Siker és gyermek születhet

Horváth az acapulcói diadal után elindult a nyílt francia bajnokságon, és ott is a dobogó tetejére állhatott. A 28 éves székesfehérvári klasszistól ezek után mindenki azt várja, hogy folytassa a sorozatot.

– Kétezer-egyben éppen Millfieldben robbant be a sportág élmezőnyébe – Balogh Gábor mögött ezüstérmes lett a vébén. Azóta járt az angol városban?
– Nem, bár a lányoknak minden évben rendeztek ott nemzetközi versenyt, sőt Világkupát is, de férfiverseny nem volt – mondta Horváth Viktor.

– Örül, hogy visszatérhet eddigi legnagyobb egyéni sikere színhelyére?
– Szép emlékeim vannak, és nem csak az ezüstérem miatt. Az egyetemi kollégium, amelynek területén rendezték a küzdelmeket, kellemes helyszín. Nem rossz, hogy minden ismerős lesz.

– Két első hellyel kezdte az idényt. Számított ilyen rajtra?
– Nem igazán. Az acapulcói Világkupa nagyon fontos volt, mert beleszámít a válogatásba. Kicsit furcsa volt, hogy a szállodában rendezték meg a vívást, ráadásul az volt az első szám a selejtezőben és a döntőben is. Nem tudtuk, hogy ,,sül el”, hogy nem a lövészettel kezdünk, de nekem, mint kiderült, jót tett ez a számcsere. A szálloda légköre otthonos volt, nem görcsöltem, nyugodtan vívtam, aminek meg is lett az eredménye.

– Pedig az utóbbi időben éppen a vívással volt gondja. Elég csak a tavalyi vébére gondolni, igaz, ott az egész magyar csapat szenvedett.
– Végig jól éreztem magam a páston, magabiztos voltam, olyannyira, hogy a hibáimmal is tisztában voltam. A fizikai számokban az időszaknak megfelelő eredményt értem el, a lovaglás pedig hibátlanul sikerült.

– Gondolom, a lovaglásnak ugyanúgy örült, mint a vívásnak.
– Valóban, mert nagyon kaotikus volt a verseny. Utolsóként lovagoltunk mi hárman, Marosi Ádám, Balogh Gábor, majd én. Ádám súlyosan megsérült, Gábor lovát ki kellett cserélni, mert sánta volt. Nem hittem volna, hogy ilyen előzmények után tökéletes produkcióra leszek képes. A futás előtt magamért már nem kellett izgulnom, csak Ádám járt a fejemben, akit akkor operáltak.

– Párizsban egyedüli magyarként állt rajthoz.
– Ez a fellépés elsősorban azért volt fontos, hogy versenyhelyzetben is kipróbáljam az új pisztolyomat. Bevallom, féltem, hogy nem lesz jó a lövészetem, mert akkor még nem szoktam hozzá a fegyverhez. Szerencsére nem volt gond, száznyolcvanhat körig jutottam, ami jó. A vívás is jól ment, az úszás után pedig a vezetést is átvettem és meg is tartottam.

– Mit vár Millfieldtől?
– Szeretnék mind az öt számban jól teljesíteni. Nem akarok egyikre sem kiemelten figyelni, mert előkelő helyezésre akkor van esélyem, ha mind az öt számban eredményes vagyok. És akkor talán újra felállhatok a dobogó valamelyik fokára. Egyébként a jó szereplés mellett arra vágyom, hogy születendő gyermekem türelmesen megvárja, míg hazaérek.