Az Albacompé volt az utolsó dobás

A feszültség azonban eleinte csak hibákat szült, még a 3. perc elején is 0–0 volt az állás, hogy aztán Czigler László vezérletével a listavezető lóduljon meg. Az első negyed derekán pedig már időt is kellett kérnie Fodor Péternek, a hazaiak edzőjének, mert lendületbe jött a gyors kosárlabdától nem idegenkedő ASE, amely a rangadó első kilenc percében nulla ponton tartotta a fehérváriak ászát, Jermaine Spiveyt.

Bár a későbbiekben azért az ezúttal sokat és jól passzoló amerikai hátvéd is betalált néhányszor a vendéggyűrűbe, jó ideig csak üldözte ellenfelét az Albacomp, mert néha kissé görcsösen játszott. Ám a nagy akarásnak nem nyögés lett a vége, hiszen az első félidő utolsó másodpercében a fehérváriak – Kámán Tamásnak a dudaszó pillanatában nyolc méterről dobott triplájával – utolérték, sőt el is hagyták a piros mezeseket. Öszszességében mégis az Atomerőmű nyújtott meggyőzőbb teljesítményt a nagyszünetig, az Albacomp a küzdőszellemének köszönhette minimális előnyét – no meg vetélytársa védekezésbeli hibáinak.

Apropó, védekezés! Erre a 26 faultot és 31 büntetőt hozó első húsz percben a szokottnál kevesebb figyelmet fordítottak a felek – ettől még látványosabb lett a csata –, a fordulás után viszont a címvédő sokat javult ebben a műfajban. A végig döntetlen körüli eredményt hozó harmadik negyed végén Mészáros Zalán révén ezúttal a paksiak dobtak az utolsó másodpercben hárompontost. Az ASE állt tehát közelebb a roppant fontos győzelemhez a záró felvonás előtt, amelyben szinte percenként fordult a kocka, a szurkolók nem győzték kapkodni a fejüket a sok fordulat láttán. A győztest még az utolsó percben sem lehetett megtippelni, hiszen még akkor is döntetlen volt az állás. Spivey duplája után azonban a túloldalon kimaradt Djordje Djogo nyertes dobásnak szánt hármasa – voltaképpen ennyin múlt.

Meg talán még annyin, hogy ezen az estén az Albacomp nyújtott jobb csapatmunkát, s ezt a közönsége nagy ünnepléssel hálálta meg. A gratulációk sorát fogadó Fodor Péternek minden poszton volt olyan játékosa, aki átlagon felül kosarazott, sőt még nyerőembere is akadt a negyedik negyedben főszereplővé előlépő Bencze Zoltán személyében: a fehérváriak szemüveges centere rendre betalált középtávolról, ezzel meglepte a paksiakat, és mindannyiszor átlendítette együttesét a holtponton. Ha még a büntetőket is jobban dobja – tíz kísérletéből mindössze öt ért célt –, a mezőny legjobbja titulust is kiérdemelte volna. De utólag ezt már aligha bánja a 216 centire nőtt kosaras.

Mestermérleg
Horrorisztikus mérkőzés volt… Azt gondolom, annyival voltunk jobbak, hogy minden hullámvölgyünkből ki tudtunk jönni, és hogy mindig más tudott extrát nyújtani a kritikus pillanatokban. Ettől nagyon jó egy csapat, és az eredmény is azt mutatja, hogy a mi csapatunk nagyon jó, amelynek ráadásul a közönsége is fantasztikus.
Fodor Péter, az Albacomp edzője

Fantasztikus mérkőzés volt, ezért mindkét csapat elismerést érdemel. Jól játszottunk. Nem rosszabbul, mint a fehérváriak, de nem tudtunk annyival többet nyújtani, hogy meg is nyerjük a rangadót. Sajnálom, hogy egállal mentünk bele a végjátékba, mert korábban elhúzhattunk volna.
Zsoldos András, az Atomerőmű edzője