Meleg csarnok és meccs

Sör – töménytelen mennyiségben. No igen, megérkeztek a németek. A francia kisváros életét alaposan felforgatta a népes sereg, a csendes utcák egy hétre búcsút mondhatnak a nyugalomnak, a félezer, mezekbe öltözött fiatal bevallottan mulatni érkezett Ameins-ba. A jégcsarnok előtt saját pavilonokat állítottak fel, az egyik sövénykerítést kinevezték toalettnek – képzelhetik, milyen ábrázattal nézték ezt az utcán sétáló jómódú helyi polgárok…

A csarnokban mindazonáltal csak jót tett a szurkolók jelenléte, elvégre így karneváli hangulatban vette kezdetét a világbajnokság – néztek is nagyot az izraeliek, akik eddig csak a televízióban láttak ilyet. Szegények, be is szedtek gyorsan három gólt, majd a későbbiekben is totálisan alárendelt szerepet játszottak, a harmadik harmadban lőtt két góljukat ajándékba kapták az egyértelműen visszajutásra áhítozó, 11–2-vel rajtoló ellenfelüktől.

A nyitó meccs harmadik harmadára érkezett csapatával Pat Cortina, aki ivásra szólított fel mindenkit. „Nagyon meleg van a csarnokban, kell a sok folyadék” – mondta a kapitány, akinek a szülei is eljöttek az eseményre megnézni, mit is alkot fiuk a magyar együttessel.

Nem győzte hangsúlyozni amúgy a magyar delegáció az első találkozó fontosságát. „Meghatározhatja az egész világbajnokságra a fiúk hangulatát” – fogalmazott a kezdés előtti percben Leleszi Zoltán csapatvezető, majd azt látta, hogy a britek jó szokásukhoz híven kőkeményen kezdtek. No nem az iramra értendő ez, hanem pusztán a testi erő fitogtatására: a fehér mezesek rendre odaszúrtak, odaütöttek, odasóztak egyet a velük szemben állóknak, egyértelműen a megfélemlítés volt a céljuk. Hiába. A mieink nem ijedtek meg, a szakvezetés kérésének megfelelően tették a dolgukat, és a harmadik kiállítást már góllal büntették: a 10. percben Palkovics Krisztián paszszolt Ocskay Gáborhoz, aki a középre korcsolyázó Gröschl Tamást hozta helyzetbe. Kellett a gól, nagyon kellett, mert köztudomású, hogy csapatunk előnyben nagyságrendekkel jobb produkcióra képes, mint hátrányban, az eredmény után szaladni nem az ő műfaja.

A védelem annak ellenére stabilan állt a lábán, hogy a cserélgetéseiről is híres Pat Cortina átszervezte, Szuper Levente a Myers fivérek veszélyes próbálkozásait hárította, minden rendben ment. Egészen a második menet harmadik percéig: akkor emberelőnyben Matthew Myers már sikerrel járt, kapusunk lábai között lőtt közelről a kapuba. De nem esett kétségbe csapatunk, öt perc múlva újra előnyt szerzett, hiszen Vas Márton remek passzát követően Kovács Csaba helyezte a korongot ügyesen a kapuba. Az újabb gól még inkább felpaprikázta a briteket, akik a keménykedés mellett már hokiban is mutattak valamit – a jól védő Szuper Levente eszén azonban nem jártak túl. Az utolsó felvonás elején talán a kedvük is elment az egésztől – elvették a mieink. Egy formás támadás végén Sille Tamás passzolt oldalra, ahol egyedül érkezett Ocskay, és ahogy szokta, gyönyörűen emelte fel a korongot a kapuba. Rá két percre Ladányi Balázs is megvillant, ő is „csak” a szokásosat hozta: öt a négy ellen zseniálisan lőtt keresztbe, hozta egyszersmind kihagyhatatlan helyzetbe Vast. A folytatásban sokáig higgadtan játszott a társaság, a végén azonban nem figyelt: előbb kettős hátrányban kapott gólt, majd egyenlő létszám mellett Colin Schields bombázott eredményesen. Szerencsére hiába hozták le a britek a kapusukat, nem változott az eredmény, így revánsot vettünk a tavalyi fiaskóért. Ha ezen múlt a heti hangulat, akkor jelentem, nem lesz itt probléma. Talán a sörözés is belefér majd a végén a németekkel – persze kizárólag vasárnap este.



Mestermérleg

Pat Cortina, a magyar válogatott szövetségi kapitánya
Nagyon nehéz volt. Meg kell szokni ezt a meleget. Mi lőttük az első gólt, ez sokat számított. Végig irányítottunk, a végén azonban magunknak tettük nehézzé a találkozót. Fontos ez a siker.

Richard Strachan, a brit válogatott szövetségi kapitánya
Sajnos végig futnunk kellett az eredmény után. A magyar válogatott jól játszott, kapusa jól védett. Viszont azt megjegyezném, hogy sokszor feleslegesen állította ki a bíró a játékosainkat. ---- A ránézésre inkább hobbicsapatra, mintsem komoly jégkorongegyüttesre hasonlító izraeli társulat némi nemzetközi szövetségi segítséggel felborította a programot.

Sajnos a mi kárunkra… Történt, hogy delegációjuk közölte: az ő fiaik nem hajlandóak kedden jégre lépni. Az ok: odahaza a holokauszt gyásznapját tartják. „Most jutott az eszükbe?” – tették fel a jogos kérdést a magyar vezetők, akik értetlenül álltak az események előtt. Nemet mondtak a szerdai csatára, rájuk aztán ne hárítsa senki a felelősséget. A szervezők tanácstalanságukban az IIHF-hez fordultak segítségért. A magyar–brit derbi második harmadában meg is érkezett Zürichből az ukáz: a meccset a szerdai szünnapon rendezik, de a pontos időpontot a magyarok mondhatják meg. Kösz szépen... Hetekig, hónapokig készült a fél éve ismert programra a társaság, amelyet az utolsó utáni pillanatban borítottak fel.

„Bennünket akarnak megverni” – vont mérleget Leleszi Zoltán csapatvezető, midőn kiderült: valóban gyásznap Izraelben április 25-e, de csendes munkanap, mindennemű szórakozás nélkül. Az izraeli magyar nagykövetségtől származó információ szerint ilyen esetben a csapat játékosaira van bízva a döntés, hogy játszanak, azaz szórakoztatnak-e. Az egyébként komoly, ám ezúttal nem ezt bizonyító nemzetközi szövetség asszisztálása mellett a nemre szavaztak. Inkább velünk szórakoznak. A jégen lesz válasz, erre mérget vehetünk. ---- Nagyon örülök, de gyorsan hozzá is teszem: borzasztóan nehezen viseltem el ezt a mérkőzést. Hihetetlenül meleg volt a csarnokban, folyt az emberről a víz, magas a pulzusszám, egyszóval katasztrófa az egész. Pontosan passzolni szinte lehetetlenség ezen a rossz jégen, hiába iszik sokat az ember, rosszul érzi magát. Persze az ellenfélnek sem lehetett jobb, nincs mit tenni, hozzá kell szokni ezekhez a borzalmas körülményekhez. A meccsről annyit, hogy végig mi irányítottunk, a végén az a kihagyás azonban ijesztő volt. Elnéztem a harmadik góljukat, ez nem vitás, velem is megesik az ilyen. A lényeg, hogy győztünk.