Belecsöppenvén a jóba

A jobbhátvéd Ausztriába igazolásának hírét némiképp beárnyékolta az a kósza hír, hogy Bodnár Lászlóról nem véletlenül mondott le a holland csapat, miután a bekket egy bajnokin történt incidens miatt (lefejelte az ellenfelét) hat meccsre eltiltotta a szövetség. A lényeg azonban az, hogy Bodnár László három és fél éves szerződést kötött a Salzburggal, és hogy a tavasszal a holland középszerűség helyett a nagyobb motivációt jelentő bajnoki címért küzdhet az osztrákoknál.
– Nem hiszem, hogy különösebb gondja lett volna a beilleszkedéssel, hiszen pályafutása során ez már a harmadik ország, ahol légiósként futballozik…
– Tényleg nem volt semmi gondom, noha csak alig három héttel ezelőtt kerültem az új csapatomhoz, már most úgy érzem, mintha régóta itt futballoznék – mondta a Sopron elleni meccsük előtt Bodnár László. – Természetesen a korábban megszerzett tapasztalatok a segítségemre voltak, így már semmi sem érhet váratlanul, amikor új együtteshez, másik országba szerződöm. Hogy Salzburgban tényleg minden simán ment, az elsősorban mégis annak tudható be, hogy mind a vezetők, mind pedig a csapattársaim kedvesen fogadtak, egy pillanatig sem éreztetik velem, hogy új fiú vagyok. Amennyire ilyen rövid idő alatt meg tudtam állapítani, kedves társaságba keveredtem, jól érzem itt magam.

– Hollandiában ez már nem így volt az utóbbi időben?
– Az más világ volt. Sokáig ott is rendben mentek a dolgok, de úgy éreztem, eljött az ideje a váltásnak. Jó döntést hoztam, mikor elfogadtam a Salzburg ajánlatát, ez már az első napokban egyértelművé vált a számomra. Ez valóban professzionális klub, a játékosokra nagyon odafigyelnek, a velünk dolgozó stábtagok szinte lesik a kívánságainkat, és mindent magadnak ahhoz, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsuk.
– Értem. Lakást szereztek már önnek?
– Na, jó, azt még nem. De ebben én is ludas vagyok, hiszen nekem is van beleszólásom abba, hogy milyen otthont akarok magamnak a következő három és fél esztendőre. Ám van a klubnál valaki, aki állandóan azzal nyaggat, keressünk nekem valami ideális lakást, az ő dolga ugyanis kizárólag az, hogy az új játékosoknak segítsen megoldani ezt a kérdést. Nemsokára én is beköltözhetek egy szép kis házba, addig viszont marad a szálloda.

– Ha egymás ellen játszana a Roda és a Salzburg, melyik csapat nyerne?
– Egyértelmű.
– Azaz?
– Mi. Vagyis a Salzburg.
– Kötelező optimizmus?
– Ez a realitás. A Red Bull hihetetlenül nagy összeget invesztált a klubba, és merész céljai vannak. Salzburg igazán ideális terep a minőségi futballhoz, és a fejlődésnek látható nyomai vannak: adott egy csodálatos, minden igényt kielégítő létesítmény, kiváló a szakmai munka, és amióta beszállt az új szponzor, megerősítették a keretet is. A körülmények lényegesen jobbak, mint amilyenek voltak Hollandiában. A csapat jelenleg második a bajnokságban, de szerintem végül mi leszünk az elsők. Higgye el, a Roda–Salzburg találkozót mi nyernénk meg, azért, mert jobbak vagyunk. És még valami: a Rodával esélyem sem lenne rá, hogy a Bajnokok Ligájába kerüljek, vagy legalább az UEFA-kupában szerepeljek, miközben ez itt elvárás. Van motiváció, és ez nagyon fontos egy futballistának.

– És az motiválta, hogy Ausztriában együtt dolgozhat Kurt Jarával? Úgy tudom, a Salzburg vezetőedzője már a Hamburg szakvezetőjeként is szorgalmazta a megszerzését.
– Csak mire megegyeztem volna a HSV-vel, addigra őt kirúgták, ezért nem kerültem annak idején a német Bundesligába, ám ez már régen volt. Tény, hogy korábban is tetszett neki a játékom, többször beszéltünk, de csak most adódott lehetőség rá, hogy a csapatához szerződjem.
– Netán bérelt helye lesz a Salzburgban?
– Erről szó sincs. A profi világban olyasmi nem fordulhat elő, hogy valakinek biztos helye legyen a kezdőben. Én sem vagyok kivétel, ugyanúgy meg kell majd küzdenem a csapatba kerülésért, mint bárki másnak. Én itt csak egy futballista vagyok a sok közül, bizonyítanom kell napról napra, edzésről edzésre. Azt is tudom, hogy kivel kell megküzdenem a helyemért: Thomas Winklhofer a másik esélyes azon a poszton, amelyen én játszom. Thomas jó futballista – ezt már megfigyeltem –, de én sem vagyok roszszabb.


