A maximalizmus marad a vezérfonal

– Csaknem hét hónapot pihent legutóbbi meccse óta. Sok bokszolónak ez örökkévalóságnak tűnhet.
– Pedig pihenni mindig könnyű, és bármennyi idő nagyon gyorsan eltelik – mondta Erdei Zsolt, a WBO félnehézsúlyú világbajnoka. – Csakhogy később annál nehezebb a felkészülés. Nekem sem volt könnyű visszarázódni, bajlódtam picit, de szerencsére éhes voltam a munkára, és újra gyorsan megszoktam mindent. Most meg már a pihenésre vagyok kiéhezve…

– Olyan sokat már nem kell várnia.
– Az utolsó héten már csak azt várom, hogy legyen vége, és jöhessen az ejtőzés.

– Ezeket a napokat a legnehezebb elviselni?
– A múlt hét sem volt könnyű. Nagy kesztyűzéseim voltak, a végét már kicsit lazábbra vettem, nem adtam bele apait-anyait, mert úgy éreztem, túl sok lehet. Az utolsó héten meg már nincs kesztyűzés, csak ráhangolás, meg némi feszültség. Átjöttünk Düsseldorfba, találkoztam az ellenfelemmel, sajtótájékoztatót és sajtóedzést tartottunk, minden azt éreztette, hogy valami fontos következik az életemben. Péntektől viszont nyugi van. Gyorsan mérlegeltem, és utána száz százalékban csak a meccsre hangolok.

– Hogyan?
– Ahogyan szoktam. Vacsora, korai lefekvés, aztán szombaton felkelek, reggelizem, megint ledőlök, olvasok, ha tudok, ha nem, akkor tévét nézek, igyekszem még a ringen kívül maradni. Utána jön egy kis séta az edzőmmel, beszélgetünk a meccsről, még egyszer megbeszéljük a taktikát, aztán megint ledőlök. Három-négy órával a meccs előtt spagettit eszem, és megint ledőlök. Ilyenkor irigyelhet igazán Balzsay Karesz, neki a gyöngéje az alvás!

– Végigbokszolta már a Murdoch elleni mérkőzést?
– Csak gondoltam bizonyos részeire, az egészre nem vállalkoznék, az lehet, hogy sokáig tartana. Inkább jelenetek, szituációk jönnek elő, mit kell adott esetben tennem, mire kell figyelnem, próbálom keresni a lehetőségeket.

– Nem gond, hogy most nem tíz-tizenkét hetet készült a meccsre, hanem ennél jóval többet?
– Nekem szükségem is van ennyi időre, így szépen bele tudtam rázódni a munkába. Én inkább olyan lassú víz partot mos típusú ember vagyok, aki lassan evickél előre, de biztosan célba ér. Ha tudom, hogy mikor kell visszajönnöm Hamburgba, de például már csak tíz hét van a meccsemig, akkor már előtte otthon elkezdem az alapozást, hogy ne teljesen leépülten essek neki a közvetlen felkészülésnek. A kondíciót elég könnyű visszaszerezni, de még könnyebb elveszíteni. A saját megnyugtatásomra kell a munka, szeretem magam biztonságban érezni, hogy nyugodtan léphessek ringbe.

– Honnan ez a maximalizmus?
– Még az amatőröktől hoztam. Ott is mindenből többet akartam csinálni. Persze ennek meg lehet inni a levét, mert a túledzettség sokat árthat, de ha okosan építi fel a tréningjeit az ember, nem lehet gondja. A maximalizmusom eddig csak jó irányba terelt.

– Sdunek edző mit szól hozzá, hogy nem leeresztett bokszolót kap vissza a szabadság után?
– Ezt várja tőlünk. Hogy ne a nulláról kezdjünk el Hamburgban dolgozni. Ő is azt vallja, hogy nem szabad leállni a munkával, egy kis otthoni mozgolódás senkinek sem tesz rosszat.

