Végre lőttek, rögtön győztek

Első harmad

Soha rosszabbat!

Otthon vannak. Látszik. Három perc alatt többet tesznek a győzelemért, mint Székesfehérvárott az egész meccsen át. „Felszabadultabbak, sokkal felszabadultabbak” – mormolja idegesen Ancsin János. Vlado Dubek a tizedik másodpercben megnyugtathatná, de Budai Krisztián a helyén. Gólt lőhetne még vagy három újpesti, fergetegesen kezd a lila armada – a sárga sisakos azonban lehűti a kedélyeket: Ocskay Gábor a Volán első helyzetét értékesíti (vagy nem is volt helyzet?), 0-1 – ha egy klasszis megindul…

Hazai oldalon Ladányi Balázs viseli a megkülönböztető, a legponterősebb hokist jelző fejfedőt, nem véletlenül. Ő az, aki a túloldalon villan: először még véd a kapus, a kipattanónál azonban kíméletlen. Kezdhetik elölről, 1–1, remek meccs.

És milyen a folytatás! Sájevics András, az UTE kapusa kettős hátrányban véd, majd ártalmatlan szituációban hasra esik – nem csoda, hogy ideges. Hetekkel ezelőtt, kis túlzással, azt sem tudta a nagyérdemű, hogy kicsoda, most meg a fináléban remekel. Ocskay ellen azonban, úgy tűnik, tehetetlen, a center második gólját szerzi. Az akció eleje a szokásos: ő indítja Palkovics Krisztiánt. A vége sem egyedi: a kapusról kipattanó korongot helyezi a kapuba. Mégsem mehet előnnyel pihenőre a címvédő: Gergely egyenlít – soha rosszabb harmadot!

Második harmad

Hiába, ez a hazai pálya

Lendületben a lilák! Ladányi, Buzás Norbert és Mihail Jurasko tornáztatja meg Budait, aki spárgázik, térdel, fekszik, a korongot nem engedi maga mögé. Pat Cortinának csak ez tetszik, más nem. Hevesen gesztikulál a padon, feszült, roppantul feszült. Pláne akkor, amikor kettős előnyben adogatnak a hazaiak…!


Zúg az aréna, csodás a hangulat, meg egy kicsit bosszús. Bosszús, mert több mint egy percig hiába öten a három ellen, nincs meg a vezetés. Vagy öt a négy ellen könnyebb volna? Úgy tűnik. Ki más, Ladányi ereszt meg egy bombát, amelyet Budai véd, de… De a korong róla a kapuvashoz esik. A szurkolók talpon, bent lenne? Bent, a gólbíró (mert már természetesen ők is munkába álltak…) is jelzi. A fehérvári 4-0-t követően sokan négy könnyed partit vártak, erre fel tessék: vezet az UTE!

Nem sokáig… No igen, az ördögök ördögi mutatványokra képesek. Különösen az első soruk. Ezúttal Kovács Csaba a pontos befejező, szintén emberelőnyben.
Hat találat, mégpedig egyenlő megoszlásban, no és egyenlő erők csatája. Felveszik tudniillik a harcot a fővárosi lilák – persze, megmondták, a hazai pálya… ---- Marcinekkel mindjárt más

Már csak egy harmad van? Elnéznénk még őket egy ideig. Férfias küzdelem, briliáns megmozdulások, ez ám a döntő!
Ez ám a kéz! Kedden megsérült, pénteken gólt üt. Matej Marcinek. Az első meccset kihagyta, „miatta” borult az újpesti taktika. Ezúttal jó helyen a legjobb megoldást választja. Igaz, kissé fura, hogy a komoly meccsek tucatjain edződött fehérvári védelem tagjai hosszú pillanatokig a közelébe sem mennek – ám ez legyen az ő bajuk, Marcinek húz hármat a pakkon, majd miután tökéletesen beigazítja az irányzékot, higgadtan emel a fekvő Budai fölött a kapuba, ismét vezet az Újpest!

Mi lesz még itt, te jó ég?!

Megy, mit megy, rohan előre a Volán, hatalmas a nyomás, ki lehet ezt bírni? A jelek szerint… Kétszer egymás után emberhátrányt védekez ki az UTE, Giblak mester önkívületben, a játékosokról nem is beszélve. Fogy az idő, ez bizony nem hat nyugtatólag a vendégekre. Vajon számítottak ekkora ellenállásra? Számítottak arra, hogy percekkel a vége előtt az Újpest áll majd jobban? Mondták, persze hogy mondták, kemény csata lesz, de talán magukban jóval könnyebbet jósoltak. Nem lett igazuk.

„Time out!” – szól a bírónak Cortina. Nem az a kapuslehozós fajta. Ezúttal meglépi. Másfél perc, hat az öt ellen. Peter Gallo vetődik egy korongba, ha törik, ha szakad, megőrzik az előnyt, ez az ember érzése. Sőt! Dubek ki is tud ugrani közülük – a sors iróniája, hogy utolsó emberként a mezőny egyik legjobbja, Ocskay hibázik. No persze, rajta semmi sem múlt, még ha ez nem is vigasztalja.

Eduard Giblak, az UTE vezetőedzője
Komoly hibák után kaptuk az első két gólt, ezért az öltözőben felemeltem a hangomat, s végül kiderült, hogy nem hiába.

Pat Cortina, az Alba Volán edzője
Szuper meccs volt, gratulálok a remekül játszó újpestieknek, akik ezen az estén többet tettek a győzelemért. A kezdés előtt felhívtam csapatom figyelmét, az, hogy a lilák az első öszszecsapáson nem lőttek gólt, nem jelenti azt, hogy ezúttal sem fognak.

A lilák eközben ünnepelnek: Megyeren tényleg ők az urak. ---- Sájevics András:
– Nehezen lendültünk bele, ám végül sikerült a Volánra erőltetnünk az akaratunkat, és bizonyítottuk, hogy a fehérváriak is megfoghatók. Három peches gólt kaptam, de győztünk, és ez a legfontosabb.

Horváth András:
– Legutóbb azt írták, hogy bágyadtak voltak az újpestiek, erre most sikerült rácáfolnunk. Mindent meg fogunk próbálni, hogy Fehérvárott is szoros meccset játszszunk, nehéz lesz, mert saját otthonában mindkét csapat erősebb.

Ladányi Balázs:
– Végre telt ház volt, és a szurkolók ki is nyitották a szájukat. Remélem, állandósítják mostani formájukat, ahogyan mi is.

Budai Krisztián:
– Sejtettük, hogy nem lesz annyira egyszerű meccs, amilyen az első volt. A szerencse is elpártolt tőlünk, az Újpest pedig jobban akarta a győzelmet. Nagyon jól ismerjük ellenfelünket, tudtuk, hogy nem lesz sima a döntő.
Kangyal Balázs: – Nem voltunk elég kemények, és nem pörögtünk úgy, mint az első meccs előtt. Semmi pánik, a harmadik mérkőzésen ismét jobban ott kell lennünk szellemileg.
Ocskay Gábor:
– Sürgősen meg kell találnunk a vereség okait, vasárnap csapatszinten kell lényegesen többet produkálnunk.