Megvédte címét a Veszprém

Az MKB Veszprém edzője, Zdravko Zovko szerint csak kisiklás volt együttese legutóbbi szegedi fiaskója, és játékosai meg tudják védeni hazai elsőségüket. A Pick-Szeged trénere, Kovács Péter együttese fokozatosan javuló formájában látta a remélt siker zálogát, míg Ujhelyi István, a szegediek elnöke a női európai kupadöntőkben idegenben diadalmaskodó csapatok példájából indult ki.

Az olimpiai és világbajnok Vlado Sola ezen a találkozón búcsúzott el a veszprémi közönségtől: a horvát kapus két év után hazatér, és az ősztől az RK Zagrebet erősíti.

A megszokott remek hangulat fogadta a csarnokban az aranyrangadó együtteseit, amelyek óriási lendülettel, hatalmas iramban kezdtek. Mindkét fél jól tudta, hogy csak fegyelmezett és erőszakos védekezésre alapozhatja játékát, és ennek a várakozásnak meg is feleltek a csata elején. Jevgenyij Lusnyikov és Ivan Lapcsevics, illetve Mezei Richárd, Nenad Perunicsics és Ratko Djurkovics állt a védelem tengelyében, és a 9. percben még csak 2–1 volt az állás. Bravúrosan védett Sola és Nenad Puljezevics is, igaz, mindkettőjük előtt remekül zárt a védőfal. A túlzott szigort egyik oldalon sem tűrték a bírók, akiknek a sok taktikai szabálytalanság miatt nyolc-tíz másodpercenként meg kellett szakítaniuk a játékot.

A csata koreográfiája ismerős volt az előző négy találkozóról. A Veszprém mindent középen akart megoldani, a Szeged pedig igyekezett kiszorítani Pérez Carlost, Buday Dánielt és Kiril Lazarovot. A másik kapunál Ilyés Ferenc és Milorad Krivokapics kapott hasonlóan kemény őrizetet. A szélsők lerohanásai egyelőre elmaradtak. Gál Gyula gólja után (9–5) időt kért Kovács Péter. A vendégek támadásban is pályán hagyták Djurkovicsot, aki inkább védekezésben jeleskedett, valamint Vladan Matics helyére Vadkerti Attilát küldték be.

Sola bravúrjainak is köszönhette a Veszprém, hogy 11–5-re elhúzott, pedig támadásban sokat hibázott, és átlövői is csak birkóztak a szegediekkel. Persze a vendégek is érezték, hogy Lazarovék mindent tudnak róluk, és csak Ilyés érdemel dicséretet bátor kísérleteiért. A szegediek perceit követően a macedón BL-gólkirály, Lazarov vette kézbe csapata irányítását (14–8), pedig nem volt egyszerű a dolga, hiszen szerb, valamint montenegrói óriások álltak az útjába. A bajnok annak ellenére is biztosan tartotta, majd növelte előnyét, hogy továbbra is sok volt a pontatlanság a játékában (22–14), ugyanis a Szeged, amely a jelek szerint legutóbb ellőtte az összes puskaporát, még nála is többet bakizott.

A Pick nem tudta kihasználni azt a lélektani előnyt, hogy kétszer is megleckéztette a Veszprémet, amely otthonában még akkor is legyőzhetetlen, ha csak tudása hetven-nyolcvan százalékát adja ki magából.

A hajrában Iváncsikot éltette a publikum, mert a válogatott balszélső parádés gólokat lőtt, és teljesítménye – bár a kettő nem öszszehasonlítható – felnőtt Soláéhoz. Az összességében nem feltűnően durva találkozó végén Perunicsics elvesztette a fejét, és kiállításakor hevesen vitázott a bírókkal, ezért plusz két percet kapott, vagyis a Szeged a végjátékban négy percig emberhátrányban küzdött (27–16). Ekkor azonban már örömmámorban úszott a veszprémi közönség, amelynek kedvencei látványos játékkal hálálták meg a pótolhatatlan buzdítást.