– Most teljesen feltöltődve várja a meccset?
– Ha arra gondol, most nincsenek olyan gondjaim, mint legutóbb. Most nem verte szét egy orosz őrült a bordámat, nem kellett orvostól orvosig rohangálnom, nem kellett az időbeli átállással küszködnöm. Most száz százalék edzés volt. A feleségem az édesanyjánál volt, én edzőtáborban, spártai körülmények között. De nekem ezek megfeleltek, mert pont arra voltak jók, hogy kihozzam magamból a maximumot. Kitűnő edzőpartnereim voltak, Kamel Amrane és Juan Nelongo Pérez sokat segített, velük kesztyűztem váltogatva tíz meneteket, sokkal jobban feladták a leckét, mint az elején egy orosz meg egy török srác. Ők két menetig bírták, aztán szóltam, hogy kellene valaki más… Most már csak az a fontos, hogy az a forma jöjjön ki, amelyet megalapoztunk.

– Egy elsőre könnyebbnek tűnő ellenféllel szemben.
– Ha a papírformát nézzük, Murdoch akár annak is tűnhet, én viszont nem ez alapján szeretném megítélni. Fel tudja adni a leckét, mások is megszenvedtek vele, és ha nem figyelek, rám is hasonló sors várhat. Én vagyok a favorit, de nem becsülöm le. Nem akarok nagy ütést kapni, nem szeretném, ha megsérülnék, mert úgy lefejelne, mint másokat, és emiatt lenne vége a dalnak.

– Hogyan lehet elviselni az esélyességet?
– Meg kell tanulni élni vele. Megszokás kérdése. Hála Istennek, nekem már volt rá időm, és remélem, sokáig kell még viselnem ezt a terhet.

– Ezek szerint Murdoch után jöhet a folytatás?!
– Legalábbis remélem. Persze, ez attól is függ, hogyan mennek az edzések, hogyan tudok regenerálódni, hogyan jönnek rendbe a sérüléseim. Ez nagyon sok minden függvénye. Még szeretnék bokszolni párszor, ám azért lassan már látom a végét is. De még csak halványan, magamban.

– Még nem unta meg a bokszot?
– Akkor most nem Murdoch ellen készülnék. Csak a nagy felkészülés után az ember már várja a meccset, hogy legyen vége a felfordulásnak. A tréningsor háromnegyede táján még nagyon élvezetes minden, de amikor közeledik a fellépés időpontja, már csak az létezik. Most is úgy vagyok vele, hogy már tényleg jöhetne a meccs. Remélem, nem pörgettem túl magam, mindenesetre most még elég nyugodt vagyok. Szombat estére viszont, úgy érzem, felpörgök, és olyan állapotba kerülök, ami ígéretes lehet. ----
Tovább tart Balzsay Károly felfedezőkörútja: az első dél-amerikai (a kolumbiai José Warner) után az első afrikai (a tanzániai Maneno Oswald) riválison kell átverekednie magát, hogy karrierje első címmérkőzése küszöbére jusson. A húsz hónapos profi pályafutása 12. csatájára készülő öklöző szokásához híven nyugodtan – „Szombaton már ideges lesz, én viszont már most az vagyok. Kívülről még nehezebb” – reagált Reubl Tünde, nagyközépsúlyú reménységünk menyasszonya – várta a gálák előtti kötelező procedúrát, majd miután 76.2-del mérlegelve egy kilóval alulmúlta a Fritz Sdunek edző által előírt limitet, nyugodtan hátradőlhetett.

„Nem tudom, mi lesz a következő állomás. Csak annyi biztos, hogy meg kell vernem Oswaldot, utána majd megkérdezem az irodában, hogy július tizenötödikén milyen szerepet szánnak nekem” – mondta Balzsay.

