A hetediket is megkönnyezte

Ahogyan a díjátadásnál lenni szokott, először a vesztest „szólítjuk”, Markosz Bagdatiszt. Fura szerzet, örök gyereknek tűnik, pedig „csak” boldog. Különben meg felnőatt, komoly sportember. Húszévesen olyan helyzetbe került, mint korábban soha, napokig foglalkozott vele a média, minden rezdülését kitüntetett figyelem kísérte, sőt, hazájában, a görög-török Cipruson már-már polgárháborús helyzet alakult ki amiatt, hogy túlzottan a görögök felé húz.

Ebben a cseppet sem emberbaráti szituációban alakított zseniálisan, a döntőt megelőző három mérkőzésén tizennégy szettben legyőzte Andy Roddickot (a világranglista 3. helyezettjét), Ivan Ljubicicot (8.), majd a világbajnok David Nalbandiant (4.) – utóbbit 0:2-ről –, és ezek után volt képes mély sebeket ejteni a világ legjobbján. Utóbb azt mondta, álom volt számára az elmúlt két hét, és csak most kezd ébredezni, de nyilván más miatt is zakatol az agya. Például, hogy miért nem tudott Federer fölött maradni. Merthogy ott volt, uralta a pályát és vele együtt ellenfelét is, aki egyetlen pont híján dupla brékhátrányba (0:3) került a második szettben – miután elveszítette az elsőt. Federer nyögött (szokatlan), ömlött róla a veríték (ez is), egyszóval: megszakadt.
Bagdatisz kellett hozzá, hogy megússza, mert a második játszma is a ciprusinak állt, ám ő elügyetlenkedte a végét, utána pedig minden tekintetben elfáradt. Így szembe kellett néznie a vereséggel. A tisztes vereséggel – tegyük hozzá.

„Az edzőm, Guillaume Payre azt mondta, fájdalom ide vagy oda, még csak az út elején járok, és büszke rám. Elbőgtem magam, mire ő: »Sírd ki magad nyugodtan«” – habogta a sportág legújabb kincse.

De az immár kétszeres Australian Open-bajnok Federert is a szívünkbe zártuk, sokadszorra. Megtehetné, hogy – úgymond – túl profiként viselkedjen, azt is, hogy folyton kikiáltsa magát a világ legjobbjának, de nem, ő ugyanaz az ember marad, aki volt eddig. Intelligens, szerény és érzékeny, aki megannyi siker után is elsírja magát az egész világ előtt, mert neki „…minden egyes Grand Slam-győzelem egyenlő egy-egy megvalósult álommal.”

Szemlátomást árad belőle a szeretet (ez összefügg az érzékenységével), és rendkívül tisztelettudó. Vélhetően jó néhányan elmorzsoltunk egy-két könnycseppet, amikor a díjátadásnál bőgve ölelte meg a trófeát átadó Rod Lavert, a Grand Slamet – a sportágban egyedüliként – kétszer is megcsináló ausztrál legendát.
Aki mellesleg arra a kérdésre, hogy szerinte Federer megdönti-e Pete Sampras megdönthetetlennek vélt Grand Slam-csúcsát (14), ezt válaszolta: „Semmiképpen sem fogadnék – ellene.”



AUSZTRÁL NEMZETKÖZI BAJNOKSÁG, MELBOURNE (14 500 000 DOLLÁR, KEMÉNY BORÍTÁS)
Férfi egyes
Döntő: Federer (svájci, 1. kiemelt)– Bagdatisz (ciprusi) 5:7, 7:5, 6:0, 6:2

Vegyes páros
Döntő: Hingis, Bhupathi (svájci, indiai)–Lihovceva, Nestor (orosz, kanadai, 6.) 6:3, 6:3

JUNIOROK
Fiú egyes
Döntő: Sidorenko (francia)–Lindahl (ausztrál) 6:3, 7:6

Lány egyes
Döntő: Pavljucsenkova (orosz, 8.)–Wozniacki (dán, 1.) 1:6, 6:2, 6:3

A NAP MÉRKÔZÉSEStatisztika ---- Tizenkét évvel Pete Sampras diadalmenete óta Roger Federer az elsô úriember, aki egymás után három Grand Slam-tornát tudott megnyerni, de ennél is bámulatosabb teljesítmény, hogy a svájci világelsô az elsô hét major döntôjébôl hetet megnyert. Erre egyébként rajta kívül két teniszezô volt képes, Richard Sears és Will Renshaw – még az 1880-as években…

Sôt, akinek esetleg nem volna szembetûnô Federer dominanciája, s egyszersmind az, hogy korszakos zsenit tisztelhetünk a személyében, nézze meg, mennyi idô telt el elsô és hetedik diadala között. Két és fél év, vagy ha úgy tetszik, tizenegy Grand Slam-torna!
És hogy hol tart Roger Federer a maga hét trófeájával?

Nos, ezzel olyan legendás játékosokat ért utol, mint Henri Cochet, René Lacoste vagy – hogy a modern kor klasszisai közül is említsünk néhányat – John McEnroe és Mats Wilander. A következô, a nyolcadik fokon Fred Perry, Ken Rosewall, Jimmy Connors, Ivan Lendl, valamint a még mindig aktív Andre Agassi áll. A rangsort Pete Sampras vezeti, hozzá képest Federer éppen félúton jár. ---- Roger Federer talán életében nem volt még akkora bajban Grand Slam-döntôben, mint most, el is mondta, hogy fel-felvillant agyában, hogy kikaphat. Amikor aztán látta, hogy Markosz Bagdatisz görcsöt kap, érezte, egyenesbe került.

– Miért érzékenyült el ennyire a gyôzelem után?
– Mert volt egy pont, amikor azt éreztem, messze vagyok a céltól – válaszolta Roger Federer. – Borzasztó nehezen kerültem elônybe, ezért törtek ki belôlem az érzelmek.

– Félt, hogy kikap?
– Nemegyszer eszembe jutott, most csodára lesz szükségem ahhoz, hogy fordítsak, mert Markosz hihetetlenül teniszezett. Számomra szokatlan, hogy minden adogatójátékomban meg kell feszülnöm, márpedig hosszú ideig erre késztettek.

– Tehát ez a legnehezebben megnyert Grand Slam-döntôje a hét közül?
– Az US Openen Agassi ellen is mélyrôl kellett visszakapaszkodnom, és akkor még nem beszéltem az elsô gyôzelmemrôl Wimbledonban, amikor addig ismeretlen szituációban kellett helytállnom. De biztos, hogy a mostani volt az egyik legnehezebb. ---- „Aki megkérdezi, miért tértem vissza, annak csak annyit mondanék: ezért” – örvendezett Martina Hingis, miután – az indiai Mahesh Bhupathi oldalán – megnyerte pályafutása elsô Grand Slam-tornáját vegyes párosban. A WTA Tourra hároméves kihagyás után visszatérô 25 éves svájci egyesben öt, nôi párosban kilenc GS-trófeát szerzett eddig – a 15-ös „csomagból” nyolcat a Melbourne Parkban.