Az MTK kiszállt a versenyből

Ünnepnapok a Hungária körúton…

Az MTK Budapest szimpatizánsai a héten az öregfiúkcsapat labdarúgóját, a magyar Matthewst, Pécsi Ferencet köszöntötték 60. születésnapja alkalmából, szombaton pedig az FC Fehérvár elleni rangadó előtt Halmai Gábort búcsúztatták. „Halmai Gabi, Halmai Gabi!” – hangzott percekig a lelátóról, amikor a két csapat elöljárói, játékosai és szurkolói elköszöntek az aktív pályafutását befejező, egykori 57-szeres válogatott futballistától. Ha valaki nem tudná, „Halmos” Székesfehérvárott, a Videotonban kezdte a pályafutását, ezt követően játszott a Budapesti Honvédban, a belga Ekerenben, az izraeli Hapoel Tel-Avivban és természetesen az MTK-ban is. A nagyszerű középpályás súlyos térdsérülését követően a tavaly ősszel jelentette be a visszavonulását, és most, a rangadó előtt végképp becsukta maga mögött a profi labdarúgás kapuját.

A legutóbbi fordulóban a hazai csapat a tavasz talán legjobb teljesítményével magabiztos, 3–1-es győzelmet aratott a korábban öt mérkőzésen keresztül gólt sem kapó Kaposvár otthonában, az FC Fehérvár ugyanakkor hazai pályán elveszítette a Debrecen elleni rangadót, így lépéshátrányba került a bajnoki címért zajló versengésben. Az összecsapás előtt a két együttes azonos pontszámmal állt a bajnokság harmadik-negyedik helyén, így joggal remélhették a szurkolók, hogy szép futballban, küzdelemben nem lesz hiány. Csertői Aurél a hétközi, DVSC elleni Magyar Kupa-elődöntő után három helyen változtatott csapata összeállításán, ráadásul a ,,Vidi” más szerkezetben is futballozott, mint a Loki ellen: a vonalban elhelyezkedő négy védő előtt Schwarcz Zoltánra várt a középpályás szűrő szerepe, elöl pedig egyedül Juszuf Dajics tartózkodott.

Noha 25 percen keresztül a csapatok semmi veszélyt nem jelentettek a kapukra, mégsem mondhatjuk, hogy unalmas lett volna a küzdelem. Mindez annak volt betudható, hogy a hazai futballisták és a vendégek labdarúgói is szemre tetszetős, egyérintős futballal építették fel a támadásaikat. A szépséghiba csak az volt, hogy a kapu előterében elfogyott a tudomány. Félórányi futballt követően a fővárosi szimpatizánsok Zavadszky Gábor, majd Halmai Gábor nevét kezdték el skandálni, és ez azt jelezte, hogy elégedetlenek voltak azzal, ami a pályán zajlik. A játékrész hajrájában aztán kétszer is megvillant a Garami József által dirigált együttes, Hrepka Ádám lövésénél a kapufa kisegítette Daniel Tudort, míg Bori Gábor nem tudott élni az adódó lehetőséggel. E két helyzet alapján az MTK közelebb állt az előnyszerzéshez, a félidő mégis gól nélküli döntetlennel zárult.

Garami József és Csertői Aurél közül az utóbbi szakember szánta el magát előbb cserére, és a változtatás eredményeként az addig a középpálya jobb oldalán futballozó Lattenstein Norbert átkerült a bal szélre, helyét pedig Alekszandr Alumona foglalta el. Mezőnyfölényben futballozott a házigazda, az első nagy gólszerzési lehetőség mégis a csereként pályára lépő Alumona előtt adódott. A hazai labdarúgók védelmében mindenképp meg kell említeni azt, hogy rendkívül nehéz volt a szervezetten játszó FC Fehérvár védőfala mögé kerülni, a Kuttor Attila által vezérelte alakzat tulajdonképpen hiba nélkül látta el a feladatát. A szurkolók nem unatkoztak a lelátón, a két csapat mindent elkövetett azért, hogy megszerezze a győzelmet, és továbbra is versenyben maradjon a bajnoki címért.

A félidő hajrájában Csertői Aurél pályára küldte Horváth Ferencet, aki az ősszel még Diósgyőrben futballozott, és korábban a székesfehérvári szurkolók egyik legnagyobb kedvencének számított. Nos, a korábbi válogatott támadó, aki a tavasszal először lépett pályára régi-új csapata színeiben, meghálálta a bizalmat, és amolyan tipikus ,,horvátferis” találattal győztes gólt szerzett. Győzelmének köszönhetően az FC Fehérvár továbbra is versenyben van a bajnoki címért, míg az MTK leszakadt a dobogóért vívott küzdelemben. ---- M ---- &