Ilyen a hazai pálya hátránya

Aki látta szerdán a Vasas–FC Fehérvár Magyar Kupa-döntőt, az aligha érti, hogy az angyalföldi együttes három fordulóval a bajnokság befejezése előtt miként állhat kieső helyen. Pintér Attila csapata a fináléban nagyszerű teljesítményt nyújtott, és bár a győzelmet – büntetőkkel – a vidéki gárda szerezte meg, 120 percen keresztül méltó riválisa tudott lenni nála jóval esélyesebb ellenfelének. A szombati bajnoki fordulót a piros-kék csapat négypontos hátrányban várta a REAC-cal szemben, azaz várható volt, hogy a házigazda kapujához szegezi majd a Zalaegerszeget a három pont megszerzése érdekében. Nos, aki erre számított, az csalódott, a Vasas az első 45 percben ugyan mezőnyfölényben játszott, Hegedűs Gyula-szabadrúgását leszámítva semmi veszélyt nem jelentett Varga Zoltán kapujára.

Az összecsapás egyébként baljós előjelekkel indult hazai szemmel nézve, ugyanis Németh Gábor a bemelegítés során megsérült, így a tartalék kapus, Borszéki Csaba állt a csapat kapujába. Nem lehet azt állítani, hogy az egerszegi labdarúgók túlzottan sokszor próbára tették volna, milyen formában van, bár az is igaz, ha a vendégek egy kicsit koncentráltabbak, akkor előnnyel zárhatták volna az első 45 percet. A játékrész felénél Józsi György rontott ziccert, majd Nagy Lajos gólhelyzetben lövés helyett a passzt választotta, így hiába alakított ki kétszer is nagy gólhelyzetet a ZTE, a lehetőségekkel nem tudott élni.

Ami a házigazda futballját illeti, mint mondottuk, a Vasas mezőnyfölényt harcolt ki, azonban túlzottan sok oldalpasszal épültek fel az angyalföldi támadások, így a ZTE mindig felállt védelemmel tudta fogadni a próbálkozásokat. Az egy szem hazai támadó, Waltner Róbert szinte csak háttal állt az egerszegi kapunak, az oldalvonal melletti területeket a szélső középpályások nem tudták bejátszani, és bár Molnár Zoltán, illetve Balog Zsolt az emberfogó szerepköréből gyakorta elvállalta a beindulásokat, a centerezések kivétel nélkül rosszul sikerültek. Negyvenöt percnyi futballt követően a hazai szimpatizánsok azt konstatálhatták, hogy csapatuk továbbra is négypontos hátrányban van a REAC-cal szemben, ugyanis Urbán Flórián együttese a félidőben döntetlenre állt a Pápa ellen.

Pintér Attila az elmúlt hetekben többször is elmondta: csapata szereplése azért marad el a várakozástól, mert játékosai képtelenek a kialakított helyzeteket gólra váltani. Nos, a szakember alighanem a második játékrészben is éveket öregedett, ugyanis futballistái kétszer is a kapufát találták el – ne felejtsük el, Hegedűs Gyula az első játékrészben is megzörgette a lécet –, no és Gyánó Szabolcs büntetőből is képtelen volt Varga Zoltán kapujába találni. Nem lehet azt állítani, hogy a Vasas jól futballozott volna, azonban kétségtelenül igaz, hogy egy szakvezető az oldalvonal mellett állva tehetetlen, amikor játékosai a jobbnál jobb helyzeteket is eltékozolják.

Az a gárda, amelyik akkora bajban van, mint az angyalföldi, nem teheti meg, hogy hazai pályán képtelen a középcsapatnak számító ellenfél hálójába találni, ha pedig mégis megteszi, akkor számolnia kell a következményekkel. A ZTE futballja ezen a mérkőzésen jóval az átlag alatt maradt, és bár az első játékrészben a vendégeknek volt két gólszerzési lehetőségük, a zalaiak azonban nem összpontosítottak kellőképpen. Mivel a REAC hazai pályán 2–2-es döntetlent játszott a Pápával, a Vasas továbbra is négypontos hátrányban van riválisával szemben. Két forduló alatt kisebbfajta csodával érne fel, ha az angyalföldi gárda ki tudná harcolni a bentmaradást. ---- M ---- &