Nagy német kétség

Átfogó feladat a német futball hanyatlásának elemzése, s valljuk be: nem könnyű kideríteni, mi állhat a mélyrepülés hátterében. Vajon az utánpótlással, a klubokkal, a játékosok tudásával, a válogatott irányításával, netán az anyagiakkal van probléma? Vagy egyszerűen csak a németek mellett is szép lassan elszáguld a világ futballja?

Ha valaki, hát Lothar Matthäus biztosan tudja, mi állhat a dolgok hátterében. A magyar szövetségi kapitányi poszttól az elmúlt év végén búcsúzó szakember ugyanis meghatározó alakja a német labdarúgásnak: játékosként százötvenszer húzhatta magára a német válogatott mezét, aranylabdás és világbajnok lett, a neve pedig egyenesen összefort a Bayern Münchenével.

Klinsmann-nak is kell némi segítség

Lothar Matthäus szerint az olaszoktól elszenvedett múlt heti 4–1-es firenzei vereség, valamint a Bayern gyors kiesése a Bajnokok Ligájából valóban több mint véletlen összeesés, de ezekből messzemenő következtetéseket mégsem érdemes levonni.
„A nyári, németországi világbajnokság előtt mindenkit érzékenyebben érintenek az ilyen vereségek – érvelt Lothar Matthäus. – A szakemberek, az újságírók aggódnak, vajon mi lesz így a Nationalelffel, de azt azért ne felejtsük el, hogy az olaszok elleni csupán barátságos mérkőzés volt, ezt pedig sosem szabad összetéveszteni egy tétmeccsel. Jürgen Klinsmann jó munkát végez a válogatott élén, jó meglátásai vannak, de be kell látnia: neki is szüksége van segítségre. Senki sem tökéletes, hiszen korábban Franz Beckenbauer vagy éppen Berti Vogts is követett el hibákat a válogatott kapitányaként, de nincs mese, ezekből tanulni kell. Nagy gond viszont, hogy a válogatottnál számításba vett labdarúgók zöme már nem európai élcsapatokban futballozik, hanem a meggyengült Bundesligában – elég ha csak végigfutunk a neveken –, miközben például a svédek ászai az Arsenalban, a Barcelonában vagy például a Juventusban játszanak. Ilyen csapatokban manapság egyetlen német futballista sem tölt be meghatározó szerepet…”

A nemzeti együttes mellett a klubcsapatok sem remekelnek, a Bayern München nem jutott be a BL legjobb nyolc csapata közé, csütörtökön az UEFA-kupában pedig a Hamburg a román Rapidtól, míg a Schalke az olasz Palermótól kapott ki, igaz, idegenben.
„A Bayern a Bundesligában szinte egyeduralkodó, kevés igazán megerőltető mérkőzést játszik, nemzetközi szinten viszont ez a teljesítmény kevésnek bizonyul – folytatta a német szakember. – És hogy miért? Az ok meglehetősen egyszerű: a Milan, a Chelsea, a Barcelona, a Juventus, és a sort folytathatnám még egy ideig, mind-mind jobb csapat a Bayernnél.”

Oda a régi stílus, és oda a nagy tévés pénz

No de nézzük az okokat más szemszögből is. Dárdai Pál, a Hertha BSC középpályása több mint kilenc éve él és futballozik Berlinben, így igazán lehet rálátása erre a témára.
„Valóban jól érzékelhető a színvonal csökkenése – mondta a negyvenkétszeres válogatott játékos. – Hétről hétre tapasztalható, hogy már nincs olyan sok élvezetes, európai viszonylatban is kiemelkedő mérkőzés, mint régebben.”

Pedig a futballista úgy véli, még a közelmúltban is meghatározó szerepet játszottak a német klubok az európai küzdelmekben: „Gondoljunk csak bele: 1997-ben a Borussia Dortmund megnyerte a Bajnokok Ligáját, két évvel később a Bayern München bejutott a döntőbe, újabb két évre rá a bajorok meg is nyerték, egy évvel később pedig a Bayer Leverkusen, a Manchester United és a Liverpool kiverése után jutott el a fináléig, igaz, elveszítette a Real Madriddal szemben. Ez ugyebár három német csapat négy döntőben, tehát nem lehet vitatni, hogy a Bundesliga együttesei jelentős szerepet játszottak a legrangosabb kupában is. Ettől azonban most igencsak távol vannak…”

