„Nem volt bennünk félelem„

A női EHF-kupa döntőjének bravúros ferencvárosi győzelemmel végződő visszavágóján Kirsner Erika volt a mezőny legjobbja, és persze a találkozó főszereplője, a mindent eldöntő gól szerzője. Az ő vezérletével a horvát Koprivnica otthonában 33–32-re nyert az FTC, amely a finálé első találkozóján is győzött (37–36).

– Elhiszi, ha valaki tavaly szeptemberben azt mondja önnek, hogy az egyik európai kupa győzteseként zárja az évadot?
– Úgy vágtunk neki az EHF-kupa küzdelmeinek, hogy igyekszünk a lehető legtovább jutni, de a végső diadal talán a legmerészebb álmainkban sem szerepelt – mondta Kirsner Erika. – Hatalmas meglepetést szereztünk, még önmagunknak is. Ugyanakkor keményen megdolgoztunk ezért az eredményért.

– Mi volt a sorozatos siker titka?
– Nincs titok, győztes recept. A lényeg az volt, hogy valamennyi csatában igyekeztünk kihozni magunkból a maximumot. Hogy ez az út az EHF-kupa megnyeréséig vezetett, az maga a csoda, amelyhez persze kellett az akarat, a munka, az edzői szakértelem is.

– Mikor jutott először eszébe, hogy a trófeát meg lehet szerezni?
– Amikor a Magyar Kupában lemaradtunk a döntőről, a lányokkal megállapodtunk, hogy a bajnokságban legalább az ezüstérem megszerzése lesz a célunk, az EHF-kupában pedig ráhajtunk a végső sikerre.

– Minden úgy történt, ahogy eltervezték.
– Valóban. Nagyon megszorongattuk a Győrt, amelyet otthonában a világ legjobbjainak sem egyszerű legyőzni. Ugyanakkor Németh András olyan erőnléti és taktikai gyakorlásokkal készített fel bennünket az évad hajrájára, amelyek után el kellett érnünk valamilyen sikert. A mester a pszichológiai felkészítésről sem feledkezett meg, ezért egy pillanatig sem éreztük, hogy túlzott a várakozása velünk szemben. Könnyed, okos, higgadt játékot kért a rutinosabb és a fiatal játékosoktól egyaránt.

– Visszatérve a döntőre, a népligeti találkozón szerzett egygólos előny nem tűnt túl acélosnak.
– Nem is volt az, sőt roppant szerénynek látszott. Gyakorlatilag a nulláról kellett kezdenünk a visszavágót. Csakhogy voltunk már hasonló helyzetben ebben az évadban, mégpedig az ukrán bajnok Zaporizzsja ellen.

– Mi segít azokban a nehéz pillanatokban, amikor ilyen szoros az állás?
– A Fradinak manapság olyan csapata van, amelynek az egység a fő erőssége. Ez hozzásegít bennünket ahhoz, hogy idegenben is kihozzuk magunkból a lehető legtöbbet. Mi nem csak otthon éreztük magunkat hazai környezetben, hiszen leghűségesebb szurkolóink szinte a világ végére is eljöttek velünk, az egész idényben rengeteg támogatást kaptunk tőlük.

– Kaproncán sem hagyták magára a csapatot, hiszen zöld-fehér volt a lelátó egyik szeglete.
– Hihetetlenül jó hangulatot teremtettek. A Podravka Koprivnica szó szerint foggal-körömmel harcolt a trófeáért, így néha bizony brutális szabálytalanságok is előfordultak, mégis az történt, amit mi akartunk, mert nem volt bennünk félelem.


– Vagyis győzött a játék?
– Pontosan! A durvasággal szemben diadalmaskodott a mi stílusunk. Ha lehetett, inkább nem mentünk bele a verekedésekbe. Szóval tényleg felülkerekedett a játékos elemeket felvonultató kézilabda a durvaságon, az erőfitogtatáson.

– Mi volt a legnehezebb a visszavágón?
– Az, hogy önmagunkat is le kellett győznünk, pontosabban a hajrában úrrá kellett lennünk a fáradtságunkon. Az évad utolsó, egyben legfontosabb ütközetében a végső tartalékainkat kellett mozgósítanunk.

– Ez a második félidő közepén látszott leginkább. Akkor úgy tűnt, elkészültek az erejükkkel, de aztán mégis talpra álltak.
– Szerencsére kitartottunk a végsőkig, és a hajrában, amelyben szintén próbáltuk megőrizni a higgadtságunkat, egyszerűenmár nem kerekedhetett fölénk a Kapronca.

– Véletlenül jött ki úgy a lépés, hogy ön lőtte a döntő legfontosabb gólját?
– Döntetlen volt az álllás, az egygólos Podravka-siker a horvátoknak kedvezett volna, mert az idegenben lőtt gólok miatt ők álltak jobban. Ezért kellett elvállalnom a lövést, amely sikerült, és már nem maradt idejük a horvátoknak az ellentámadásra.

– Elégedett önmagával?
– Alighanem az egyik legjobb évadomat zártam. Sok lehetőséget kaptam a játékra, a lányok pedig szenzációsan segítettek.