Reményt keltő lehet számára, hogy az Universum Box-Promotion soraiban szereplő magyar elődei – Kovács István és Erdei Zsolt – is a 13. fellépésükön indulhattak harcba először övért. Kokó a BS-ben Nabaloum Dramane legyőzésével a WBC, Madár pedig Debrecenben Jim Murray legyőzésével a WBO interkontinentális bajnoka lett.

Úgy tűnik, Balzsay Károly esetében az Universum leányvállalata, a jól bevált recept szerint dolgozik. ----
Dariusz Michalczewskinek hajdan nem sikerült ötven győzelmet begyűjtenie a profik között, hiszen a 49. meccsén kikapott Julio César Gonzáleztől, majd a visszatérésekor Fabrice Tiozzo is tudatosította benne, az ötven álom marad.

Most Regina Halmich készül hasonlóra, azzal a különbséggel, hogy ő nem hibátlan mérleggel (a 49 diadal mellé 1-1 döntetlen és vereség csúszott be) jutott el a félszáz győzelem küszöbére. A népszerűsége viszont minimum vetekszik a „Tigrisével”. Rekordnézettség a televízióban, folyamatos telt ház a gáláin, és ami a legfontosabb: sikerek futószalagon. Néha a mikéntet jobb elfelejteni, de az átlagos néző napokkal később úgyis csak a győzelemre emlékszik.

„Tisztában vagyok vele, mi vár rám, megyek az oroszlán barlangjába, és azon leszek, hogy megráncigáljam a bajszát – mondta Miló Viktória, a légsúlyú királynő, Regina Halmich szombati kihívója. – Az eredményről szándékosan nem beszélek, most nem szabad ezzel foglalkoznom. Csak annyit szeretnék látni, hogy amikor véget ér a mérkőzés, a sarokban az edzőm, Füzesy Zoltán, illetve segítője, Arató Vendel boldog legyen. Ha mosolyt látok az arcukon, tudom, rajtam semmi sem múlt.”

Hogy ez mire lesz elég, nem tudni. A mérleggel szembeni harcát egyik hölgy sem veszítette el (Halmich 50.5, Miló pedig 50.2 kg-mal vette az akadályt, gond nélkül az 50.802-es határ alatt maradtak), szombaton viszont egyikük alighanem búcsút mondhat vb-övének (a német hölgy a WIBF, Miló pedig a GBU világbajnoka). Természetesen a hazai bokszoló a favorit, ugyanakkor ő is kellő óvatossággal várja a találkozót.

„Nagyon komolyan kell vennem Viktóriát, nehéz ellenfél – mondta Halmich. – Fizikai állapota mindig is kiváló volt, és nem lesz
könnyű eltüntetnem a tízcentis magasságbeli különbséget. Agresszíven bokszol, viszont túlságosan is nyíltan, nekem ezt az esélyt kell megragadnom. Úgy érzem, még tartozom annyival a szurkolóimnak, hogy ismét megpróbáljak csillogni.” ---- Bár még Paul Murdochon sincs túl Erdei Zsolt, és ő is igyekszik óvni mindenkit attól, hogy szombatnál messzebbre tekintsen – „Nekem most nem lehet fontosabb mérkőzésem az ausztrál elleninél. A jelenben élek, nem a jövőben” – válaszolta több fejtegetésre is Madár –, ettől függetlenül Düsseldorfban téma volt, merre vihet a WBO-világbajnok útja, ha az ötödik címvédő összecsapását is sikerrel veszi. És ismét előkerült a „régi nóta”, a címegyesítés is.

Legújabb információink szerint még az sem elképzelhetetlen, hogy Erdei – ahogyan az már korábban is felvetődött – július 29-én ismét kesztyűt húz, és a jelenlegi tervek szerint Németországban egy másik szervezet világbajnokával csap öszsze. Picit ugyan fenntartással kell kezelni a hírt, hiszen a magyar öklöző több mint két éve nem bokszolt két és fél hónapon belül kétszer (akkor a 2003. novemberi, Ramdane Serdjane elleni felhozó meccsét követte a januári, Julio César González elleni gála), ettől még tény, hogy az Universum – az eladhatóság miatt is – folyamatosan tárgyal a szóba jöhető bunyósok menedzsmentjeivel.

