Gerrard a vörös sereg élén

Magától értetődik, hogy az öszszes könnyebb sérült rendbe jött a döntőre, ugyanakkor senki sem csodálkozott volna, ha már az elején kiválik az egyik főszereplő. Kezdés gyanánt ugyanis Paul Konchesky az oldalvonal mellett akkorát rúgott Steven Gerrardba, hogy a liverpooli kapitány majd’ kirepült a pályáról. Aztán tempós, de eredménytelen hadakozás zajlott Cardiffban, a tévések így ráértek a nézőtéren napozó Sven-Göran Eriksson szövetségi kapitányt, meg a felemás csukában játszó Djibril Cissét kikockázni. Az általában kritikus első húsz perc éppen lepergett, amikor kezdett kibontakozni a West Ham első valamirevaló támadása – amely gólt is eredményezett. Miközben két fehér mezes éppen lesről kocogott vissza, Dean Ashton remek labdát tett a jobb oldalon rohanó Lionel Scaloni elé, ő beadott, ott viszont nem csapattárs, hanem Jamie Carragher érkezett. Ám a bekk a lehető legtökéletesebben botlott bele a passzba – persze, londoni szemszögből – és ballal a rövidbe belsőzte a délután első gólját.

A következőig sem kellett sokat várni. Ezúttal Matthew Etherington végezte el a munka dandárját, kicselezte az előtte bambán dülöngélő Sami Hyypiät, majd lőtt. A két berepülő liverpooli alatt elsuhanó labdát José Reina nem tudta megfogni, ügyetlenül maga elé ejtette, Ashton meg villámgyorsan kapcsolt.

Odaát sem volt nagy baj a hatékonysággal, a két csatár két percen belül két gólt szerzett, de csak egy szabályosat. Elsőre ugyanis Peter Crouch hiába küldte az ötös sarkáról a hosszúba a labdát, a művelet pillanatában – talán – lesen állt, másodjára viszont Djibril Cissé már jókor indult, és szinte ugyanonnan szépített. A fordulás után a WHU megszerezhette volna a harmadik gólt is, de Reina ekkor állta a sarat. A Pool jutalma az egyenlítés lett: Crouch bólintott középre, Gerrardra nem maradt őrző, így ő megvárhatta, amíg ideális magasságba pattan a labda, majd nagy erővel a bal felső sarokba bombázott. Vagy tíz percbe is beletelt, mire a „kalapácsosok” megemésztették, hogy odalett az előny, amit egy-két ígéretes, de nem gyümölcsöző akció jelzett. Reina aztán besegített. Konchesky lopakodott fel, magas ívben középre küldte a labdát, de az ívelésből végül nem beadás lett, hanem gól, mert hiába repült a spanyol kapus, a labda a kapuba hullott.

Nigel Reo-Coker is villant egyet, cselezgetett, majd bombázott – a léc fölé. A „vörösök” ritmust vesztettek, hiába próbálkoztak jobbról-balról, nem nagyon ment nekik. Hátul ráadásul semmi sem volt biztos, egy kósza kontra például majdnem végzetes lett, mert a Premiershipben az év kapusának választott Reina térdre esett egy fűcsomóban. A finisre bejött Teddy Sheringham is, a liverpooliak elkezdtek ívelgetni, Cissé pedig megsérült. De nem volt még vége! John Arne Riise lövését ugyan hárították, Gerrardét már nem. A kapitány vagy harmincról indította el rakétáját, a labda pedig a jobb alsó sarokba vágódott. Óriási gól volt, és ezzel talán még nem is mondtunk semmit…

Jött a hosszabbítás. A túlóra során eltékozolt szabadrúgások és egyre sűrűbben jelentkező görcsök jelentették a fő eseményeket, a Poolt pedig az utolsó pillanatban megmentette a kapufa, ezáltal szétlövésbe torkollt a csata. Ott meg magára talált Reina, megfogott három tizenegyest, így a „vörösök” lemásolták az esztendővel ezelőtti FA-kupa- és BL-döntőt is: Cardiffban ugyanígy a büntetőkig húzta az MU és az Arsenal, Isztambulban pedig éppen ők támadtak fel. Ami lassan már liverpooli specialitás.

FA-kupa, döntő
Liverpool–West Ham 3–3
(1–2, 3–3; 3–3)
– tizenegyesekkel 3–1
Cardiff, 74 000 néző
V: Wiley. G: D. Cissé (32.), Gerrard (54., 90+1.), ill. Carragher (21. – öngól), Ashton (28.), Konchesky (64.)
LIVERPOOL: Reina – Finnan, Carragher, Hyypiä, Riise – Gerrard, Sissoko, Xabi Alonso (Kromkamp, 67.), Kewell (Morientes, 48.) – D. Cissé, Crouch (Hamann, 71.)
WEST HAM: Hislop – Scaloni, A. Ferdinand, Gabbidon, Konchesky – Benajun, C. Fletcher (Dailly, 77.), Reo-Coker, Etherington (Sheringham, 85.) – Ashton (Zamora, 70.), Harewood ---- & ---- &