A müncheni aréna már fogadóképes

Taxiba pattanva aztán minderről személyesen is meggyőződünk, hiszen a városba vezető úton a távolban megpillantjuk az Allianz Arenát, és mire feltennénk a kérdést, hogy az ott nem a... már jön is a válasz.

„Gyönyörű, ugye? Szerintem a világ legszebb stadionja, látná csak éjszaka, amikor pirosban vagy fehérben pompázik. Az valami hihetetlen. A kék nekem annyira nem tetszik, szerintem az ronda szín.”

Sofőrünk ezzel a mondatával gyorsan elárulja: ő Bayern-szurkoló. A központba érve aztán az ember azt várná, hogy a város főterén legalább egy gigászi méretű futball-labda hirdeti az idei nyár főeseményét, a világbajnokságot, ám ehelyett „csupán” egy hatalmas poszter árulkodik a világbajnokságról. A plakáton aztán egy régi ismerőst vélünk felfedezni: a kezdőkörben egy kanapén Lothar Matthäus henyél elegánsan, jobbján Franz Beckenbauer, balján pedig Uli Hoeness sugároz optimizmust széles vigyorral (legalább a volt szövetségi kapitányunk révén érintve vagyunk a futball legnagyobb ünnepén…).

A közeli kávézóban a szakvezető után érdeklődve kiderül, a fiatal felszolgáló például egyáltalán nem bánná, ha a világbajnokságon Jürgen Klinsmann helyett Lothar Matthäus irányítaná a Nationalelfet, ám, mint mondja, a csapat úgyis megbukik a vb-n, aztán pedig jöhet a Bayern korábbi klasszisa.
No, addig még sok gólt kell kapnia a német válogatottnak – a szurkolók a nyitó meccsen megtöltik a most még Allianz Arenának nevezett létesítményt (a vb-n a hirdetőkkel büszkélkedő stadionoknak semleges nevük lesz), és Jürgen Klinsmann sikeréért szorítanak.

Ugyan a stadiont már bő egy évvel ezelőtt átadták a két Münchennek, a Bayernnek és az 1860-nak, a korszerűsítés, az apró finomítások a mai napig is zajlanak. A napokban is csaknem száz munkás dolgozik azon, hogy a június 9-ei Németország–Costa Rica mérkőzésre minden a lehető legjobb legyen, a sajtópáholyban például a már meglévő 450 helyhez vezetik a kábeleket, a büfékben pedig már most megkezdték a készletek felhalmozását: raklapszám érkeznek az üdítők, a csokik és az elengedhetetlen bajor perecek. A stadionban egyékbént egymást váltogatják a turisták, a lelátó egyik szegletében egy japán csoport üldögél, a másikban az osztálykiránduláson részt vevő német általános iskola diákjai, a harmadikban meg egy spanyol televíziós társaság forgat kisfilmet a torna nyitó helyszínéről. Már nemcsak a németek, hanem az egész világ futball-lázban ég. A házigazdák a hátralévő napokban precízen teszik a dolgukat, és készülnek a nagy eseményre.
Hiszen már csak húsz nap, és az egész világ a müncheni arénára figyel majd.