Az első számú jelölt Fabrice Tiozzo, a WBA francia világbajnoka maradt, már ha a szervezete erre engedélyt ad neki. Tiozzo tavaly február, Dariusz Michalczewski legyőzése óta nem bokszolt, a WBA már kiírta a Silvio Branco–Manny Siaca meccset az interim bajnoki koronáért, és a franciának az összecsapás győztese ellen kell kiállnia. Ezt legfeljebb címegyesítés húzhatja keresztül. Tiozzóval kapcsolatban a közelmúltban felvetődött, hogy július 15-én Le Cannet-ben felhozó meccset vív, de lehet, hogy helyette két héttel később övért indul harcba.

A másik, egyelőre a háttérbe húzódó jelölt Clinon Woods, az IBF királya, aki május 13-án az ausztrál Jason DeLisle ellen teszi kockára az övét, utána viszont ő is címegyesítésre törne. ---- Minden harmadik vagy csak minden negyedik jelenlévő magyar? – ez volt a düsseldorfi bokszgálát megelőző mérlegelés egyik dilemmája. Azt még nyugodtan besoroltuk „a világon mindenütt vannak magyarok” törvény hatálya alá, hogy az egyik helyi áruház tájékoztató táblája előtt tanakodó újságírókat hallva hirtelen odafordult egy eladó, és magyarul megkérdezte, mit is keresnek valójában, az viszont már feltűnő volt, hogy a mérlegelés helyszínén a német mellett talán a miénket is hivatalos nyelvnek minősíthettük volna. Az idegenbe szakadt magyarokon kívül természetesen volt már egy-két otthonról érkezett érdeklődő is, talán nem véletlenül, hiszen külföldön még nem rendeztek olyan Universum-gálát, amelyen ennyi magyar főszereplő lett volna.

A debütáló Gennagyij Golovkin áldozatának szánt (és valószínűleg ennél a szerepnél meg is ragadó) Balogh Gábor után ugyanis jönnek a várhatóan sokkal nagyobb szerephez jutó magyar bunyósok. Balzsay Károly a tanzániai José Warner ellen igazolhatja, megérett az első címmeccsre, Erdei Zsoltnak a reménybeli címegyesítő csatája előtt az ausztrál Paul Murdoch ellen ötödször is meg kell védenie a WBO félnehézsúlyú világbajnoki övét, a főmérkőzésen pedig Miló Viktóriának azzal a hálátlan feladattal kell(ene) megbirkóznia, hogy hazájában győzze le Regina Halmichot, a német női profi bunyó üdvöskéjét.

Halmich természetesen népszerűségben már pénteken is vert mindenkit (még a nézőként megjelenő középsúlyú világbajnok Felix Sturmot is), ugyanakkor az is biztató, hogy Erdei Zsoltot is egyre többen keresik meg egy-egy autogram, illetve közös fénykép miatt. Madár szokásához híven vigyorogva állta a rohamot, aztán ráállt a mérlegre, és kihívójához, Paul Murdochhoz (78.2 kg) hasonlóan neki sem jelentett gondot (78.3 kg), hogy a 79.378-as limit alatt maradjon. Régebben minden egyes kilóért meg kellett küzdenie, most meg vigyorogva, erőlködés nélkül tart be minden határt. („Szerdán húsz dekával még nálam is könnyebb volt.
Szóltam is neki, vigyázzon, nehogy elsorvadjon” – tréfálkozott az egy súlycsoporttal lejjebb, nagyközépsúlyban vitézkedő Balzsay.)

Igazából az ilyen apróságokon lehet látni, mit jelent klasszisjelöltből klasszissá válni.