Légiósok – valahol Európában

Válogatott futballistáink zöme a középerősnek mondott európai bajnokságokba (belga, görög, német, angol másodosztály) szerződik, de – kevés kivételtől eltekintve – sajnos csak a kispadon kap helyet. A perifériára szorult légiósainkkal keveset foglalkozik a média, ami nem csoda, hiszen általában teljesen érdektelen, milyen a feröeri, az izlandi, a finn vagy éppen az ír labdarúgás, miként élnek s futballoznak az ott élő honfitársaink. Most – a teljesség igénye nélkül – őket állítjuk fókuszba. Íme, hova vetette a (futball)sors némelyik magyar labdarúgót.

Izlandon a harmadik ligában is jó focizni

Három éve szerződött Izlandra Fórizs Sándor, és azt mondja, a magyar futballba már nem is tér vissza. A Vasasban nevelkedett, 29 esztendős egykori utánpótlás-válogatott 2003-ban igazolt az akkor még az izlandi másodosztályban szereplő Leiftur/ Dalvik csapatához. Két évvel később a KA-hoz került, majd visszatért előző állomáshelyére, az azóta egy másik klubbal fuzionáló, majd újjáalakuló és jelenleg a harmadik vonalban szereplő KS/Leifturhoz. „Amióta Izlandon vagyok, sok idő eltelt, és bár eleinte csak a futballal törődtem, mostanra más is előtérbe került az életemben – mondta Fórizs Sándor. – A klubom a labdarúgás mellett a civil életben is biztosít nekem megélhetést, ráadásul edzőként is kipróbálhatom magam. Jelenleg tizenöt éves gyerekekkel foglalkozom. A megélhetésem garantált a szigetországban, és tudom, hogy otthon milyen a labdarúgás helyzete. Ezért nem tervezem, hogy a közeljövőben hazatérek. A bajnokság május közepén kezdődik és szeptemberig tart. Az éghajlatnak megfelelően hosszúra nyúlik így a felkészülés, de addig is ideális körülmények között készülhetünk. Célunk, hogy visszakerüljünk a második ligába. Tudom, Izlandon egyáltalán nem vagyok szem előtt, de az otthon eltöltött évek alatt annyi csalódás ért, hogy nem kívánkozom vissza a magyar futballvilágba.”

Az idehaza korábban a Vasasban, Százhalombattán, Kecskeméten, Kaposvárott és Békéscsabán is megforduló középpályás arra panaszkodik, hogy a mai napig tartozik neki néhány korábbi klubja. Csaknem egymillió forint járna neki, de abban biztos, hogy sohasem jut hozzá az őt megillető pénzhez. Többek között ezért sem vágyódik haza.

Ilyen is van: kalandorok az ír amatőrligában

Nem kis bravúrral derítettük ki: a télen három szabolcsi labdarúgó felkerekedett, és elment szerencsét próbálni Írországba. A próbajáték kettőjüknek sikerült, így a Nyíregyházán az élvonalban is foglalkoztatott Lakatos István, valamint a Tuzsér NB III-as gárdájából indult Petró Zsolt is az Athlone Town FC alkalmazottja lett. Az ír bajnokság speciális: az élvonalnak van profi és amatőrszekciója, Lakatosék az utóbbiban jutnak szóhoz. Most már nyugodtan mondhatjuk, hogy hétről hétre, hiszen mindketten játszottak az Athlone Town FC három tavaszi bajnokiján. Lakatos egyetlen percet sem mulasztott eddig, sőt új csapata első győzelméből is alaposan kivette a részét, hiszen a hét végén – védő létére – bevette a Dundalk FC hálóját. Ezzel a góllal jutott vezetéshez az Athlone Town a 2–0-ra megnyert találkozón. Az ír klubnál tréningezik Lakatos Tamás (István öccse, Petróhoz hasonlóan Tuzséron szerepelt) is, aki a sérülése miatt nem kapott szerződést, de a nyártól ő is bátyjának csapattársa lesz.

Autó helyett biciklivel Finnországban

Emlékeznek még Szilágyi Gáborra? Igen, igen, ő volt az, akit az ősszel ittas vezetés miatt állítottak elő a finn rendőrök (nem volt nehéz elkapniuk, mert gépkocsijával az árokba csúszott, és elvitt egy oszlopot...), s emiatt akkori klubja, a TPS vezetői kitették a keretből. Azok a napok aligha voltak kellemesek Szilágyi számára, hiszen egy ideig úgy tűnt: a történtek miatt Finnországban már nem lesz maradása. Ám jött az FC Hameline ajánlata, ő pedig meghálálta a megelőlegezett bizalmat, s rövidesen már a teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. Februárban pedig egyéves szerződés írt alá korábbi kenyéradójával, a KooTeePee együttesével.

„Mivel a jogosítványomat a baleset miatt májusig bevonták a finn hatóságok, egyelőre biciklivel közlekedem – utalt Szilágyi Gábor arra, hogy a mai napig viseli a következményeit az esetnek. – Ennek megvan az az előnye, hogy pluszterhelést kap a lábizomzatom, ez mégiscsak a hasznomra válik. Az autó nem is hiányzik, és szerencsére Finnországban hamar elfelejtették az egészet, s most már a futballra tudok koncentrálni. Örülök, hogy visszatérhettem a KooTeePee közösségébe. Jó csapatunk van, és én mindent megteszek, hogy ismét bizonyítsak. Tisztességesen megfizetnek, és ami fontos, mindig pontosan megkapom a pénzemet. Bár már évek óta itt vagyok, a finn nyelvvel még nemigen boldogulok, de most már határozottan rászántam magam a nyelvtanulásra. Szeretem ezt az országot, és remélem, még nagyon sokáig futballozhatok itt.” ---- M ---- A