Tizenöt-húsz védés kötelező

– Mi a véleménye az IHF-voksolás álomlistájáról?
– Jó összeállítás – mondta a vajdasági kapus. – Megtisztelő, hogy ezek között a fiúk között én is ott lehetek. Bármelyikük kerül ki győztesen a szavazásból, megérdemli az elismerést.

– Sankt Gallenben milyen tapasztalatokat szerzett Koksarovról?
– Sok újat nem, de ez nem is csoda, mert régen ismerem. Koksarov csupa tűz, csupa harcosság. Hihetetlen, mennyire beleéli magát a játékba támadásban és középső védőként egyaránt. Rettentően gyors, ezért a lerohanásait gyakorlatilag nem lehet megakadályozni, emellett fergetegesen cselez, és kiszámíthatatlanul lő. Az edzésen is száz százalékot nyújt, dühbe gurul, szinte megsértődik, ha a kapus megfogja a lövését. Civilben aranyos, humoros gyerek, de a pályán még sosem láttam mosolyogni. Különösen mérges volt csütörtökön, amikor Oroszország kikapott a dánoktól, és lemaradt az elődöntőről.

– Ezzel szemben nagyon örült Balic, aki remekelt az ön csapata ellen is…
– Ivano fura figura, a saját kis világában él. A csapatjátékosoknál ez nem a legszerencsésebb alapállás, de ő csak a magánéletben ilyen. A pályán mintha kicserélnék. Biztatja társait, kiabál velük, egy szemvillanással dirigálja őket. Szerintem ő a világ legjobb irányítója, mert egyedül is el tud dönteni mérkőzéseket. Érdekes viszont, hogy Pamplonában a harminc százalékát sem tudja teljesíteni annak, mint amit a válogatottban produkál. A középdöntő utolsó körében ellenünk is sziporkázott, sok gólt lőtt nekem, meg szenzációs gólpasszokat kapott tőle Lackovic, Vori és Metlicic.

– Klubtársa, Mirza Dzomba is megtréfálta néhányszor… Mi a titka Dzombának, miért olyan roppant népszerű?
– Barátságos, nyitott, pozitív kisugárzású a pályán és azon kívül. A Veszprém volt az első közös csapatunk, aztán a Ciudad Real következett, és immár az ötödik közös évadunknál járunk. Nem tagadom, döntő szerepe volt a klubváltásomban, ugyanis – többek között – azért választottam a Ciudadot, hogy továbbra is együtt szerepelhessek vele. Pluszerőt ad, hogy bízik bennem. Itt, Svájcban sérült lábbal vállalta a meccseket, puszta jelenléte is jó hatással van a horvátokra, akik megérdemelten állnak a döntő kapujában.

– Az Eb eddigi csatáiban mi okozott csalódást és mi szerzett kellemes meglepetést?
– A legnagyobbat a saját csapatomban csalódtam, többet vártam. Sokkal eredményesebb szereplést reméltem, mert a nehézségek, a sérülések dacára próbáltunk a lehető legjobban felkészülni. A magam teljesítményével sem lehetek elégedett, és ezen az Európa-bajnokságon kapustársam, Danijel Sarics sem tudott kellően segíteni a társaknak. Tőlünk tizenöt-húsz védést várnak mérkőzésenként, s ettől messze elmaradtunk. A bírókat nem szívesen emlegetem, de gyakran előítélettel álltak a játékunkhoz, mondván, a szerb csapat csak durva lehet. Ezért aztán elsősorban arra törekedtek, hogy fegyelmezzenek bennünket, és csak azután figyeltek arra, hogy mi is történik a pályán.

– A kellemes benyomásokról se feledkezzen meg!
– A horvátok eddig olimpiai bajnokhoz méltóan szerepeltek, a sérüléshullám dacára kitettek magukért. Ennek szívből örülök, mert sok barátom játszik Lino Cervar együttesében. A dánok szívósak, irgalmatlan iramot diktálnak. Egy pillanatig sem adják fel, náluk nincs megállás. A világbajnok spanyolokat és a franciákat itt, Svájcban még csak a tévében láttam, nekik továbbra is szenzációs a keretük, így enyhén szólva sem esélytelenek az elődöntőben.

– Mit tippel az elődöntőre?
– A mi águnk sokkal nehezebb volt, mint a bázeli csoport, de a sok nagy csata talán nem vett ki annyit a horvátokból és a dánokból, hogy megtorpanjanak. A világ négy legjobb gárdája maradt állva, de ez természetes, hiszen a sportág legjobbjait Európa adja, így aki éremért játszhat, a legjobbak közül is kiemelkedik. ---- • Svájc nemcsak a hegyeiről, a tavairól is híres. A St. Gallenhez közeli Boden-tó is csodákra képes. Különleges a mikroklímája, amely a helyiek szerint nyáron hűti, télidőben melegíti a környéket. A februári mínusz tíz fokban ezt nem könnyű elhinni.
• A horvát küldöttség egyik legfontosabb tagja dr. Stanislav Peharec professzor, a híres pulai orvos, akinek rehabilitációs rendelésére a világ legjobbjai járnak az isztriai városba. Ezúttal Svájcban volt hatalmas szükség a tudására, hiszen a horvát válogatott több játékosa sérülten vagy félig gyógyultan vállalta az Eb-szereplést.
• Az önkéntesek nélkül nem lehetne sikeres az Európa-bajnokság. A svájci szövetségnek 1500 sportbarát segített abban, hogy minden rendben legyen az Eb-n. Megállapítható: Svájc és az önkéntesek hada kitett magáért. ---- I. CSOPORT (AB-ÁG)
Január 26. Lengyelország–Ukrajna 33–24
Németország–Spanyolország 31–31
Január 28. Szlovénia–Ukrajna 33–31
Spanyolország–Franciaország 29–26
Január 29. Szlovénia–Lengyelország 33–29
Franciaország–Németország 27–25
Január 31. Németország–Ukrajna 36–22
Franciaország–Szlovénia 34–30
Spanyolország–Lengyelország 34–25
Február 1. Németország–Szlovénia 36–33
Franciaország–Lengyelország 31–21
Spanyolország–Ukrajna 31–29
Február 2. Németország–Lengyelország 32–24
Franciaország–Ukrajna 30–20
Spanyolország–Szlovénia 39–33

II. CSOPORT (CD-ÁG)
Január 26. Izland–Szerbia-Montenegró 36–31
Oroszország–Norvégia 24–21
Január 27. Dánia–Izland 28–28
Horvátország–Norvégia 32–28
Január 29. Dánia–Szerbia-Montenegró 33–29
Oroszország–Horvátország 30–29
Január 31. Izland–Oroszország 34–32
Horvátország–Dánia 31–30
Szerbia-Montenegró–Norvégia 26–25
Február 1. Oroszország–Sz.-Montenegró 29–21
Horvátország–Izland 29–28
Dánia–Norvégia 35–31
Február 2. Horvátország–Sz.-Montenegró 34-30
Norvégia–Izland 36–33
Dánia–Oroszország 35–28

Helyosztók (Zürich)

Február 4.
Az 5. helyért Oroszország–Németország 11.45

Elődöntő
Spanyolország–Dánia 14.15
Horvátország–Franciaország 17.00

Február 5.
A 3. helyért: az elődöntő vesztesei 13.30

DÖNTŐ
az elődöntő győztesei 16.00