Ötödször is összecsapnak

A bajnoki serleg és az érmek újra megérkeztek, a szövetség vezérkara teljes létszámban helyet foglalt a Komjádi uszoda lelátóján. Vagyis a Vasas másodszor próbálta meg öt mérkőzésen belül begyűjteni a bajnoki címet. Négy esztendeje nem sikerült neki, a Domino egygólos győzelemmel távozott a Komjádi uszodából.
A tét nagyságának megfelelően telt ház és alaposan felduzzadt Vasas-tábor várta a fejleményeket – az angyalföldi labdarúgók is átvedlettek szurkolóvá. Feltűnt, hogy ezúttal nem Kuncz Tamás, hanem Mátyás Zoltán kezdett a Vasasban, Kovács István pedig nem a védők, hanem Benedek Tibor kezébe „adta” Steinmetz Ádámot. A piros-kékek centere szenvedett is eleget, sok babér nem termett számára. Persze így volt ezzel mindenki, egy-egy kapufát nem számolva, öt percen keresztül nem forogtak veszélyben a kapuk, sőt egyetlen játékost sem állítottak ki a bírók. Ekkor a Honvéd kapta az első előnyt, amelyet Benedek értékesített, egyúttal jöhetett a mérkőzés első cseréje is: Kovács Olivért váltotta Paján Viktor. Tizenöt másodpercre rá az első ötméterest is befújták a játékvezetők Benedek ellen, Vindisch Ferenc pedig a bal alsó sarkot választotta (1–1). Varga Dániel fórban szerzett vezetést a Vasasnak, míg Fodor Rajmundnak 7.39 perc jutott – végleges cserével kiállították, ütésért.

Főként támadásban volt észrevehető, hogy nehezen higgadnak le a csapatok, a Vasas például két hangos kapufa miatt mérgelődött. A 21 éves Tóth Márton (Fodor Rajmund kiállásának köszönhetően kapott korán lehetőséget) vagányan állta a sarat, elbírta a finálé, a létért folytatott ütközet minden feszültségét: előbb előnyben egyenlített a második negyedben, majd látványos akció végén az ő passzából húzta hálóba a labdát Vári Attila – ugyancsak fórban. Az angyalföldiek két megúszással veszélyeztettek, de csak egyszer jártak sikerrel. Varga Dénesnek a lécről kapuba csapódó labdája túláradó boldogsággal töltötte el a piros-kékeket, Heinrich Dávid viszont képtelen volt túljárni Gergely István eszén. Steinmetz Ádámban volt még annyi erő, hogy körhintába ültesse Kovácsot, a megítélt büntetőből pedig újra a bal alsó sarokba küldte a labdát Vindisch (4–3).

Az izgalom már az első félidőben is majdnem szétfeszítette a Komjádi uszodát, ám a második két negyedben már a szépség is főszerepet kapott. A Vasas óriási lehetőséget szalasztott el a kétgólos előny megszerzésére. Ráadásul nem is egyszer! Előbb óriási ziccerben – miután Varga Dénes felfoghatatlan módon ,,kínálta meg” a centert – Steinmetz Ádám két méterről kapura tett labdáját védte óriási érzékkel Gergely, később Vindisch készülhetett a harmadik ötmétereséhez, amelyet Steinmetz Ádám harcolt ki Benedek ellenében, ám Gergely ezúttal kifürkészte az átlövő gondolatait. Hát persze, hogy egyenlített a Domino, Biros Péter létszámfölényben lőtte ki a bal alsó sarkot.

A játékrész 5. percében hihetetlen epizódot jegyezhettünk fel. Egy kivédekezett támadást követően Varga Dániel úszott meg, partnerek híján két ellenféltől kísérve, és 18 méterről rálőtte a labdát. Gergely védett, ám annyira megzavarta Varga megoldása (azt hihette, hogy lejár az idő, holott még 3.18 perc volt hátra), hogy egyből visszaküldte a labdát a Vasas kapujára, amelyet ugyancsak könnyedén húzott le Nagy Viktor. Ő nem volt rest, egyből indította a megúszó Varga Dénest, akit Biros ötméterest érően akadályozott meg, Varga Dániel pedig 5–4-re alakította az állást. Egy kemény bejátszást még Paján váltott gólra, így döntetlennel zárták az utolsó előtti negyedet a csapatok.

