Vereség, de nem kudarc

Ügyes ez a Fradi-sor, na! Feil Arnold, Hofmann Attila és Jánosi Csaba egyaránt veszélyes a kapura, látszik rajtuk, bizonyítani akarnak a kapitánynak. Kassai György, a klub szakosztályának első embere büszkén figyeli őket. Majd a sportágat dicséri: „Csodás ez a jégkorong, nem igaz? Ez nem foci, itt sikerélménye van a szurkolónak, csarnokok épültek, épülnek, nem vitás, támogatni kell a hokit!” Kétség sem férhet szavaihoz.

De vajon lehet-e vita arról, hogy ki a jobb? A szlovén vagy a magyar válogatott? Papíron az előbbi. Májusban az ötödik szezonját tölti majd zsinórban az elitmezőnyben, 2002 óta nem tud kiesni. Irigyeljük. De nincs sokkal mögötte csapatunk sem, ezt bátran kijelenthetjük! A meccs eleje, első harmada is ezt támasztja alá: Andrej Hocevar minden tudására szükség van ahhoz, hogy a Budapesti Koriközpont népes szurkolótábora ne törjön ki örömmámorban. A fradisták mellett Palkovics Krisztián, Sille Tamás és emberelőnyben Ocskay Gábor is gólveszélyt teremt – a kapus azonban teszi a dolgát. A túloldalon ritkábban történik említésre méltó esemény, ha meg mégis, Szuper Levente a helyén. Jó őt látni. Egyértelmű, hogy az olaszországi bajnoki meccsek jót tesznek neki, magabiztos, igazi klassziskapus.

És ha már itt a klasszis szó. A mezőnyben robog egy villámgyors csatár. Cselei gyönyörűek, passzai zseniálisak, még szerencse, hogy a társai haloványabbak. A fiatalembert Anze Kopitarnak hívják. Svédországban profiskodik – egyelőre. A 2005-ös drafton ugyanis a Los Angeles Kings csapott le a játékjogára. Mi tagadás, nem rossz választás.

Ő az, aki a második felvonás elején csatát veszít Szuperrel szemben – vigyázni kell rá! Emberelőny. A második. A jégen az első sor. Ej’h, ha az első gól is bent lenne… Járatják a korongot. Tokaji Viktor teszi Palkovics Krisztiánnak, aki azonnal keresztbe passzol. A sebes átadást Ocskay Gábor kapásból lövi meg, gyönyörű a mozdulat. Talpon a csarnok, 1–0 ide – ezt a kívánságunkat Tibi bácsi sem tudta volna határozottabban teljesíteni...

Válogatottunk vezet az A-csoportos rivális ellen – hát ezek a fiúk mindig képesek a csodára?!
No persze, rögvest kapcsolnak a szlovénok. Az esélyt is megkapják, az igen aktív, a szezonban parádézó Gröschl Tamást ültetik le két percre. Sajnos sokkal hamarabb visszatérhet… Vissza, mert a kapuval szemben üresen álló Mitja Robar kíméletlen. Mi több, nem sokkal később a Jesenicéből Csehországba igazoló gólvágó, Tomaz Razingar is gólt lő (te jó ég, milyen cselt csinált Gergely Csaba mellett?!), hamar fordul a kocka. Hevesebb is Pat Cortina, aki eddig meglehetős apátiában szemlélte az eseményeket. „Gyerünk!” – kiabálja kiválasztottjainak, akik hallgatnak a magyar szóra: a 125. válogatottságát ünneplő Ladányi Balázs megpróbált gólt lövetni az ötvenedszer nemzeti mezt öltő Csibi Józseffel, majd Gergely Csabával is – Hocevar azonban a helyén. Ocskay Palkovicsnak próbálja visszaadni a kölcsönt – nagy kár, hogy a fehérvári kedvenc ígéretes szituációban, emberelőnyben a korong fölé üt. Beszorítja ellenfelét a magyar válogatott, 2–1 oda, de így sem lehet panaszunk!

Utolsó menet. Mindent bele! Beleadnak. Ladányi, majd a Jánosi, Feil kettős kísérletezik. A gólt azonban szegény Szuper kapujába lövik. Tomo Hafner a ludas. Rögvest bebizonyosodik, mi a különbség az A-csoportos és a divízió 1-es együttes között – a helyzetkihasználás.
Így kell ezt, kérem! Egy szlovén korongvesztést Majoross Gergely használ ki kegyetlen bombájával, méltó a századik válogatottsághoz. Vérszemet kapnak a mieink, néhány másodperc múlva Ladányi mesteri passzát Csibi veszi át, mindenki lövést vár, de ő húz még egyet, és a fekvő kapus mellett lövi a harmadikat. Micsoda játék! Micsoda gól! Jesenicében is megcsinálta ugyanezt az Interliga döntőjében, hát a szlovén kapusok réme lesz ez a fiú!
Úgy tűnt, elmegy a meccs, de 1–3-ról 3–3, csoda, hogy eksztázisban a nézőtér?

