Szünet után már szüneteltették a játékot

Újpest–Ferencváros 0–1. Gólszerző: Nyilasi. Nem Tibor, hanem Bálint, de a 16 éves tehetség édesapja, az 1982-ben ezüstcipős Fradi-legenda a Megyeri úton született győztes gólra talán még büszkébb, mint a saját találataira.

Ez az utánpótlás emígyen a Ferencváros jövője, a jelene pedig egy, a szokásos mérsékelt érdeklődés mellett megrendezett bajnoki mérkőzés volt. Gellei Imre vezetőedző kicsit módosított a megszokott ferencvárosi hadrenden: Bojan Lazics volt a szűrő a védelem előtt, de időnkét Lipcsei Péter is visszalépett melléje a középpályáról, ilyenkor Alekszandar Bajevszki a csatárposztról lépett vissza egy sorral és csak Jovánczai Zoltán maradt elöl. A vendég pécsiek közül hiányzott a legrutinosabb játékos, a középső védőként bevethető Szabados József, igaz, ez sem lehet mentség a vendéggárda hátsó alakzatának időnkénti rémes megoldásaira. E rémisztgetésre elegendő egyetlen példa is: Radivoje Jevdovics egy támadás során két feltűnően rossz passzal foglalt állást a magyar futball immár évtizedes kérdésében: kellenek-e nekünk idegenlégiósok?

A botladozások közepette a babonás 13. perc nem hozott szerencsét a baranyaiaknak, az pedig a csapategységgel kapcsolatos gondokra utal, hogy Herbert Roland és Bajúsz Endre csaknem összeverekedett Jovánczai Zoltán gólja után (amúgy az volt az FTC negyedik kapura lövése ezen a meccsen, és az első, amely el is találta a kaput).

A második, kaput eltaláló lövésből is gól lett. ,,A gyorsasága már nem a régi” – hallhatjuk mindig a szakembereket, amikor Lipcsei Péter, az FTC rutinos, és nyugodtan állítható legjobb játékosát jellemzik. Ennek némileg ellentmond, hogy az FTC kapitánya ért fel a csatársorba elsőként egy gyors kontra végén és higgadtan értékesítette a helyzetet.

Az idegtépő péntek délutáni fővárosi közlekedési dugóban vélhetően elakadt csapatnyi (azaz tizenegy) pécsi szurkoló késett mintegy 25 percet a meccsről, és a drukkerek az eredményjelzőt meglátva igencsak bánatos arccal pakolták fel a zászlójukat a kerítésre. Sovány vigasz: a harmadik Fradi-gólt már látták... A hazaiak különösebb erőlködés nélkül szereztek háromgólos előnyt a rendkívül enervált pécsi csapattal szemben.

A szünetben visszatérhetett a Fradi-szurkolók jövőbe vetett hite, és kiderült, immár Nyilasi Bálintnak is vannak utódai. A szünetben ugyanis a közönség vastapssal köszöntötte az FTC kilencéveseit: ,,a törpék” a bejelentés szerint megnyerték a nem hivatalos Világkupát, többek között az olasz Juventus hasonló korú alakulát is (3–1) legyőzve.

Szünet után a pécsi együttes megpróbálta feljebb tolni a védekezését, és ez nem volt rossz ötlet, hiszen stabilabbá vált a piros-feketék hátsó alakzata. A fővárosi együttes ebben az időszakban már messze nem volt olyan motivált, mint az első játékrészben, a nyugodtan, türelmesen futballozó ferencvárosiak pontosan tudták, hogy a mérkőzést már megnyerték, és hogy bőven elég a három ponthoz, ha őrzik előnyüket.


A pécsiek többször jutottak el a hazai kapuig, Balaskó Iván lécen csattanó labdája jelezte a vendégek támadókedvét, majd Kulcsár Árpád fejelt szép gólt, de ez ezúttal csak az eredmény kozmetikázásához volt elegendő. A Ferencváros ezzel a győzelmével megerősítette ötödik helyét a táblázaton, a pécsiek teljesítményét viszont kevésbé lehetett dicsérni. A vendégek nem hitték el, hogy van keresnivalójuk az Üllői úton. ---- M ---- &