Megkezdte felkészülését a Világkupára a magyar férfi vízilabda-válogatott. A csütörtök délelőtti tréning után szerződést kötött a Magyar Vízilabda-szövetség a válogatottak hivatalos utaztatójával.
Steinmetz Barnabást (elöl), Varga Dénest (balra) és Hosnyánszky Norbertet ezúttal nem a tét nyomta
Steinmetz Barnabást (elöl), Varga Dénest (balra) és Hosnyánszky Norbertet ezúttal nem a tét nyomta
Medicinlabdák a magasban, fej fölött, határozott lábtempók a vízben. A bajnoki döntő embert próbáló terheit még ki sem pihenték a Domino-BHSE és a TEVA-VasasPlaket játékosai, újra a felszínen maradásért küzdöttek csütörtök délelőtt a Margitszigeten. Mindössze három és fél nappal az ötmeccses finálét követően. Valamivel könnyebb helyzetben voltak a Brendon-Fenstherm-ZF-Eger pólósai, no meg az egy szem szegedi, Hosnyánszky Norbert. Ők már tíz napja letudták a bronzpárharcot. Két hiányzót véltünk felfedezni a vízben, a kedden kijelölt 19 tagú keretből Szécsi Zoltán vírusos gyomorfertőzés, Steinmetz Ádám egyetemi vizsgája miatt hagyta ki a tréninget. A betegeskedő Szécsi helyett az egriek üdvöskéje, Jászberényi Gábor igyekezett védeni a vállalkozó szellemű újságírók ötmétereseit.
Első látásra egy idegen fej is felbukkant a vízből – Varga Dánielé. Az angyalföldiek játékmestere megszabadult védjegyétől, hosszú fürtjeitől, és a ló túlsó oldalára átesve a tüsi frizura mellett döntött. Nem is olyan régen nyilatkozta, hogy nem tudná elképzelni magát hosszú haj nélkül, erre…
„Elhatároztuk a többiekkel, ha megnyerjük a bajnokságot, levágatjuk a hajunkat. Nos, nem győztünk, de már annyira beleéltem magam… Szerdán ültem be a Komjádi uszoda fodrászatára, és mondanom sem kell, a portástól kezdve mindenki rám csodálkozott, hogy mit csinálnak a fejemmel.” Kemény Dénes megismerte Vargát, és értékelte is az új dizájnt.
„Jól állt neki a hosszú haj, bízom benne, hamarosan újra megnő… – Persze komolyabb dolgokról is faggattuk a kapitányt, például arról, milyen volt újra a Margitszigeten edzést vezényelni. – Nem gondoltam, hogy ennyire jó lesz a hangulat, hiszen éppen csak túl vagyunk a bajnoki döntőn, a rutinos pólósok közül többen nem lehetnek biztosak a helyükben, és a fiatalok lehettek volna megszeppentebbek. De nem baj, örülök, hogy a vártnál vidámabb a társaság.”
Az első tréningen felbolydult méhkashoz hasonlított a nyitott harmincas medence.
„Amikor azt mondtam, hogy gyertek ide, több újságíró jött, mint játékos” – jegyezte meg mosolyogva a szakvezető. Valóban, a nyitó foglalkozásra a média apraja-nagyja kivonult, és ez egyszer türelmesen állta a sarat Kemény Dénes. A következő napokban azonban csak a délelőtti gyakorlások után, azaz 12 és 13 óra között áll a sajtó rendelkezésére, ugyanis szeretné a lehető legjobban felkészíteni a csapatot.
„Fontos, hogy frissen várjuk a rajtot. Egyik vetélytársunknak sincs több ideje a felkészülésre, vagyis erre nem hivatkozhatunk majd, ha netalán nem úgy futna a szekér, ahogy szeretnénk. A sorsolásunk jó, de most nem a csoportellenfelekkel, hanem magunkkal foglalkozunk. Eleve csak egy nappal a nyitány előtt, azaz tizenkettedikén jár le a nevezési határidő, addig nem tudhatunk biztosat. Lehet, hogy a többiek pihentetik majd három-négy játékosukat, de ettől még nem verhetők meg könnyebben. Kovács István utalt rá a bajnoki döntő után, hogy csapata nulla kettes hátránynál kívülről kapott pszichés segítséget – sokan öregnek, kiégettnek titulálták a Domino játékosait, ami dacossá tette őket –, leendő vetélytársainkat ugyanígy, lélektanilag segíti, hogy mi itthon játszunk, ami nagyobb felelősséggel jár. De nem elsősorban a közönség elvárása miatt, hanem magunk miatt, mert mindannyian vágyunk az aranyéremre.” Kemény úgy fogalmazott, nem kötelező, de illendő megnyerni a budapesti Világkupát. ----