„Csapatmunka kell a sikerhez”

– Élete legfontosabb mérkőzése következik?
– Majd inkább utána megmondom, az volt-e – mondta Rácz Félix. – De az biztos, hogy a legtöbb munkám ebben van, ráadásul az eredeti tervekhez képest még két hónappal eltolódott.

– Mindenki megérett a feladatra?
– Azt hiszem. Janinak huszonnégy profi meccse volt, túljutott már néhány tizenkét menetes mérkőzésen, találkozott nagyágyúkkal is, azt hiszem, tovább kellett lépnie. Nagy feladat lesz neki, nekem is, de úgy gondolom, eddig még nem találkoztam megoldhatatlan feladattal.

– Végül is ön már elvégezte a munkáját.
– De igazából csak Los Angelesben derül ki, mennyit ér ez valójában. Összehoztam a mérkőzést, próbáltam az ideális feltételeket megteremteni, küzdöttem a helyszínért, az időpontért, a bírókért, mindenért.

– Mennyire nehéz ez a mai anyagias világban?
– Mindenütt megvannak a kemény feladatok és a kemény ellenfelek, okosan kell lavírozni. Összetett szakma a miénk. A nyelvtudás, a szakértelem, a pénz vagy a kapcsolatrendszer önmagában nem elég, mindegyikből kell egy jó adag. Idő kell, hogy az ember eljusson az érettséghez, és amikor megvan, akkor már könynyebben megy minden. Sokan elfelejtik vagy nem tudják, hogy én már 1992 óta ezen a területen dolgozom, tizennégy éve nyomom az ipart. A nagyközönség igazából akkortól emlékszik rám, amikor megalapítottam a Felix-Promotiont, az előtte lévő korszakomról túl sokat nem tudnak.

– Ön szerint sok vagy kevés a tizennégy év?
– Ha azt veszem, hogy Don King 1972 óta promoter, akkor természetesen kevés, de azt hiszem, ez az idő éppen elég volt ahhoz, hogy már nagy tetteket is véghez tudjak vinni. Megvan a szakmához szükséges kellő tapasztalatom, de sokat kell még tanulnom ahhoz, hogy tudjam, amit egy jó promoternek tudnia kell.

– Mikor lesz meg az anyagi lehetősége, hogy ilyen kaliberű mérkőzést Magyarországra hozzon?
– Erre azt mondom, hogy az ötszobás házzal büszkélkedő ember élhet ugyanolyan jól, mint akinek tizenkét szobás palotája van. Magyarország nem áll úgy anyagilag, hogy Barrerát, Moralest vagy Pacquiaót elhozza ide, nekik csak az alapgázsijuk másfél millió dollár. Továbbmegyek: nagyon sok ország nem áll így. Nagyon kevesen vannak, akik évente egyszer-kétszer nagyágyút tudnak Európába csábítani. Talán csak az Universum, a Sauerland és Frank Warren engedheti meg magának, de ők is elég ritkán.

– De Nagy János most „csak” Jorge Barriosszal bokszol.
– Azért ennyire ne sarkítsuk le az ügyet, hiszen mögötte amerikai menedzsment áll, dollárban kapja a fizetését, ráadásul a rangját jelzi, hogy az HBO második főmérkőzésként hirdeti a mostani címvédését.

– Ez önnek kielégítő?
– Azért nem olyan rossz első nekifutásra második számú főmérkőzéssel debütálni az Egyesült Államokban! A lehetőségeinkhez képest ez mindenképpen kiváló, de remélem, egyszer majd sikerül még följebb lépni.

– Itthon is eljöhet ez a pillanat?
– Ez az, ami nem csupán rajtam múlik, hanem Nagy Janin, Kovács Attilán vagy valaki máson. Nagy szerepe van benne a bokszolónak, az edzőnek, nekem. Százalékosan nem tudom megmondani, kinek mennyi, de abszolút csapatmunka kell a sikerhez. Ha a bokszoló mögött nincs menedzsment, akkor baj van, de az sem jobb, ha van egy menedzsment, és nincs bokszolója. Remélem, én már elmondhatom, hogy a Felix-Promotionnél megvan mindkettő! ---- M ---- N