Negyedszer is a Vadkakasok

„Magyarországon is megjelent a madárinfluenza. A Vadkakasok este a Körmendet fogadják.” Így szóltak csütörtök reggel az egyik debreceni rádióadó hírműsorának slágercímei. Bár már a hazánkat is fenyegető kórság Debrecent egyelőre messzire elkerülte, azért a helyi Vadkakasok együttesének is akadt félnivalója, hiszen a vasi kisváros mindig veszélyes csapatát látta vendégül. A Körmend évtizedek óta a magyar mezőny egyik legmarkánsabb tagja, háromszor is bajnoki címet, és hatszor kupagyőzelmet ünnepelhettek a Rába partján. A debreceniek viszont eddig még nem gyűjtöttek be egyet sem ezekből a trófeákból.
Mostanság azonban inkább a hajdúságiaknak ment jobban, hiszen a csütörtöki rangadóig a bajnokságban, illetve a Magyar Kupában háromszor is randevúztak a felek (ebből kétszer egy hét alatt), s eddig mindanynyiszor a debreceniek örülhettek.

Most úgy tűnik, hogy a Debrecen a bajnokságban a végső sikerért lesz versenyben, míg a Körmend számára a nyolc közé kerülés is szép eredménynek számítana. A hajdúságiak a múlt héten végleg elhagyták a Főnix-csarnokot, s a szurkolók által jobban kedvelt, kisebb, ám hangulatosabb Oláh Gábor utcai létesítményben játszanak. Ezúttal azonban itt sem teltek meg teljesen a lelátók, írjuk ezt a mostoha időjárás, meg a tévéközvetítés számlájára, s persze azt se felejtsük el, hogy két nappal ezelőtt már láthattak Vadkakasok–Körmend meccset a helyiek, akkor a Magyar Kupában. „A csapat boltjában már kapható a Vadkakas-zakó” – hirdette még a kezdés előtt a találkozó szpíkere, s néhányan bizony felszisszentek: nehogy valódi legyen az a zakó.

Az első negyed végén életszerűenk tűnt, hogy vereséggel hagyja el a pályát a debreceni gárda, hiszen játékosai katasztrofálisan dobtak, s bár a körmendiek dobószázaléka sem volt kiválónak mondható, ezzel is jelentős előnyre tettek szert. A második etap elején már elkezdtük keresgélni az évkönyvekben, mikor is vesztettek legutóbb meccset hazai pályán a debreceniek (még a 2004-es bajnoki elődöntőben a Kaposvár ellen), hiszen egyre inkább úgy tűnt, hogy ezen a hó és eső áztatta februári csütörtökön megszakad a hosszú sorozat. Aztán kicsit megálltak a körmendiek, kicsit feljavultak a hazaiak, így a nagyszünetre már a Debrecen vonulhatott előnnyel, ám Rajko Toroman valószínűleg felemelte a hangját az öltözőben.

Hogy a vendégek mestere, Sabáli Balázs mit mondott a negyedórás pihenőidő alatt, azt nem tudjuk, mindenesetre tény, hogy a folytatás első perceiben csapata elvesztette a meccset. Pedig a debreceniek a harmadik negyedben sem játszottak ellenállhatatlanul, ott volt viszont köztük Tóth Gábor, aki ebben a szakaszban bedobott négy triplát, s ezzel el is döntötte a találkozó sorsát. Igaz, az utolsó játékrészben 65–50-nél, még tett egy elkeseredett kísérletet a felzárkózásra a Körmend, ám a vendégek hiába hoztak össze 8–0-s szériát, ha ezután nem találtak a kosárba, miközben a hazaiak zsinórban tizenhárom pontot szereztek. Ezzel valóban eldőlt a meccs, jelzi, hogy még a lengyel centert, Miroslaw Lopatkát is leültette Sabáli Balázs.
A Körmend végül belül maradt a húsz ponton.

MESTERMÉRLEG

Rajko Toroman, a Debrecen edzője: A két nappal korábbi Magyar Kupa-meccset a jó támadójátékunkkal nyertük meg a Körmend ellen, most pedig a védekezésünkkel múltuk felül ellenfelünket. Bár nem szokásom, mégis kiemelném egyik játékosunkat, Tóth Gábort, aki fontos kosaraival önbizalmat és tartást adott a csapatnak.
Sabáli Balázs, a Körmend edzője:Amíg bírtuk erővel, addig tudtuk tartani a lépést a hazaiakkal.