A háromkoronások királyi tette

Az elsőt, még 1920-ban Kanada nyerte – hát ki más… –, a hetvenedik kiírásnál viszont csak a negyedik helyig jutottak a sportág tanítómesterei, akik Rigában kétszer, az elődöntőben a svédek, majd a harmadik helyért lejátszott mecscsen a finnek ellen is diákokká lettek.

Svédország vagy Csehország?

Most már csak ez az egyetlen megválaszolatlan kérdés itt Rigában. A svédek egészen parádés hónapokat tudhatnak maguk mögött, hiszen februárban Torinóban megnyerték az olimpiát, most pedig vb-döntőt játszhatnak.

Ennél többet nem lehet kihozni ebből az évből.

Persze a cseheknek sincs okuk a panaszra, elvégre címvédőként ismét finalisták, arról nem is beszélve, hogy az elmúlt évtized toronymagasan legeredményesebb vb-résztvevő válogatottja az övék: 1996 óta ez a hatodik (!) világbajnoki döntőjük, s – tessenek megkapaszkodni – az eddigi ötöt mind megnyerték, és az azóta megrendezett három olimpiából is egy az ő sikerüket hozta. A motiváció tehát adott: a skandinávok számára óriási dolog lenne, ha az olimpia mellé a világbajnoki címet is „behúznák” – annál is inkább, mert utoljára 1998-ban nyertek vb-t –, az ellenfél viszont ennek az imént említett, pazar sorozatnak a folytatására készül.
Nagy meccs lesz, az tuti…

Már a felvezetés is az, bár itt azért nyomasztó a svéd fölény: a kezdés előtt fél órával sárga háromkoronás mezbe öltözött skandinávok dobbal, síppal, színes hajjal meg még ki tudja mi mindennel felszerelkezve járnak körbe a folyosókon, dudálnak, énekelnek, verik az ütemet, hűségesen követik a „vezért”, egy vikingsapkában virító, kifestett arcú, legalább hatvanöt éves bácsikát.

Na ja, futja a nyugdíjból.

Cseh szimpatizánst csak elvétve látni a büféknél, igaz, ők – legalábbis ami a sörfogyasztást illeti – semmiképpen sem szeretnének elmaradni az ellentől. Aztán szép lassan kiürülnek a folyosók, megtelnek a lelátók, a Riga Arénában tízezer ember várja a nagy derbit.

Svédország vagy Csehország?

Az első percek alapján inkább az előbbi felé billen a mérleg nyelve: Bengt-Ake Gustafsson játékosai valamivel aktívabbak, de ez egyelőre mit sem ér. A negyeddöntőben az oroszok, az elődöntőben pedig a finnek is ugyanilyen vehemensen kezdtek a csehek ellen, mégis ez utóbbiak vannak itt. Lehet, hogy ez náluk már a jól bevált taktika része: az elején hagyni az ellenfelet, hadd fickándozzon, aztán ha kifáradt, ők jönnek.

De egyelőre nem jönnek.

Pedig van emberelőnyük is, de nem meggyőző a játékuk, igaz, a másik fél pontosan ugyanúgy elpuskázza a létszámfölényt. Nagy a küzdelem, semmi kétség, a meccs viszont…

Hát az nem jó.

Aztán a harmad második felében 37 másodperc alatt óriásit fordul minden. Ezért szép játék a hoki, mert akár ennyi idő is elegendő ahhoz, hogy alapjaiban változzék meg a felállás: Jesper Mattsson finoman fogalmazva is mázlis gólt lő (a korong egy cseh védő botján felpörög, és a kapus, Milan Hnilicka fölött hull a hálóba), s amíg a csehek a sebeiket nyalogatják, az iménti gólszerző elenged egy bombát a kék vonalról, Fredrik Emvall belenyúl, és…

Két gól a csehek hátránya.

Két gól a svédek előnye.

Bár van még két harmad, de ez ezen a szinten, ebben a helyzetben soknak tűnik. Már csak azért is, mert Alois Hadamczik szövetségi kapitány csapata csak keresi a rést a svéd falon, de nem nagyon találja: úgy tűnik, a sárga mezesek nagyon megtanulták azt a leckét, amiből az oroszok és a finnek megbuktak.
Svédország vagy Csehország?

Egyre inkább úgy tűnik, hogy az előbbi. És ezt a 25. percben Niklas Kronwall is megerősíti – a szóló végén pazarul emel a bal felsőbe –, majd a 37.-ben Jorgen Jonsson találata már kiütést sejtet.

A csehek képtelenek felpörögni, nincs terük (nem kapnak) és nincs erejük (hosszú volt ez a vb).
Eldőlt.

Az utolsó harmad már csak gálaelőadás – még akkor is, ha mint meccs, pocsék –, a lelátón ülők és a jégen korcsolyázók is tudják, nincs mese, megvan a válasz: Svédország! A skandinávok az olimpiai arany mellé a – 1998 után – világbajnokit is begyűjtik, ami történetük nyolcadik vb-címét jelenti.
Szó, mi szó, igazán királyi tett volt ez a háromkoronásoktól…