Szlovénia azonban Szlovénia. Kettőre kettővel válaszol. Mitja Sivic mindenkit becsap, majd elegánsan emel a jobb felsőbe, néhány pillanattal később pedig Egon Muric kotor a kapuba.
Innen már nincs visszaút, ellenben ezúttal is kristálytisztán kiderül, hogy van jövője a társaságnak. Ezt a tornát szinte biztos, hogy a szlovénok nyerik meg, de ki tudja, lehet, hogy egyszer az elitmezőnyben vághatunk vissza.
Megérdemelnék ezek a játékosok.

MESTERMÉRLEG

Pat Cortina, a magyarok kapitánya:
Helytállt a csapat! Nagy szó, hogy kétgólos hátrányból sikerült kiegyenlítenünk, ám sajnos utána túlságosan kinyíltunk. Kiváló meccs volt, sokat tanulhatunk belőle.

Frantisek Vyborny a szlovénok kapitánya:
Tudtuk, hogy nehéz lesz, hiszen jól ismerjük a magyar válogatott erejét. Három egyes vezetésünknél azt hitték a játékosaim, hogy megnyerték a meccset, ez kis híján megbosszulta magát. ---- A juharlevél ott virít a mezükön. Kanadaiak, nem vitás. Mindazonáltal ne kergessünk hiú ábrándokat: ennek a csapatnak a tudása fényévnyire van a torinói olimpián aranyra hajtó nagytestvértől, de még a mieinket Székesfehérvárott 5–4-re legyőző B (C?) együttestől is. Ettől függetlenül igazi kuriózum őket látni. Lelkesek, nem vitás – más kérdés, hogy némelyiküknek az is nehezére esik, hogy lefelé menet a jégről átugorja a palánkot…

Hol plusz húsz kiló, hol plusz tíz-húsz esztendő: ők a kanadai amatőrbajnok Thunder Bay Bombers hokisai. Afféle jutalomút ez nekik, így képzelhetik, mekkora örömet szerez körükben, hogy Mike Figliomeni góljával vezetést szereznek a horvátok ellen! Az előnyt nem sikerül megtartaniuk, 1–1-re végeznek, de a büntetőlövésekben ők a jobbak. Ha ezt otthon elmesélik… „Nagyszerű ország, nagyon jól érezzük magunkat. És az eredmény is kitűnő!” – lelkendezik a mecscset követően Vern Ray mester.

A juharlevél ott virít a mezükön. Büszkék rá, hogy Kanadát képviselhetik, és hogy vasárnap telt ház előtt (már csak korlátozott számban lehet jegyet váltani a derbire!) televíziós találkozót vívhatnak Magyarország ellen. Amatőrök, de nagyon lelkesek. De azért bízvást állítható, még Ganxsta Zolee is beférne közéjük... ---- A juharlevél ott virít a mezükön. Kanadaiak, nem vitás. Mindazonáltal ne kergessünk hiú ábrándokat: ennek a csapatnak a tudása fényévnyire van a torinói olimpián aranyra hajtó nagytestvértől, de még a mieinket Székesfehérvárott 5–4-re legyőző B (C?) együttestől is. Ettől függetlenül igazi kuriózum őket látni. Lelkesek, nem vitás – más kérdés, hogy némelyiküknek az is nehezére esik, hogy lefelé menet a jégről átugorja a palánkot…

Hol plusz húsz kiló, hol plusz tíz-húsz esztendő: ők a kanadai amatőrbajnok Thunder Bay Bombers hokisai. Afféle jutalomút ez nekik, így képzelhetik, mekkora örömet szerez körükben, hogy Mike Figliomeni góljával vezetést szereznek a horvátok ellen! Az előnyt nem sikerül megtartaniuk, 1–1-re végeznek, de a büntetőlövésekben ők a jobbak. Ha ezt otthon elmesélik… „Nagyszerű ország, nagyon jól érezzük magunkat. És az eredmény is kitűnő!” – lelkendezik a mecscset követően Vern Ray mester.

A juharlevél ott virít a mezükön. Büszkék rá, hogy Kanadát képviselhetik, és hogy vasárnap telt ház előtt (már csak korlátozott számban lehet jegyet váltani a derbire!) televíziós találkozót vívhatnak Magyarország ellen. Amatőrök, de nagyon lelkesek. De azért bízvást állítható, még Ganxsta Zolee is beférne közéjük...