A záró felvonásban aztán már kedvére csemegézhetett mindenki. Tóthról kiderült, hogy ifjúkora ellenére őrzi higgadtságát, Varga Dániel újra megvillant, Kiss Gergely is gyorsan elvállalt két gólt (az egyiket a Domino egyetlen ötmétereséből), és Vindisch is látványos lövéssel feledtette a kihagyott büntetőt (8–8).
Hosszabbítás fenyegetett. Előbb Földi László (1.19 perccel a vége előtt), majd Kovács István (0.24) kért időt. Úgy tűnt, érintetlenek maradnak a hálók, ám Benedek a maradék energiáját összeszedve, Steinmetz Ádám szorításában megcélozta a jobb alsó sarkot, és a labda 0.6 másodperccel a lefújás előtt megpihent a hálóban.
Az érmek tehát újra visszakerültek a szatyrokba, hogy vasárnap a Kőér utcában már biztosan gazdára találjanak.

MESTERMÉRLEG

Földi László, a Vasas edzője:A sport, akár az élet, igazságtalan. Meg kellett volna csinálni védekezésben és a helyzetek kihasználásában egyaránt azt, ami egy ilyen mérkőzés megnyeréséhez szükséges. Apróságokon múlott, hogy kikaptunk. A jövő azonban a mienk, s ebben benne van a vasárnap is...

Kovács István, a Domino edzője:Nem kaphattunk ki, előre kellett mennünk, keményen harcoltunk. Óriási mérkőzést vívtunk, dicséret illeti mindkét csapatot és a fantasztikus hangulatot varázsoló közönséget is. Örülök, hogy így sült el a vége, akciógólra voltunk képesek az utolsó pillanatban. Ha már kiegyenlítettünk, meg kell nyernünk az ötödik meccset is.


Vízcseppek

Nüanszok

Vindisch Ferenc: – A bajnoki döntőhöz méltó mérkőzés volt, amelyen nüanszok döntöttek. A Honvéd is sokat hibázott, és mi sem most játszottunk a legjobban a szezonban. Volt lehetőségünk eldönteni a mérkőzést és megnyerni a bajnokságot, de nem tudtunk élni vele. Három esélyünk volt, hogy révbe érjünk, kétszer nem jött össze, most már a nagy számok törvénye alapján is sikerülnie kell. Vasárnap nem lehet kifogás a fáradtság, és ahogy eddig is, egy-egy zseniális teljesítmény fogja eldönteni a párharcot.

Gergely István: – Úgy álltunk a mérkőzéshez, hogy bármi van, hideg fejjel fogunk gondolkodni elöl is, hátul is. Ha belelovaljuk magunkat a meccsbe, és kapkodunk, biztosan kikapunk. Most is követtünk el hibákat, de összeállt a csapat védekezése, ami pozitív hatással volt a támadójátékra és az én teljesítményemre is. Nehéz megmondani, mi lesz, majd meglátjuk…

Maradt egy adujuk

Mindkét csapat a hátsó biztonságra helyezte a hangsúlyt, egyik fél sem akarta, hogy az ellenfél az ő hibájából legyen eredményes, hiszen az ajándékot a pólóban nem szokás visszaadni. Ennek megfelelően nem hozott sok gólt a mérkőzés első fele. A centerbe beadott labdákra azonnal érkeztek a visszasegítő védők, ennek nagyon kevés kiállítás, ám annál több ember ember elleni küzdelem lett a vége. A harmadik negyedtől a játékvezetők, félve attól, hogy eldurvul a mérkőzés, mind többször ítéltek kiállítást, vagy ötméterest. Az utolsó pillanatig úgy tűnt, ez sem lesz elég a döntéshez, ám a nagyobb rutinnal rendelkező Dominónak volt még egy aduja – Benedek Tibor.