Egy lépésre a címvédéstől

Semmi sem dőlhetett el a férfi bajnoki döntő vasárnapi mérkőzésén, mégis rettentően fontos volt az ütközet mindkét gárdának. A veszprémiek úgy gondolták, hazai pályán kötelező nyerniük, és akkor csütörtökön Szegeden befejezhetik a finálét, és ezzel megkímélik magukat az ötödik találkozótól. A Pick játékosai szintén négy meccsről álmodtak, és azt tervezték, megszerzik vasárnap az aranyéremhez feltétlenül szükséges idegenbeli győzelmüket. A döntő harmadik összecsapásán a veszprémiek óhaja teljesült – ha csütörtökön is az MKB lesz a jobb, a csapat története 15. bajnoki aranyérmét ünnepelheti majd.
A találkozó előtt Kiril Lazarov, a Veszprém macedón átlövője átvette a Bajnokok Ligája gólkirályának járó serleget.

A csapatok ott folytatták, ahol a múlt szerdán Szegeden abbahagyták. A Pick bátran és önfeláldozóan küzdött, megbecsülte a labdát, támadásban és védekezésben egyaránt példásan csatázott. Különösen szigorúan őrizték a vendégek a veszprémi átlövőket. Emiatt gyakrabban próbálkozhattak a hazai szélsők. A fordulatos küzdelemben a Veszprém csapatjátéka akadozott, Pérez Carlos, Eklemovics Nikola és Lazarov többnyire egyéni akciókkal kísérletezett. Ezzel szemben a másik oldalon Andjelkovics, Krivokapics és társaik türelmesebben járatták a labdát, és váratlan lövésekkel lepték meg Vlado Solát. Az olimpiai és világbajnok kapust le is hívta Zdravko Zovko edző, aki nem lehetett elégedett mezőnyjátékosaival sem.

Ritkaság, hogy a bajnoknak hazai pályán futnia kell az eredmény után, de most ez történt. A szegediek higgadtabban, okosabban és taktikusabban kézilabdáztak a félidő közepéig, amikor azonban valami megtört a játékukban. Kimaradó ziccereik után ugyanis a veszprémi lerohanásokkal szemben már tehetetlenek voltak.
A lábsérüléséből felépülő Iváncsik Gergő, a mezőny legjobbja vezérletével immár a Veszprém növelte előnyét, mert a Pick támadásai kifulladtak, átlövői nehezen kerültek gólhelyzetbe. A Veszprém viszont megtáltosodott, és Iváncsik, Buday, valamint Bjarte Myrhol lerohanásokból rendre betalált, és ezzel pótolta az átlövők hiányzó találatait (7–9 után 22–14). Igaz, a szegediek sorozatos hibái is jól jöttek a veszprémieknek ezekben a percekben.

A közönség már azt skandálta, hogy „indul a busz”, pedig a Szegednek esze ágában sem volt feladni (24–21). Sújtotta a vendégeket, hogy Mezei Richárd piros lapot kapott Pérez lerántásáért. Aztán néhány perccel később Pérezt is így büntették, mert túl szigorúan bánt Krivokapiccsal. Sola helyére ismét Tatai Péter állt, aki remek védéseivel tartotta a lelket együttesében. Emberhátrányban is gólt lőtt a dicséretesen küzdő Szeged, amelyben Matics és Krivokapics mellett Bendó Csaba is csillogott. Iváncsik góljaival tartotta szerény előnyét a Veszprém (30–28), és a Szegednek ekkor jó esélye volt az egyenlítésre. Ez elmaradt, mert kitűnően küzdöttek a végjátékban a hazaiak.

Az utolsó percekben már az indulatok is gyakran elszabadultak, és a bírók szigora kellett, hogy ne essenek egymásnak a ellenfelek. A támadásokat pontatlanul záró csapatok teljesítményén erősen meglátszott az idegi és fizikai kimerültség. Lazarov és Tombor Csaba találata eldöntötte a csatát, mert 34–29 után a Szegednek már nem volt ereje felkapaszkodni.
A párharc negyedik összecsapását csütörtökön Szegeden rendezik meg.