Inkább ott a harmadosztály

Talán kevesen tudják, de a Salzburgnak Bodnár Lászlón kívül van még egy magyar futballistája: immár három és fél éve játszik Ausztriában a 24 esztendős, a Vasasban, majd a III. Kerületben nevelkedő Orosz Péter. Bár a támadó a Salzburg harmadik vonalban szereplő amatőrgárdájának a tagja, profi szerződéssel igazolta le a Salzburg. Az elmúlt bajnoki évadban a harmadosztályban 26 találattal gólkirály lett, s erre most is megvan az esélye, hiszen fél szezon után 19 gólnál tart. Néhány felkészülési mecscsen az első csapatban is pályára lépett, de azóta, amióta a Red Bull érkezésével sztárfutballisták jöttek a csapathoz, már nincs esélye a bizonyításra. Még fél évig érvényes megállapodás köti a klubhoz, ám a Sopron vezetői a meccs napján is győzködték a salzburgiakat, engedjék el a csatárt, de Orosz Péter mégis marad, mert játékára, góljaira nagy szüksége van a Salzburg amatőrjeinek a feljutásért folytatott harcban.

"Fél évig még biztosan Ausztriában maradok, utána majd meglátjuk, hogyan tovább – fogalmazott Orosz Péter. – Egyelőre nem akarok otthon futballozni, hiszen külföldről is vannak ajánlataim. Amióta kint vagyok, sokat változott a mentalitásom, ha úgy tetszik, profibb lettem, és tudom, hogy a tehetségem alapján hamarosan megkapom a lehetőséget, hogy magasabb osztályban is bizonyítsak. Ráadásul meggyőződésem, hogy az osztrák harmadosztályban – bocsánat az összehasonlításért – jobbak a körülmények, mint Magyarországon az élvonalban."

Abramovicsnál is gazdagabb

Dietmar Mateschitz élete legjobb döntése az volt, amikor létrehozta vállalkozását, az energiaitalt forgalmazó Red Bullt. Az ötven év körüli osztrák üzletember a helyiek szerint gazdagabb, mint az angol Chelsea csapatát felvásárló orosz milliárdos, Roman Abramovics. Dietmar Mateschitz tulajdona a salzburgi futballklub mellett a város jégkorongcsapata, ezenkívül két Formula–1-es istállót pénzel, valamint súlyos összegeket fektet be a műrepülésbe is.
Ez csak a sport, hiszen mindemellett számos más jellegű befektetéssel is foglalkozik – most az ázsiai piacra készül betörni.

Az osztrák futballfilozófus

Kurt Jara szereti a magyarokat. Legalábbis Bodnár Lászlót mindenképpen, mert mint az a válogatott védővel készített interjúból is kiderül, a Salzburg vezetőedzője korábban már Hamburgba is csábította a távoli szabadrúgásokra specializálódott játékost. A golfozni és síelni is szerető Jarának jelentős futballmúltja van: 59 alkalommal lépett pályára az osztrák válogatottban, ezenkívül a három osztrák és a három svájci bajnoki cím mellé két-két kupagyőzelmet is szerzett mindkét országban. Edzőként is sikeres pályafutást tudhat maga mögött, hiszen kétszer nyert bajnokságot Ausztriában (most készül a triplázásra), emellett csapataival begyűjtött már egy-egy német, illetve svájci kupaaranyat is.

"Számomra nagyon fontos, hogy a felkészülés időszakában külföldi csapatokkal is mérkőzhetünk – mondta Kurt Jara a Sopron elleni meccs kapcsán. – Ezeken a találkozókon ugyanis alkalmunk nyílik rá, hogy más futball-filozófiákat is megismerjünk. A felkészülés jelenlegi szakaszában kemény erőnléti munkát végeznek a játékosok, ezért egyelőre nem lehet tőlük elvárni, hogy frissen és csúcsformában futballozzanak."

Napi vérvétel

A Red Bull Salzburg orvosi stábja a létező legmodernebb technikával, módszerekkel folyamatosan vizsgálja a csapat játékosait. Olyannyira odafigyelnek a részletekre, hogy Salzburgban minden(!) edzés után vért vesznek a játékosoktól, amit aztán az orvosok a laboratóriumban analizálnak.