A Veszprém a 15. bajnoki címét ünnepelte, és ebből az utóbbi hatot sorozatban nyerte meg. Az aranyérmeseknek járó tálat Kiss István, a szövetség elnöke adta át.

Mestermérleg

Zdravko Zovko, a Veszprém edzője
Fantasztikus hangulatú, izgalmas öt mérkőzésen dőlt el a bajnoki aranyérem sorsa. Szenzációs küzdelmeket láthattak a nézők, jót tett a magyar kézilabdának ez a sorozat. A legutóbbi szegedi vereségünk után összekapta magát együttesem, és jó játékkal védte meg elsőségét.

Kovács Péter, a Szeged edzője
Tudtuk, hogy a hazai pálya milyen nagy előnyt jelent a Veszprémnek. Ezt ellenfelünk ki is használta, szégyenkeznünk azonban nem kell, ugyanakkor meg lehetne vizsgálni, mitől alakulhat ki ekkora különbség négy nap alatt azonos tudású csapatok között. A bajnoki rájátszás új rendje nekem is tetszett, két hétig erről a döntőről beszélt a kézilabdás közvélemény, vagyis népszerűsítette a sportágat.

---- Vlado Sola: – Ebben az évadban több rossz időszakom is volt, ráadásul a magánéletemben is akadtak súlyos gondjaim. A döntő ötödik meccsén azonban sikerült jól védenem, igaz, ehhez kellett a csapat fegyelmezett védekezése is.

Kiril Lazarov: – Megmutattuk, hogy jobbak vagyunk. Pedig meglehetősen sok hibával játszottunk. Egy hét múlva a Magyar Kupában is bizonyítani akarunk.

Bjarte Myrhol: – A középen játszók rendkívül jó napot fogtak ki, és Iváncsik Gergőnek is sikerült belőnie helyzeteit. Csapatként voltunk felülmúlhatatlanok.

Ivan Lapcsevics: – A szegedi vereség után nagyon akartunk bizonyítani. A védekezésünk majdnem tökéletes volt. Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy valójában nincs akkora különbség a két csapat között, mint amit az eredmény mutat.

Pérez Carlos: – Biztosan győztünk, de valójában már Szegeden meg kellett volna szereznünk az aranyérmet.

Erdei Tamás, a névadó MKB elnök-vezérigazgatója: – A Bajnokok Ligája után a bajnokságban is csodálatosan szerepelt a csapat, bebizonyította, hogy a legjobb együttes Magyarországon. Már tárgyaltunk a további lehetséges támogatókkal, hogy tovább erősítsük az együttest.

Gál Gyula: – Ismét kiderült, hogy mi vagyunk a legjobbak.

Tatai Péter: – Néhány napja azt kérdezték tőlem a klub vezetői, hogy hány aranyérmem van. Most felelek: egy már van.

Iváncsik Gergő: – Elértük a célunkat, az utolsó mérkőzésen kijött, amiért egész évben dolgoztunk.

Pásztor István: – A két együttes között természetesen nincs ekkora különbség. A csütörtökihez képest nagyot javult csapatjátékunk, ezzel tudtunk kiváló ellenfelünk fölé kerekedni.

Csoknyai István: – Ez az edzőként szerzett első aranyérmem, s nyugodtan kijelenthetem, legalább akkora boldogság, mintha játékosként érdemeltem volna ki. ---- „Elsősorban remek védekezésének, valamint Sola fantasztikus védéseinek köszönhette a Veszprém, hogy sok támadási hibája ellenére biztosan győzött, és megvédte bajnoki címét. Kisebb megtorpanások így is akadtak a játékában, de ezeken gyorsan túllendült. A küzdelemben a taktikai finomságok is fontosak voltak, több helycserét láttunk, valamint a kispadról beküldött játékosok is fontos szerepet kaptak. A Szeged a második félidőben már nem tudott újítani, nem volt az együttesben senki, aki magával ragadta volna a társait. Közben a veszprémiek egymást múlták felül, és az ötödik mérkőzésen nyújtott teljesítményükért, valamint a bajnoki győzelmükért minden dicséretet megérdemelnek.”