Mestermérleg
Zdravko Zovko, a Veszprém edzője: Vérbeli rangadót, a döntőhöz illő csatát vívott a két csapat. Izgalmas, közönségszórakoztató játékot láthatott a publikum. Játékosaim a fáradtság miatt kissé görcsösen kézilabdáztak, és az idegességük is hibákat szült. Pokoli küzdelem volt, de a mai kézilabdában ez nem ritkaság. Kár, hogy Mezei és Pérez nélkül kellett befejeznünk a találkozót.

Kovács Péter, a Sszeged edzője: Akkor is reménykedtem a sikerünkben, amikor már nyolc góllal vezetett a Veszprém. Tudtam ugyanis, hogy együttesem sosem adja fel. Kár volt az első félidei filmszakadásért, amelynek objektív okairól nem szeretnék beszélni, de szubjektív magyarázata az volt, hogy türelmetlenül támadtunk, a Veszprém pedig könnyű gólokat lőhetett a labdaeladásaink után. A végén is volt erőnk felzárkózni, tisztességesen küzdöttünk. A kiállítási arány önmagáért beszél.

---- „Az első játékrészben a Veszprém megvalósította a kézilabda legjobb receptjét: jó védekezés és néhány kiemelkedő kapusbravúr után lerohanásokból elhúzott. Pedig az elején a Szeged játszott gyorsabban és fegyelmezettebben. Amikor azonban kapkodni kezdett, a hibáit kihasználta a házigazda. A szegediek lelkileg és fizikailag is jól bírták a küzdelmet, talpra álltak, és fegyelmezetten faragtak a hátrányukból. Még szorosabb lehetett volna a hajrá, ha a Veszprém nem szedi össze magát, és a végjátékban nem bizonyítja, hogy jobb csapat.”
NS szakértő: Kaló Sándor, volt szövetségi kapitány

A leendő edző Pick-sikert vár
A veszprémi találkozót megtekintette Zoran Kurtes, a szegediek leendő edzője. A szerb tréner, aki a nyáron veszi át a Pick szakmai irányítását, így nyilatkozott:
„A döntők jellegzetessége, hogy szinte sosem hoznak szép játékot. Így volt ez most is. A játék küzdő jellegét bizonyította a sok kiállítás és a két piros lap. A Szegednek volt esélye, hogy meglepetést szerezzen, de sok volt a technikai hiba, és ez lehetőséget adott a gyors kontrákra. A hajrában fantasztikus csatát láttunk. Szerintem Szegeden egyenlít a Pick, és az ötödik találkozó dönt.” ---- Tatai Péter: – A forró hangulatú összecsapáson szinte mindent láthattak a szurkolók, amitől egy ilyen rangadó izgalmas lehet. Úgy érzem, megérdemelten győztünk.

Iváncsik Gergő: – Ez nem is harc, hanem háború volt. Szerencsére többször sikerült felállnunk és elhúznunk. Jobban hajráztunk riválisunknál.

Buday Dániel: – Nagyon nehéz mérkőzés volt. Jellemző, hogy még nyolcgólos vezetésünk után sem lehettünk nyugodtak.

Gál Gyula: – Mind a két csapat nagyon akarta a győzelmet, s megint nekünk sikerült előnyt szereznünk. Remélem – ahogy a bajnoki döntő elején mondtam – Szegeden sikerül megnyernünk újabb bajnoki címünket.

Mezei Richárd: – A két csapat felnőtt a döntő hangulatához, sajnos ez a Herczeg, Südi bírópárosnak nem sikerült.

Berta Róbert: – Az első félidő közepén kihagytunk, és ez megbosszulta magát. Az erkölcsi győztesek mégis mi vagyunk a második félidőben nyújtott játékunknak köszönhetően.

Danijel Andjelkovics: – Nem szabadott volna nyolcgólos hátrányba kerülnünk. Ezt már nem lehetett behozni, pedig a végén mindent megtettünk az egyenlítésért.

Ilyés Ferenc: – Nem érdemeltünk vereséget, és a második félidőben volt is esélyünk, hogy nyerjünk.