Szombaton a Las Vegas-i Thomas & Mack Centerben az amerikai Floyd Mayweather (35–0, 24 K. O.–T. K. O.) megpróbálja elvenni honfitársától, Zab Judahtól 34–3, 25) az IBF váltósúlyú világbajnoki övét, és ha sikerrel jár, már a negyedik kategóriában érhet a csúcsra. A szervezetektől és súlycsoportoktól független rangsor élére meg „örökre” bebetonozhatja magát.
Rivaldafényben a király: a Szépfiú becenévre hallgató Floyd Mayweather Las Vegasban megerôsítheti elsô helyét a súlycsoportoktól független világranglistán
Rivaldafényben a király: a Szépfiú becenévre hallgató Floyd Mayweather Las Vegasban megerôsítheti elsô helyét a súlycsoportoktól független világranglistán
Ugyan Oscar De La Hoya hat súlycsoportos rekordja egyelőre elérhetetlennek tűnik Floyd Mayweather számára – már csak a fizikai adottságok miatt is, hiszen ehhez még hat kilót kellene híznia, de szombaton, egy nappal a mérlegelés után, jóllakottan is épphogy a váltósúlyú limit (66.678 kg) fölött lép majd ringbe, miközben mások kilókat híznak egy nap alatt –, ettől még ő talán egy sorral a Golden Boy fölé pozicionálhatja magát az ökölvívásban.
Amíg De La Hoya a rekordok érdekében kevésbé törődött az alapvető fizikai törvényekkel (hosszabb távon büntetlenül azért nem lehet 15 kilót felszedni), Mayweather fokozatosan lépdel felfelé, és alighanem váltósúlynál tovább nem is merészkedik. Ebben a kategóriában még remekül érvényesül a sebessége, az ütőereje, a technikája – minden, ami az igazán nagyokkal, a legnagyobbakkal helyezi egy szintre.
„Floyd az utolsó mohikánja annak a stílusnak, amelyet Sugar Ray Robinson, Muhammad Ali és Sugar Ray Leonard képviselt. Lenyűgözően bokszol, olyan elegánsan, mint Robinson előtt senki” – vélte róla Bob Arum promoter (a miheztartás végett: az említett trió minden idők öt legnagyobb profi bokszolójá között van).
Sugar Ray Leonardot egyébként nem Arumtól hallotta először emlegetni Mayweather, hiszen az édesapja, Floyd Senior személyesen is találkozott vele a ringben, 1978-ban a tizedik menetig húzta ellene. Napjaink talán legjobb ökölvívójába egyébként szinte „kódolták” a bokszot, hiszen édesapja mellett mindkét nagybátyja, jelenlegi edzője, Roger (ő kisváltósúlyban világbajnoki koronáig vitte), illetve Jeff Mayweather (az IBO-nál ért révbe) is remek bunyós volt.
A fiún már amatőrként is érződött, hogy remek ökölvívó (90 meccséből csak hatot bukott el), háromszor nyert Aranykesztyűt, 1996-ban olimpiai bronzérmes volt (csalással, hiszen azt követően, hogy húsz év után első amerikaiként vert meg kubait a nyolc között, az elődöntőben a bolgár Emil Zsecsev, az AIBA akkori alelnöke, a bíróküldő bizottság feje nem engedte nyerni honfitársa, Szerafin Todorov ellen), ráadásul már akkor is látszott, az ütéseket külsérelmi nyomok nélkül (innen a becenév, a Pretty Boy, a Szépfiú) is képes elviselni.
Profiként pedig nem lehetett megállítani. Az atlantai olimpikonok közül először lett világbajnok, szinte napra pontosan két évvel a debütálása után, 1998. október harmadikán az amerikai Genaro Hernandez „ízekre szedésével” megszerezte a WBC kiskönnyűsúlyú koronáját. Nem egészen nyolc menet alatt 412 ütést indított, és 221-et célba is juttatott…
Utána pedig jöhetett bárki (többek között Angel Manfredy, Diego Corrales, José Luís Castillo és Arturo Gatti) és bármi (a WBC kiskönnyű-, könnyű-, majd kisváltósúlyú vb-öve), Mayweather minden kihívásra válaszolt. 13 vb-címmeccset nyert meg, ráadásul csak hatszor volt szüksége a pontozókra.
Most is alighanem csak amiatt szomorú, hogy nem azonnal az egyesített váltósúlyú koronáért bokszolhat az egyébként szintén roppant jó Judahval, mert riválisa Carlos Baldomirral szemben elvesztette a WBC övét, a WBA pedig megfosztotta a koronájától. Mert ha nem veszi félvállról a találkozót, nem kezd el könynyelműsködni (azért hajlamos rá), azonnal abszolút bajnokként ülhetne fel a váltósúlyú trónra. ---- P ---- E
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik