Aranyérem, mellékízzel

A Kicker című sportmagazin idénybeharangozó különszáma ezzel a prognózissal zárta a Bayern Münchenről szóló anyagát. Azok után, hogy a lap által említett két területen folyamatosan senki sem tudott versenyre kelni a bajorokkal, cseppet sem meglepő, hogy az együttes célba is ért. A Hamburgnak lélektanilag fontos pillanatokban csúszott be egy-egy baki (legutóbb a 31. fordulóban, otthon a Leverkusen ellen, amikor a Bayern csak ikszelt Mainzban), a Werder Bremen a gólgyártás közben elfeledkezett a védekezésről (36 góljánál az első négy helyezett közül senki sem kapott többet), a Schalke pedig megint igazolta, hogy a nagy összegért összevásárolt keret önmagában még nem jelent biztosítékot a trófeákra.

A Bayern viszont a keret alapos átalakítása helyett inkább posztra igazolt, védelmét Valerien Ismaëllel, a liga talán legjobban egy-egyező bekkjével, illetve a Stuttgartból visszahozott Phillipp Lahmmal erősítette meg, a többi csapatrészt pedig változatlanul hagyta, és ez bőven elég volt Németország újbóli meghódítására.

Ráadásul a fölény meggyőző is volt, hiszen a 34 fordulóból mindössze kettő után nem kezdődött a Bayern nevével a tabella. Az első és a kilencedik kört követően a Werder Bremen jobb gólkülönbségével vezetett, igaz, különösen az előbbit nem bánták Münchenben, hiszen a Bundesliga történetében még sohasem fordult elő, hogy az a csapat érjen révbe, amelyik az első játéknapot követően a mezőny élén állt. Előtte és utána viszont a bajorok uralták a tabellát, otthon nem volt párjuk a mezőnyben, idegenben csak a Hamburg volt jobb náluk – ennél ritkán lehet meggyőzőbb teljesítménnyel révbe érni.

És mégis… A csapat szurkolóinak nem csupán a gyengébb Bajnokok Ligája-szereplés (búcsú a nyolcaddöntőben) miatt akad hiányérzetük, hanem azért is, mert az együttes ritkán nyújtott meggyőző játékot az élvonalban. A 22 győzelméből tízet is egygólos különbséggel könyvelhetett el, a második Hamburgtól oda-vissza kikapott, a harmadik Werderrel szemben is 50 százalékos a mérlege, igazából annak köszönheti az aranyérmét, hogy a „kicsikkel” szemben sokkal jobb a mérlege, mint vetélytársainak. A Kicker osztályzatai alapján a kapusok között Oliver Kahnnál 11-en (!) jobbak, a középpályásoknál és a csatároknál szintén nincs bajor az első háromban (Michael Ballack a negyedik, Claudio Pizarro a nyolcadik helyével a legjobb a csapaton belül), mindössze a védőknél (Lúcio) adja a liga legjobb játékosát a bajnokcsapat. ---- A ---- A