Másodszor is jobb volt a Vasas

És van mit. A csapatokat is magukkal ragadja a hangulat, olyan első negyedet produkálnak, hogy hét nyelven beszél. A Domino játéka mindenesetre azt sugallja, ez most más lesz. Hárai Balázs akciógólja, Molnár Tamás szemfülessége, aztán Kiss Gergely két elképesztő bombája – egyik szebb, mint a másik. Sem a vendégek, sem a meccs szempontjából nem elhanyagolható, hogy a Vasas is a vízen jár. Vindisch Ferenc előnyből, Varga Dániel csuklóból (ezt hogy csinálta…) – és amikor úgy fest, gond van, elvégre 2–4 oda, akkor Steinmetz Ádám két frenetikus megmozdulása egálba hozza a meccset. A zsűrit is elkapja a hév, Petik Gyula a mikrofonnál szintén a legjobbját nyújtja, kommentálja a gólokat („Molnár Tamás érvényesíti az emberelőnyt…”), a tűzijáték és a konfettieső hiányzik, más semmi.

Eddig. A második részből aztán kivesznek a gólok. Ez meglepő, különösen a Domino szempontjából. A nagy esélyes addig muzsikáló játéka hirtelen diszharmóniába süllyed, Molnár Tamás közelharcait rendre kontrafaulttal díjazzák a játékvezetők, Biros Péter meg nekiáll, hogy kedvező kerékvágásba terelje az összecsapást. Csakhogy most „olyan” napja van. Elenged egyet. Aztán még egyet. Majd egy harmadikat is. És nem, és nem, és nem. A Vasas persze nem kockáztat, a hazaiak érzik, ma azért összeszedettebb a vetélytárs, azaz fontolva haladnak. A játékrész 0–0-val zárul – csak az a kérdés, hogy a gyilkos őrlés és úszóverseny kiből vesz ki többet. Egy pillantás a korátlagra: a piros-kékeké jóval alacsonyabb.

Ez ugyanakkor magában rejt még valamit: kezelni kell a helyzetet. Hogy most megvan az esély. Meg azt is, hogy megint a Domino vezet. Merthogy megérkeznek az emberelőnyök, a Vasasé kimarad, Benedek belövi. 5–4 helyett 4–5, elvben nem mindegy. Pláne, hogy a bajnok újabb sanszokat kap. A roppantás lehetőségét. Legalábbis érdekes, hogy az ifjú Hárai Balázs megannyi nagyvad társaságában kétszer is ellövi a labdát. Miután az első nem sikerült, elvállalja megint. Az sem jó. Steinmetz Ádám viszont betessékeli az elé pattanó labdát – Hárai ugyanakkor bent marad, és harmadjára beveri. Bátor tett. Más kérdés, hogy korábban 4–6 lehetett volna, aminek itt, ezen a napon más akusztikája lett volna, mint ennek az 5–6-nak. Pláne, hogy Biros lövése kívülről áll meg az oldalhálóban, de sokan gólnak látják: a vendégek pechére egygyel több támadó, mint védő, így a meglóduló Mátyás egyedül érkezik Gergely kapuja elé, beteszi, 6–6. Ez az a pont, amikor érződik: a Domino visszazuhan a vasárnapi melankóliába. A gyeplő kikerül a kézből, Varga Dániel varázslatos lövése a meccs során először angyalföldi vezetést jelent: 7–6. És ezt viszik magukkal a szünetre, ami újabb pszichés folyamatok elindítására alkalmas: itt olaj a lelkesedés tüzére, ott tovább feszíti az amúgy is feszülő húrokat.

Az utolsó negyed ennek jegyében telik. Meg Varga Dénes jegyében. Külön sztori a srác. Őt minden arra predesztinálja, hogy úszó gólgyár legyen. Eddig a balsors meggátolta kiteljesedését. Az ilyen fiatalembereknél mindig az a kérdés, elég intelligensek-e ahhoz, hogy egy ilyen meccsen megvárják, amíg rájuk kerül a sor. Hogy ne törjön elő belőlük az „én is megmutatom”. Pláne, hogy a bátyja, Dániel már kettőnél tart. Nincs élesebb verseny a családinál. Dénes, azazhogy Dumi azonban három negyedig megállja, hogy elengedje a labdát.

A negyedikben, az első előnynél látszik rajta, hogy megpróbálná. Mégis tovább adja. Nincs gól. A következőnél viszont úgy dönt, itt az idő. 8–6. Kontraszt: átellenben Benedek Tibor igyekszik átpréselni a Dominót a tű fokán. De neki sem megy. Három kísérlet, mindegyik eredménytelen. És amikor egy ellentmondásos Kiss Gergő-ötméteres után felforrna a hangulat, Varga Dénes újra villan, fenomenálisan betör – és dönt. Két perccel a vége előtt 9–7, Molnár Tamás gólja a végén csak kozmetika.

A Vasas pedig ugyanott áll, mint 2002-ben. Az összesítsében 2-0, aranykapu. Persze mindenki tudja: a java csak most következik.

MESTERMÉRLEG

Földi lászló, a Vasas edzője: Készültünk, hogy nekünk ront a Domino, fontos volt, hogy türelmesek maradjunk. Sikerült.
Kovács istván, a Domino edzője: Megint túl sokat hibáztunk, ugyanakkor a vízilabdához értők láthatták: időnként azért csúnya dolgok történtek a mérkőzésen.

Honvéd: utolsó esély

Amikor két kiváló csapat találkozik, ráadásul ekkora a tét, előre megjósolható, mindkét gárdának meglesz a sansza, hogy a saját maga javára fordítsa a mérkőzést. A győztes általában az lesz, aki ezeket a lehetőségeket meg tudja ragadni. A harmadik negyedben a Domino kezében volt a döntés esélye, ráadásul kétszer is: először 5–4-nél – két előnyt hagytak ki –, majd 6–5-nél is, ám nem tudott élni vele. Ilyenkor pedig gyakran fordul a kocka, a negyedik negyedben a Vasas a kezébe vehette sorsa irányítását, a különbség pedig az volt, hogy Varga Dénes jóvoltából az angyalföldiek éltek is ezzel a lehetőséggel. Innentől már nem engedték ki a kezükből a győzelmet. A Domino „szerencsés” helyzetben van, hiszen vasárnap még megkezdheti a felzárkózást, ám a mostani szezonban többet már nem hibázhat.