Kilátástalan helyzetben a Pápán is elbukó Vasas

Pápa igazi polgári város, és a helyi szurkolók a múltban sem szimpatizáltak a militáns (rendőr-, illetve katona-) csapatokkal. Így nem véletlen, hogy a fővárosi klubok közül elsősorban a Ferencvárosért és a Vasasért dobog a pápaiak szíve – no meg két éve már a Lombardért is. Érthető hát, hogy több száz pápai szenvedett szombaton tudathasadásos állapotban a találkozó előtt, ugyanis a város lakóitól elvárható, hogy saját együttesükért szurkoljanak, csakhogy most sokan a Vasas sikeréért is drukkoltak. Volt olyan jópofa pápai, aki megjegyezte, ha már búcsúznia kell a Vasasnak, pottyanjon ki a Lombard is, így jövőre a másodosztályban megint játszanak egymással. Kevesen kacagtak a megjegyzés hallatán...

Mostanság úgyis csak a szomorúság jut a Vasas drukkereinek. Talán ez szülte a hatalmas transzparenst is, amelyben a szurkolók a piros-kék színkombináció és Jámbor János tulajdonos fontosságára hívták fel a játékosok figyelmét. A drámai helyzet szülte az irományt, no és az a félelem, hogy az eddig majd három éven át kitartó tehetős tulajdonos kiesés esetén búcsút int Angyalföldnek. Elmegy, viszi magával a pénzt is, s akkor megeshet, hogy újra koszorú kerül az Illovszky Rudolf Stadion kezdőkörébe...

De szóljunk a Lombardról is, amelynek játékosai erősen fogadkoztak a meccs előtt: megígérték, hogy mindent megtesznek a győzelemért. Nos, ennek megfelelően bátor támadófutballal kezdett a Pápa. Meglepő módon három csatárt vetett be az edző, mögöttük négy középpályás és három védő szerepelt. Egyértelmű volt a taktikai üzenet: kockáztatni kellett. Misek Lungu árnyékként követte a Vasas legveszélyesebb futballistáját, Bárányos Zsoltot, teljességgel kikapcsolva ezzel a játékból. A japán Honma Kazuo és a brazil Robinho pedig gyakorta állította megoldhatatlan feladat elé a vendégvédőket. Rósa Henrikék pedig lezárták a területeket, így többször pontatlan passzokra kényszerítették a hazaiakat. Izgalmas első félidőt láthatott a publikum, csak a gólok hiányoztak.

A szünet után szerkezetet váltott a Vasas is. Pintér Attila pályára küldte a szurkolók nagy kedvencét, Majoros Árpádot, ő került a bal szélre, Waltner volt a középcsatár, Gyánó pedig a jobb oldalon rohamozta a pápai kaput. Bárányos Zsolt kikerült a középpálya jobb oldalára, s megpróbálta kivenni a pálya közepéről Lungut. Bevált a taktika, mert a második félidő elején többször is helyzetbe kerültek a vendégek, ám Szűcs Lajos eszén nem lehetett túljárni. A kapus szenzációs mozdulattal védte Waltner lövését, s ezzel újabb erőt és bátorítást adott társainak, akik elhitték, hogy még megnyerhető a meccs.

És bekövetkezett az újabb pápai csoda. A bajnokesélyes Újpest legyőzése és a diósgyőri siker után a 90. percben lőtt parádés góllal ismét három pontot szerzett a kiesés rémétől fenyegetett együttes. Hihetelen izgalmak jellemezték a találkozót, a drukkerek jó része került igen közel a szívinfarktushoz. A meccs végén következhetett a hatalmas ünneplés, a pápai piros-kék drukkerek szemében pedig megjelent a könny. A körülményekhez képest egyre jobb helyzetben van a Lombard, és egyre kilátástalanabb helyzetben a Vasas. Valóban tudathasadásos állapot ez. ---- M ---- &