Északiak, egymás közt

A dánok sztáredzője, Ulrik Wilbek nem a magyarok ellen mesésen védő Kasper Hvidtet állította a kapuba, hanem a másik remek kapusának, Kristian Asmussennek adott lehetőséget. A két hálóőr a kispadnál beszélte meg a teendőket, amikor a dán csapat támadásban volt, ám sem ez, sem Wilbek tanácsai nem segítettek. Izland már 11–6-ra vezetett a 20. percben, és továbbra is két-három passz után befejezte akcióit. A dánok egy fokozattal kisebb sebességgel kézilabdáztak, és mintha arra vártak volna, hogy ellenfelük kipukkadjon a tempótól. Az erejük beosztása jó taktikának bizonyult, mert a félidő végjátékában sikerült ledolgozniuk hátrányukat (14–14), vagyis Joachim Boldsen, valamint Per Leegaard találataival – esélyeshez méltóan – partiban maradtak. A szünetben egy gól volt Izland előnye, de lelkileg sokkal kedvezőbb helyzetből várhatta a folytatást Dánia.

Erejükkel együtt a bátorságuk és a kezdeményezőkészségük is fogytán volt az izlandiaknak, akiktől a szerencse is elpártolt: többször a kapufát találták el, s a kipattanó labda is a dánokhoz került. A hatalmas küzdelemben Snorri Gudjónsson igyekezett összefogni társait, de ekkor már feltűnően hiányzott Stefansson rutinja, hogy a góljairól ne is beszéljünk.

A fáradó Asmussen hibáit kihasználva 21–19-re még Izland vezetett, ám Hvidt kapuba állása újabb lendületet adott Wilbek edző gárdájának (22–22). Buta hibák miatt kettős emberhátrányba került a fizikailag és lelkileg egyaránt leszállóágba kerülő Izland, és ellenfele a 49. percben átvette a vezetést.

Ettől kezdve az izlandiak futottak az eredmény után. Hvidt bravúrjai még inkább megbénították a két átlövőt, Arnór Atlasont és Einar Hólmgeirssont. Az izlandiak 28–26-os dán vezetésnél cseréltek kapust, s ez is jó húzásnak bizonyult. A meccs utolsó percében már nem esett gól (28–28), és ez a magyar csapat kiesését jelentette.

Havasi hírcsokor

Új, magasított védőkorlátot szereltek a sursee-i csarnok emeleti, állóhelyi tribünjére, amely inkább átjáró vagy galéria. A korábban csak derékig érő korláton ugyanis az egyik magyar szurkoló túlságosan áthajolt, elvesztette az egyensúlyát és ráesett a földszinti állóhelyen levőkre. Szerencsére csak két métert zuhant, ezért mind ő, mind az a hölgy, akire rápottyant, megúszta az esetet súlyos sérülés nélkül.

A magyar csapat orvosának, Erdélyi Gábornak és a gyúrónak, Klembucz Ferencnek folyamatosan akad dolga. A kisebb sérüléseket (Iváncsik Tamás és Laluska Balázs kézfeje) el kell látniuk, a gyógyuló, de még fájó testrészeket (Fazekas Nándor bokája, Lendvay Péter hüvelykujja, Ilyés Ferenc vádlija) is rendszeresen kezelniük kell. A térd-, könyök-, boka- és csuklóvédők alatt ott vannak a gondosan felhelyezett kötések, a különleges rögzítések, a tapaszok és a fáslik. Tegyük hozzá, az Eb legtöbb válogatottja hasonló cipőben – illetve kötésben, fásliban – jár…

Sursee-ban, a C-csoport csatározásainak otthont adó, festői környezetben fekvő kisvárosban nyoma sincs Eb-hangulatnak. Sehol egy plakát, sehol egy zászló, csupán a városi sportcsarnokban vásárolhatóak meg az Eb emblémájával díszített trikók, sapkák. Ott se fogynak túlságosan jól, az árusok a meccsek idején és a szünetekben egyaránt unatkozva támasztják a pultot. A magyar csapatot szállító busz vezetője azt mondta, akkor hallott először a kontinensviadalról, amikor megkapta feladatnak a magyarok fuvarozását. Ehhez képest dicséretes, hogy a 2500 nézőt befogadó csarnokba a svájciak szempontjából semleges mérkőzésekre tömött sorokban jönnek az udvarias, kedves, jól öltözött sportbarátok.