Dárdai Pál szerint a hagyományos német tulajdonságok egyre inkább kivesznek a klubokból, pedig – mint azt a futballkedvelők jól tudják – egy német csapat a legreménytelenebb helyzetbe sodródva is talpra tudott állni bármilyen ellenféllel szemben, még az utolsó tíz-tizenöt percben is.
„Most mintha mindenhol legalább olyan jól fel lennének készítve a csapatok, mint a németek – gondolkozott tovább Dárdai Pál. – Míg a németek inkább futballozni, kombinálni akarnának, a szituációkat technikai tudással szeretnék megoldani. Emlékszem, nem is olyan régen egy Dortmund–Bayern mérkőzés igazi futballháborúhoz hasonlított: mindenki rohant fel-alá, millió ütközés, csattogtak a stoplik, a játékosok agyonhajtották magukat. Azt hiszem, ez a fajta lendület kezd mindinkább eltűnni a német bajnokságból, a csapatok inkább taktikáznak, kivárásra játszanak.”

A német futball válságának elemzésénél természetesen a pénzügyi háttér sem lehet mellékes. Mint ismert, a Kirch-birodalom csődje az egész ország labdarúgását érzékenyen érintette, ugyanis ez a cég vásárolta meg – még német viszonylatban is horrorisztikusan magas összegekért – a televíziós közvetítés jogait.
„A megállapodás szerint a klubok évről évre egyre több pénzt kaptak volna ettől a cégtől – magyarázta minderről a berliniek labdarúgója. – A csapatok tehát bekalkulálták, sok helyen talán előre el is költötték ezt az összeget, ám a cég csődbe ment, és így sok pénz hiányzik a kasszából, amit a csapatok nem tudnak pótolni. Emiatt van például az, hogy igazi világsztár nem is játszik a Bundesligában és Európa-klasszisból is csak néhány.”

Dárdai Pál szerint jó példa erre, hogy a német bajnokságban az általa legjobb középpályásnak tartott brémai Johan Micoud szóba sem kerül a francia válogatottnál, s a nemrég még gólkirály Aíltonnak sincs esélye a brazil válogatottban szerepelni.
„A régi Bayern Münchenben Stefan Effenberg vagy Mario Basler nemcsak kitűnő futballista volt, hanem nagyon erős egyéniség is – mondta Dárdai Pál. – Manapság Oliver Kahnon kívül nincs olyan, aki ha kell, ráüvölt a többiekre, és azok rögvest összekapják magukat.”

Az Európai elitligák nem kérnek belőlük

A Kicker sportújságírója, Hardy Hasselbruch sem látja egyelőre az alagút végét, szerinte a német futball a közeljövőben ennél csak rosszabb lesz.
„A legnagyobb probléma, hogy nincsenek igazán jó német labdarúgók – fogalmazta meg tömören az okokat a német újságíró. – A kivétel talán csak Michael Ballack. De szociális problémák is meghúzódnak a háttérben: a gyerekek nem szeretnek mozogni, nem járnak le futballozni, ehelyett inkább otthon a számítógépek előtt ülnek.”

Lothar Matthäushoz hasonlóan ő is abban látja a problémát, hogy a német labdarúgók zöme a Bundesligában játszik, kevesen futballoznak a német élvonalnál sokkal erősebb Premier League-ben, Primera Divisionban vagy éppen a Serie A-ban.
„Az európai élcsapatok egyszerűen nem tartanak igényt a német játékosokra, a Bayern Münchenben vagy a Shalkéban pedig rengeteg idegenlégiós szerepel, s ők mégsem játszhatnak a német válogatottban. Arról nem is beszélve, hogy Jürgen Klinsmannak nincs igazi koncepciója. Ettől függetlenül a nyári világbajnokságon bármi megtörténhet, hiszen hazai pályán játszunk, és ez sokat segíthet a csapaton…”



LOTHAR MÁS HADRENDET ALKALMAZNA

Jürgen Klinsmann ebben a 4–4–2-es összeállításban küldte pályára csapatát az Olaszország elleni mérkőzésen, a vége 4–1-es vereség lett. Lothar Matthäus ezzel szemben a magyar válogatottnál is előszeretettel alkalmazott 4–2–3–1-es hadrendet részesítené előnyben, a négy védő előtt Tim Borowskival és Torsten Fringsel tenné stabilabbá a csapat védekezését. Az egyszem csatár mögött pedig helyet szorítana Bastian Schweinsteigernek.