Csak két ütésig élt a remény

Harminchat perc helyett negyvenkilenc másodperc, világbajnoki öv helyett pedig füttyszó. Avagy: ködbe veszett az amerikai álom, Nagy Jánosnak – elsőre feltétlenül – ennyi jutott a tengerentúli bunyó világából, a WBO-világbajnok Jorge Barrios ennyit engedélyezett neki. Rácz Félix, Nagy menedzsere még az elutazás előtt azt fejtegette, hogy ebben a mérkőzésben benne van a győzelem lehetősége is, de még olyan vereség is, amelyből hoszszabb távon profitálni is lehet (mint tette azt a német Felix Sturm az Oscar De La Hoyától elszenvedett – szinte kizárólag a pontozók szerinti – vereségéből). Sajnos a STAPLES Centerben lezajlott mérkőzés a promoter által vázolt egyik kategóriába sem sorolható be, és külön szomorúság, hogy a történteket Amerikában (is) egy ideig nehéz lesz megmagyarázni, hiszen az HBO közvetítése nyomán, aki akarta, láthatta, miként ér véget egy álom 49 másodperc alatt.

Pedig a szpíkerlegenda, Michael Buffer bemutatása szokás szerint remek volt, és bár Nagyon az első gong előtt látszódott a feszültség, a kezdés után, ha óvatosan is, ment előre. Barrios pedig várt, kereste az alkalmat. Elég gyorsan meg is találta. Elsőre még csak jelzésértékű balhorgot helyezett el a fedezékét magasan tartó kihívó testén, a másodikkal viszont el is döntötte a találkozót.

A felvételek alapján abszolút tudatosnak tűnő (hasznos lehet a videózás, pláne a Miguel Cottót is felkészítő Miguel Díaz edzővel) ütéssel, talán túl nagy ívben elindított balhoroggal a bordára. Nagy egy lépést tett hátra, majd letérdelt, felemelte a bal kezét, jelezte, hogy kezdődhet a számolás. Raúl Caíz Junior mérkőzésvezető pedig elkezdte, és ami rosszabb, be is fejezte. Hiába állt fel a közepénél a kihívó, képtelen volt folytatni a meccset, látszott rajta, súlyos gondjai vannak a levegővétellel. A közönség persze tüntetett, hiszen második főmeccsen meglehetősen ritka az ilyen gyors vég, az önbizalomtól duzzadó Barrios tett is egy bocsánatkérő mozdulatot a publikum felé, de azért kellőképpen megünnepelte második címvédését.

„Sajnos »halálos« ütés volt – ismerte el utóbb a csalódott Nagy János. – Még sohasem ütöttek meg így. Megpróbáltam felállni, és folytatni, de képtelen voltam rá. Az ütés kicsapta belőlem a levegőt.”

A találkozó egy időre alighanem visszaveti Nagy János karrierjét. Az előkelő világranglistás helyezéseknek (WBO-2., WBA-2., WBC-3.) búcsút lehet mondani, az amerikai berobbanásnak, a pénzes gáláknak szintén (sőt ezen a téren még a második lehetőség is erősen kérdéses), kezdődhet ismét minden onnan, ahol Nagy úgy három éve tartott. A kisebb címmérkőzéseknél, a keményebb felhozó mérkőzéseknél.

Újra a horizont szélére került a szombat reggel még tisztán látszó csúcs. ---- A Los Angelesben időrendben elsőként ringbe lépő magyar, a tengerentúlon profiként először bokszoló Nagy József simán megoldotta a kötelező feladatot. Az EBA nagyközépsúlyú bajnoka hat menetben egyhangú pontozással (mindhárom bírónál 59:55 arányban) verte meg a haiti Julio Jeant, aki sorozatban a negyedik mérkőzésén szenvedett vereséget.

Matekból egyes, bokszból jeles
Matematikai hiba miatt csak néhány percig lehetett azt hinni, hogy a STAPLES Centerben megszületett az elmúlt időszak egyik legnagyobb meglepetése, és Rocky Juárez döntetlent csikart ki Marco Antonio Barrera ellen. A mérkőzés elején a mexikói Barrera, a WBC (Bokszvilágtanács) kiskönnyűsúlyú világbajnoka dominált, azonban a hajrában már inkább az amerikai volt az úr a ringben, gyakran „őszinte” verekedésbe bocsátkoztak, és élvezetes 36 perccel kárpótolták a másik főmeccs rövidsége miatt érthetően csalódott nézőket. Elsőre az eredményhirdetésnél egy-egy „voksot” kapott mindkét bunyós, a harmadik bíró pedig 114:114-es döntetlent hirdetett, aztán kiderült, utóbbi papírján elrontották az összeadást, Barrerát eggyel több pont illeti meg, így megosztott pontozással végül ő diadalmaskodott. ---- Mike Tyson–Michael Spinks
Az IBF, a WBA és a WBC nehézsúlyú vb-övéért kiírt találkozón 1988 júniusában az akkoriban pályája zenitjén lévő Tyson 91 másodperc alatt megsemmisítette amerikai honfitársát. „Iron Mike-nak” később, Lou Savarese ellen volt 38 másodperces ütközete is (mindent egybevetve pedig a Marvis Frazier elleni 30 másodperces siker a rekordja), de nem vb-címmeccsen.

Acelino Freitas–Javier Jauregui
A WBO kiskönnyűsúlyú trónján ücsörgő brazil bunyós 2000 márciusában a 85. másodpercben ütötte ki a mexikói Jaureguit. Nem kell csodálkozni Freitas gyors befejezésén, hiszen profi karrierje során 13 alkalommal is az első menetben diadalmaskodott.

Joe Calzaghe–Mario Veit
„Wales büszkesége” 2001 áprilisában a WBO nagyközépsúlyú koronájáért megrendezett mecscsen 112 másodperc alatt kétszer is a padlóra küldte addig veretlen, a padlózást nem ismerő német riválisát, a bíró pedig kihirdette a technikai K. O.-t. Veit később a visszavágón hat menetig bírta Calzaghe pofonjait.