Tököli Attila: újra a Fradi?

„Reggel elvittem a lányaimat óvodába, iskolába, délután elmentem értünk. Ez hiányzott nekem” – mondta Tököli Attil, aki az utóbbi időben eltűnt kissé.
Amióta a Magyar Kupát és a bajnoki címet eldöntő mérkőzéseken góllal repítette mennybe a Fradi-szurkolókat, azóta megfordult Kölnben és Cipruson. Beszámoltunk róla: miután már sérülten kezdte légiós pályafutását, Németországban rejtélyes, a veséjét megtámadó vírusos megbetegedés még a futballkarrierjét is veszélybe sodorta, majd némileg váratlanul a ciprusi Anorthosziszba igazolt.

„Az első fordulóban néhány percre beálltam, kiharcoltam egy tizenegyest, azzal nyertünk, mégsem számítottak rám – emlékezett a Kölnből való távozásra. – Világossá vált, mert azzá tették, bármit csinálok, másokban jobban bíznak, mindenki jobban jár, ha váltunk.

Cipruson két klub is alkalmazta, legutóbb az AEL Limassol. És most itthon van: mi történt?

„Voltak érdekes dolgok, megtöltené az újságot, de nem esnék abba a hibába, hogy soroljam őket – mondta a 22-szeres válogatott csatár. – Legyen elég annyi, hogy január óta nem fizettek, egy másik külföldi futballistával szépen eljöttünk, és feljelentettem a klubot. Ez van most, várom, hogy a szövetség illetékesei felbontsák a szerződést.”

Tököli Attila elismeri: nagyon hiányzott neki a családja, a lányai, meglehet, ő olyan típus, akinek nem igazán van ínyére a légióskodás. Ettől függetlenül nem zárható ki, hogy megfelelő ajánlat esetén újra belevágna, érez magában annyi erőt, hogy bebizonyítsa, külföldön is képes jó teljesítményre. Azt elismeri, ő is hibás abban, hogy ezt eddig nem sikerült bizonyítania, de kétségkívül balszerencse is hátráltatta: sérülés, betegség, peches klubváltások.

„Nem, nem bánok semmit, nem az a típus vagyok – mondta erre a futballista. – Ha már egyszer eldöntök valamit, utólag nem bánom meg, bárhogy is alakuljon. Nincs értelme, előre kell nézni. Nem tudom én sem, miért alakultak így a dolgaim, ez van nekem megírva. Néha úgy érzem, valaki elátkozott…”

Alig landolt Ferihegyen, már elterjedt a hír, hogy itthon van, keresték innen is, onnan is, de amíg az ügye nem zárul le – bár ügyvédje azt mondja, nagyon sima lesz –, nem tud senkinek sem konkrétumokkal szolgálni. Korábban is szó volt róla, hogy visszatér a Ferencvárosba, már Kölnből, de akkor úgy gondolta: nem tudna feszültségek nélkül együtt dolgozni az akkori szakmai vezetőséggel. Most azonban más a helyzet.

„Még a válogatottban szerepeltem Gellei Imre csapatában – mondta Tököli Attila, akit több magyar klub is megkeresett. – Olyan edző, akire érdemes hallgatni. A csapatot ismerem: Lipcsei Péterrel és Leandróval szívesen játszanék újra együtt, és észrevettem néhány tehetséges fiatalt is. Korábban, emlékszem, nem volt éppen ideális a tapasztalatlan újonc dolga az Üllői úton, sem a pályán, sem az öltözőben, most más a helyzet, és ez örömteli. Az nyilván nem, hogy minden bajnak az pénzügyi krízis az oka, de talán tudnék segíteni a srácoknak.”

Apropó, pénz. Ha emiatt (is) köszönt el Limassoltól, nem okozna-e az anyagiak hiánya újabb konfliktust – ezúttal az Üllői úton? Tököli Attila szerint átmenetileg, néhány hónapig azt is vállalná, hogy elfogadja a Ferencváros által a jelenlegi helyzetben gyaníthatóan nem túl előnyös ajánlatot. Hogy aztán mi lesz? Mit akar Tököli Attila?

„Nyugalmat, nyugalmat, nyugalmat – vágja rá. – Nem tudom, mi lesz velem, ahogy mondani szokás, van még öt jó meg öt rossz évem. Majd meglátjuk, hogy alakul. De az átkot levehetné már rólam valaki…”