DVTK: sötétben tapogatóztak

Az ősszel nagyon simán nyert a Diósgyőr. Azon a pápai találkozón a korábbi miskolci kedvenc, Tisza Tibor kétszer, Horváth Ferenc pedig egyszer talált be a Lombard kapujába, a vendégek 3–1-re győztek, ám azóta sok minden történt mindkét csapat háza táján. A diósgyőriek kerete a télen igencsak átalakult, vagy írjuk inkább azt, hogy meggyengült. Pápára viszont több új fiú érkezett, azzal a céllal, hogy sikerül a csoda, a bentmaradás kiharcolása. Most, a véghajrá kezdetekor a DVTK stabil középcsapatnak mondhatja magát, ami egyértelműen Pajkos János munkáját dicséri. Ebből a keretből alighanem a maximumot hozta ki a miskolci szakvezető. A kezdő tizenegyből öt meghatározó futballista távozott. A szurkolók értékelik a piros-fehérek harcosságát, küzdőszellemét, és erre a tét nélküli találkozóra is több mint háromezren mentek ki (ez persze itt nem nagy szám, bezzeg máshol...), és abban bíztak, hogy könnyed, látványos gólfesztivál tanúi lesznek.

Csakhogy Zsivóczky Gyula egyre markánsabb edző lesz. A Lombard ideiglenesen kinevezett trénere a múlt héten igencsak meglepte a futballtársadalmat, hiszen csapata legyőzte a bajnokaspiráns Újpestet. Diósgyőrben pedig már a meccs elején vezetést szerzett. Pillanatnyi csönd fogadta a vendégtalálatot, hogy aztán a helyi ultrák tovább űzzék, hajtsák kedvenceiket. Ezen az estén az első félidőben igencsak visszafogott, körülményes DVTK-t láthattunk. Pontos lövés még véletlenül sem ment Szűcs Lajos kapujára, az akciók rendre elakadtak a pápai védőfalban. Unalmasan csordogált a meccs, kevés helyzetet láthattunk, a labda jobbára a pálya középső részén pattogott, gurult, vagy éppen kóválygott.


Aztán egyszer csak sötét lett. A szünetben váratlanul kialudtak a lámpák, és a félhomály szép lassan belepte a DVTK stadionját. A szurkolók nem mozdultak, még akkor sem, amikor már több mint fél órája tartott a szünet. A diósgyőri tábor ezalatt nem unatkozott, hol görögtüzet gyújtott, hol hazai gólt imitálva ugrált, lelkendezett, tapsolt. A várakozás bizony hosszúra sikeredett, 53 perc után folytatódhatott a mérkőzés, miután kiderült, hogy egy közeli transzformátor romlott el, amelyet hosszas küzdelemben sikerült megjavítani.

A folytatásban mintha új meccs kezdődött volna, a hazaiak alaposan felpörgették a játékot, és több veszélyes akciót vezettek, ám hol a szerencse, hol Szűcs Lajos bravúrjai segítették a pápaiakat. Ám a Lombard nem csupán védekezett, a vendégek olykor életveszélyes kontrákkal lepték meg a diósgyőrieket, és ettől lett élvezhető, izgalmas a második játékrész. A DVTK elkeseredetten rohamozott az egyenlítésért, eközben csaknem újabb gólokat kapott az egyre magabiztosabban futballozó pápaiaktól.

A döntetlen talán igazságosabb lett volna, ám a Pápa minden dicséretet megérdemel, hiszen Zsivóczky Gyula irányításával rendkívül szervezetten védekezett, és olykor szépen felépített támadásokat vezetett. Bíró Péter duplán örülhetett: egyrészt még mindig maradt matematikai esélye a bentmaradásra egyre jobb formába lendülő csapatának, másrészt pedig a Lombard tulajdonosa egy hete kijelentette, ha mégiscsak kiesik a csapata, akkor is első osztályú marad a sok adós, tartozó rivális miatt, akik a szabályok szerint aligha indulhatnak az első osztályban.

Majd meglátjuk... ---- M ---- &