Gólok voltak, nézők alig

Nem mondhatjuk, hogy családias hangulatban kezdődött el a győri – a tabellán egymás mellett lévő csapatokról lévén szó, rangadónak mondható – mérkőzés, mert a "családias” jelző túl szép ahhoz a hangulathoz képest, amely a csapatokat fogadta. Az viszont tény, hogy nagyon kevés néző volt kíváncsi a bajnokira. Alig ötöde annak a kétezer drukkernek, aki az ugyancsak a városban rendezett délutáni NB II-es rangadót, az Integrál-DAC–Gyirmót összecsapást megtisztelte a jelenlétével. Igaz persze az is, hogy nem kis tortúra manapság Győrben meccset nézni, s ez érvényes a csapat mellett az esőben is kitartó néhány tucat elvakult szurkolóra éppen úgy, mint a csapat vezetőire, szponzoraira. A hajdan mindenfajta komfortot kínáló stadion város felöli oldalát ugyanis teljesen lebontották, maradt a két hatalmas állóhelyi karéj, s a túloldal, ahol mindössze négy-öt szűk fülke kínál fedelet a legfeljebb másfél tucatnyi kiváltságosnak, a többieknek – legyenek akár játékvezető-ellenőrök, legendás futballisták, játékosmegfigyelők, szponzorok – marad a fedél nélküli lelátó.

És ez már hetek óta így zajlik Győrött, ahol közben Csank János egyre jobb csapatot épít, és ahol természetesen nem a szakvezető és a futballisták tehetnek a gyalázatos meccskörülményekről.

A Kaposvár ellen nagy gólokat lőtt és látványos támadófutballt játszott az ETO, a máskor oly fegyelmezett vendégvédelmet sorra átjátszották a hazai támadók. Mindezt nem túl sokan élvezhették a helyszínen, és hogy talán lehetne ezt másképpen is csinálni, arra konkrét példát kínál Dárdai Pál klubja, a Hertha BSC stadionja: ott úgy újították fel teljes egészében a hetven évvel ezelőtti olimpiára épült létesítményt, hogy közben a klub csapata hétről hétre több tízezernyi szurkoló előtt futballozott, miközben a partnerek, a sajtó vagy a támogatók semmiben sem szenvedtek hiányt. Lépésről lépésre elkészült az új aréna, amely – nem mellesleg – az idei világbajnokság döntőjének a helyszíne lesz.

Ami a győri meccset illeti: az ETO hamar dűlőre vitte a dolgot. Amíg a hazaiak négy védője három vendégtámadóra vigyázott, addig a három kaposvári védő képtelen volt a széleken üres területekre befutó hazai szélsőket és csatárokat tartani. Hol a jobb, hol a bal oldalon került a védelem mögé egy-egy fehérmezes győri, Bajzát Péter remek góljai mellett az igazi szenzációt a saját nevelésű Granát Balázs góljai, gólpasszai, cselei jelentették az első félidőben, amelynek a végére négygólos vezetésre tett szert a meccset ezzel gyakorlatilag el is döntő hazai csapat.

Érdekesség, hogy Granát Balázst a meccs előestéjén nem is jelölte a kezdőcsapatba Csank János. Mégis a meglepetésember lett a mezőny legjobbja. Az viszont egy cseppet sem volt meglepetés, hogy Prukner László a másik oldalon levonta a következtetéseket, és a két szélső emberét Kriston Attilát, majd Kovácsevics Róbertet is lecserélte. Az ETO, győzelme biztos tudatában, láthatóan visszavett a lendületből a második félidőben, a Rákóczi viszont feltápászkodott a földről, és Oláh Lóránt, valamint Dusan Vasziljevics próbálkozásaival olykor veszélyt is jelentett, és stabilabban védekezett is, mint korábban. Mindez azonban mit sem változtatott azon, hogy az ETO könnyed győzelemmel egypontosról négypontosra növelte előnyét a Rákóczival szemben. ---- M ---- &