Eddig tartott a szolnoki csoda

„Már eddig is százötven százalékot teljesítettünk!” – mondta Pór Péter a meccs előtt. Persze a szolnoki szakvezető nem azt szerette volna sugallni játékosainak ezzel a mondatával, hogy ez alkalommal a kevesebb is elég lesz a bravúrhoz.

Mindenesetre rémálom lehetett az első tíz perc a csapatukat a kezdés előtt még felettébb vidám hangulatban biztató Olaj-szurkolók számára. Ha valaki ironikusan próbálná meg jellemezni a vendégek teljesítményét, akár úgy is fogalmazhatna: Pór Péter kosarasai eggyel megfejelték a párharc harmadik mérkőzésének második negyedében mutatott dobóformájukat. Május kilencedikén, alig egy héttel ezelőtt ugyanebben a csarnokban 18–2-re nyerte meg a második felvonást a címvédő...

Ezúttal nem tolta ki a második negyed kezdetéig nézőriogató dobóformáját a Tisza-parti gárda: már az elsőben sem találtak utat a hazai gyűrű felé a fekete mezesek. Pór Péter először a harmadik percben érezte, hogy baj van. Nyomban ki is kérte első idejét. Ekkor 8–0 állt az eredményjelzőn, ráadásul a játékszervező Cziczás László neve mellett három kis lámpácska villogott, jelezve az ellene befújt szabálytalanságok számát. A szolnokiakat azonban nem nyugtatták meg edzőjük tanácsai. Andrius Jurkunas egy büntetőt ugyan a helyére küldött, ám az első játékrészben mindössze a meglepetésre a kezdő ötösbe jelölt Fülöp Gábor talált be mezőnyből is a hazaiak kosarába. A paksiaknál hárman osztották el az első negyed nyerőnek bizonyuló 21 pontját: Mészáros Zalán négy, Rod Grizzard hat, a feltűnően nagy kedvvel játszó Czigler László 11 egységig jutott. A 12. percben, Mészáros büntetőjét követően már 20 fölé kúszott a különbség. Ezt látván a hazai közönség önfeledten kiabálta: „Játszik az ASE!”

A vendégtábor a látványtól döbbenten egy darabig szóhoz sem jutott, majd néhány rigmussal kifejezte ellenérzéseit, legfőképpen Czigler és Horváth Zoltán irányába, aztán Harazin Tamás éltetésébe fogott. Az Olaj 20 esztendős játékosa volt az egyetlen olyan szolnoki, aki a negyeddöntő sorsdöntő összecsapásához méltó teljesítménnyel rukkolt ki.

A paksiak azonban érthetően nem Harazinra koncentráltak. Jan Pavlík és Horváth is felzárkózott a legjobb fehér mezes pontszerzőkhöz. Az első félidőben a magyar bajnokság egyik legkiválóbban védekező csapata 48 pontot kapott, a két együttes játékosainak teljesítményét leginkább tükröző indexszámok közötti eltérés pedig így festett: 85 az egyik, 31 a másik oldalon.

Még valami: Chris Monroe csupán a 18. perc végén talált be először...
A második félidőt lejátszották. Le kellett. Benne van a szabálykönyvben. A lefújást követően a szolnoki B-közép erőn felül teljesítő saját csapatát tapsolta, a hazai tábor pedig elődöntőbe jutó kedvenceit köszöntötte.

Mestermérleg
Zsoldos András, az Atomerőmű edzője: Azért tudtunk már az elején dűlőre jutni, mert úgy küzdöttünk és harcoltunk a kezdő sípszótól kezdve, ahogyan azt kell egy bajnoki rájátszásban. Szerdán ugyanígy kell folytatnunk. Az az első, hogy ebben a harcos felfogásban lépjünk pályára a Körmend ellen is, a taktika csak ezután következik.

Pór Péter, a Szolnok edzője: Boldog vagyok, hogy ilyen szépen haltunk meg. Senki nem mondhatja el magáról rajtunk kívül, hogy háromszor is legyőzte a bajnoki címvédőt. Számomra két bajnokcsapat született, az egyik aranyérmet a játékosaimnak, a másikat a szurkolóinknak adnám. Örülök, hogy az alapszakaszban sokat kritizált játékvezetés a bajnoki rájátszás során működik.

---- K ---- M