Megtisztelő feladat jutott osztályrészül a Celticnek: a skót bajnok kedd este a Manchester United vendége volt Roy Keane Old Trafford-i búcsúmérkőzésén (a hazaiak 1–0-ra nyertek, a gólt Cristiano Ronaldo szerezte Keane passzából – az MU-val hét bajnoki címet nyerő ír egyébként a következő két hétben eldönti, rakoncátlankodó derekával játszik-e még egy évadot a zöld-fehéreknél), csütörtökön pedig a Newcastle otthonában lép pályára Alan Shearer utolsó meccsén.
A BBC szerdán külön adást szentelt a világ egykori legdrágább futballistájának, a búcsúmeccsre megjelent 76 oldalas magazinban még Tony Blair miniszterelnök is kifejezi Shearer iránti hódolatát – két nem is olyan jelentéktelen bizonyíték arra nézvést, milyen fontos szereplő lép le a futball színpadáról. Bár a Blackburnnel lett bajnok 1995-ben, és a Rovers kasszírozta be érte azt a bizonyos 15 millió fontot, Shearer pályafutása a vásárlónál, a Newcastle United soraiban teljesedett ki.
Életrajzából nem maradhat ki a 17 évesen, debütálásként az Arsenalnak hintett mesterhármasa; az 1997 februárjában a Leicesternek az utolsó 13 percben, 1–3-nál bevágott triplája; a Sunderlandnek 1999 szeptemberében lőtt ötöse (benne a változatosság kedvéért egy klasszikus mesterhármas tizenkét perc alatt); a 2002. decemberi bombagólja az Evertonnak, egy egyébként csúf meccsen – a szemtanúk szerint ebből a 23 méteres lövésből született Shearer legszebb gólja. No, meg a beszédes összegzés: ő volt az első, aki a Premier League egymást követő három szezonjában 30 gól fölé jutott (1993 ősz–1997 tavasz).
Mint arról lapunk is beszámolt, Big Al az idény hajrájában megsérült, az utolsó négy bajnokin már nem léphetett pályára, és sajnos nem játszhat ma sem, nem lesz részünk tehát a jól ismert gólörömben: fülig érő mosoly, jobb kar az ég felé, jobb mutatóujj figyelmeztetőleg a magasban.
Shearer természetesen fekete-fehér mezt ölt csütörtökön is. A kezdőrúgás neki jár.
Tv: Sport 1, 20.30, élő
A BBC szerdán külön adást szentelt a világ egykori legdrágább futballistájának, a búcsúmeccsre megjelent 76 oldalas magazinban még Tony Blair miniszterelnök is kifejezi Shearer iránti hódolatát – két nem is olyan jelentéktelen bizonyíték arra nézvést, milyen fontos szereplő lép le a futball színpadáról. Bár a Blackburnnel lett bajnok 1995-ben, és a Rovers kasszírozta be érte azt a bizonyos 15 millió fontot, Shearer pályafutása a vásárlónál, a Newcastle United soraiban teljesedett ki.
Életrajzából nem maradhat ki a 17 évesen, debütálásként az Arsenalnak hintett mesterhármasa; az 1997 februárjában a Leicesternek az utolsó 13 percben, 1–3-nál bevágott triplája; a Sunderlandnek 1999 szeptemberében lőtt ötöse (benne a változatosság kedvéért egy klasszikus mesterhármas tizenkét perc alatt); a 2002. decemberi bombagólja az Evertonnak, egy egyébként csúf meccsen – a szemtanúk szerint ebből a 23 méteres lövésből született Shearer legszebb gólja. No, meg a beszédes összegzés: ő volt az első, aki a Premier League egymást követő három szezonjában 30 gól fölé jutott (1993 ősz–1997 tavasz).
Mint arról lapunk is beszámolt, Big Al az idény hajrájában megsérült, az utolsó négy bajnokin már nem léphetett pályára, és sajnos nem játszhat ma sem, nem lesz részünk tehát a jól ismert gólörömben: fülig érő mosoly, jobb kar az ég felé, jobb mutatóujj figyelmeztetőleg a magasban.
Shearer természetesen fekete-fehér mezt ölt csütörtökön is. A kezdőrúgás neki jár.
| Idény | Klub | Összes tétmérkőzés/gól |
| 1991–1992 | Southampton | 41/ 13 |
| 1992–1996 | Blackburn | 147/120 |
| 1996–2006 | Newcastle | 398/206 |
| 1992–2000 | angol válogatott | 63/30 |
Legfrissebb hírek
