Esély nélkül, felszabadultan

Az első és egyben leglényegesebb, hogy játékosaik bízzanak magukban és higgyék el, van esélyük a továbblépésre. Persze ez édeskevés lenne, de Irán mellett szólhat az is, hogy a közel-keletiek már valamelyest hozzászokhattak a világbajnokságok hangulatához – legutóbb az 1998-as, franciaországi vb-n mutatták meg magukat. Persze tapasztalt, rutinos „versenyzőknek” még így sem nevezhetők.

Pláne nem Angola, amely válogatott első ízben próbálhatja ki magát a vb-n. A Luis Oliveira Goncalves szövetségi kapitány által megnevezett 23 tagú keretben van bőven érdekesség. Például valószínűleg az angolai kapus lesz az egyetlen a tornán, aki klub nélküli játékosként utazhat Németországba. Joao Ricardo decemberben felbontotta katari egyesületével a szerződését, azóta pedig egyetlen csapat sem csapott le rá. Angolában mindazonáltal nem aggódnak, az afrikaiak könynyed felfogását Luis Oliveira Goncalves fogalmazta meg a legjobban.

„Számunkra már az is óriási siker, hogy ott lehetünk Németországban – mondta az angolai kapitány. – Nincsenek sztárjaink, nincsenek óriási tehetségeink, sőt még csak túlzottan nagy esélyünk sincs a csoportból való továbbjutásra, de figyeljék meg, ez a felszabadultság lehet a legnagyobb fegyverünk.”

Van benne valami. Márpedig ha az angolai csapat az afrikaiaktól megszokott laza stílusban futballozik, akkor Mexikónak és Portugáliának alaposan meg kell majd izzadnia a győzelemért. Angolának további reményt adhat, hogy Portugáliában minimum a nyolc közé várják a válogatottat, a teher tehát ezúttal is az ő vállukat nyomja majd, ráadásul Figóék az előző két nagy tornájukon (2002 vb, 2004 Eb) egyaránt vereséggel kezdték a csoportküzdelmeket.