Csak nagyon kevés hiányzott

1. HARMAD – ELŐBB FÜTTY, AZTÁN TAPS 1:1

Fütty, fütty, fütty.
Egy éve kifütyülték.
Ezúttal megtapsolják. Hiába no, közeleg a választás, a beszédet mondó Warvasovszky Tihamér székesfehérvári polgármester is nagyon jól tudja, a sport révén is
lehet szavazatot szerezni. Mindazonáltal nem állítanánk, hogy csupán ezért áll a város minden eddiginél nagyobb svunggal az "ördögök" eseménye mögé, hiszen eddig is támogatta a hokicsapatot, mégis megállapíthatjuk: egy év alatt nagyot változott a világ a jégcsarnokban…

Kifütyülik. Mármint a bírót, aki a 29. másodpercben jelzi: Ocskay Gábor kiállítva. Jól kezdődik… Itt bizony Budai Krisztián nem fog unatkozni… Záporoznak is felé a lövések, vajon meddig lehet ezt bírni? Hozzávetőleg öt percig: Kin Lindemann váltja gólra a "zürichi oroszlánok" hatalmas mezőnyfölényét.

Fütty. Rajz Attila jelez így tíz perc múlva a támadóharmadban korongot szerző társnak, Palkovics Krisztiánnak, aki, ha már "egy" Rajz fütyül, rajzol egyet: mértani pontossággal a korongot Attila ütőjére.

Gól! Szinte hihetetlen: húsz perc elteltével döntetlen a svájci ezüstérmes ellen! Már sehol egy fütty, tapsol, mit tapsol, éljenez a publikum!

Szemtől szemben: SILLE TAMÁS - JAN ALSON

A Zürich Lions kanadai csatárának ismerős a székesfehérvári pálya. Hazája válogatottjával tudniillik járt már itt, nem csoda, hogy ismerősként köszöntik a vendéglátók. Jan Alston a harmadik harmadban mindent megtesz, hogy ezúttal is betaláljon, mindkét szélen feltűnik, rendre elkéri a korongot. A honosított fehérvári bekk, Sille Tamás, aki a Volán egyik legképzettebb védője azonban állandóan ott terem mellette – s persze a legkritikusabb pillanatokban. A hazaiak 43-asa voltaképpen leradírozza a jégről a vendégek 43-asát. Nem ad esélyt arra, hogy szembekerüljön Buday Krisztiánnal, hogy kapura lőhesse a korongot. Ez igazi mestermunka volt.


2. HARMAD – MEGLEPŐ SZABÁLYÉRTELMEZÉS 1:0

Álom vagy csoda?
Mint a mérgezett egerek. Száguldanak, rendkívül sebesek a svájciak, érezhető, felpörgették az iramot. A fehérváriak a legtöbbször csak bottal ütik a nyomukat – és a testüket is…
Miután ez nem kendó, hanem hoki, büntetések járnak ezért. De a Volán védelme elsőrangú, Budai Krisztián nem különben, és tartjuk a tarthatatlant. Az 1–1-et.

Túlütés hátrafelé? Oké, hogy új szabályok vannak, no de ennyire? Mindenki mosolyog, mint a vadalma, végül is ez jó nekünk, csupán Pat Cortina mester kiabál.
"Hagyjuk nekik!" – üvölti játékosainak. Hiába, igazi sportember a legfeszültebb pillanatokban is, sosem feledi a sportszerűséget…

Ezt meg mi nem feledjük! Soha! Egy kettős fór, 11 másodperc alatt sikerül értékesíteni: Ocskay Gábor varázsolja a pakkot a kapu előtt magának helyet kicsikaró Gröschl Tamás ütőjére, akinek csuklója (naná, hiszen ez egy draftolt csukló…) azonnal reagál. A háló kipúposodik, a széken ülő ember kiegyenesedik: 2–1 ide!
Micsoda? 2–1 ide? Mi történik itt? Álmodunk?

Szemtől szemben: OCSKAY GÁBOR - ARI SULANDER

Nem sokszor veszélyeztet az Alba Volán ebben a periódusban, de ha igen, akkor Ocskay Gábor természetesen mindig ott van a kapu előtt. Övé a meccs első helyzete: a Zürich Lions emberelőnye során lop korongot, egyedül vezeti a svájciak kapusára, Ari Sulanderre. A finn légiós nyeri meg a párharcot. Mint ahogy kettejük soron következő csatáját is, amikor a székesfehérvári kedvenc fonákkal próbálkozik. Talán majd harmadszor…
De nem, A hazai publikum nagy kedvence, akit hokisberkekben mindenki "Csicsóként" emleget, újabb kísérleténél is lekapja a pakkot a kapus. Egy biztos: a svájciak ezúttal is sokat köszönhettek a finnek.


3. HARMAD – KOCKÁZTATOTT A VOLÁN 0:2

Kedves bíró urak! Hagyjanak bennünket repdesni! Hagyjanak bennünket örülni! Miért kell ezt csinálni? Hát persze, hogy beütik… Jobbak annál, mintsem kihasználatlanul hagyják a csaknem két percen át tartó kettős emberelőnyt. Hivatalosan Daniel Steiner nevéhez fűződik a gól, de mi a magunk részéről három asszisztot is melléírnánk: három csíkos ruhás, Johnsen, Zatta és Tschebul nevét… Michael Richard találatánál már nincs vita, 3–2 oda, jobb csapat, persze, hogy jobb csapat a Zürich Lions, de nem kell nevetséges büntetésekkel támogatni. Budai remek, a védelem remek, a Volán remek. Ez így is csodálatos.

Időkérés. Az egyenlítés reményében. Még most is hihetetlen. Pat Cortina 48 másodperccel a vége előtt lehívja Budait. Hátha. "Ússzuk meg tízen belül…" –
ez volt a volánosok óhaja, fél órával a kezdés előtt. Ehhez képest… Izgulnak a svájciak, csupán Sulanderen múlik, hogy nem változik az eredmény. Kétszer
véd, vége.
A reakció? Hatalmas taps. Megérdemlik a játékosok. Csupán a bírókat fütyülik ki, de rendesen. Ők is megdolgoztak érte…

Szemtől szemben: BUDAI KRISZTIÁN - ANDY ROACH

Ha azt írjuk, sokat köszönhet a Zürich Lions kapusának, akkor nehéz jelzőt találni arra, amit a Alba Volán köszönhet a második harmadban (is) Budai Krisztiánnak.
Talán ha Andy Roachot kérdeznénk… A vetélytárs kőkemény, villámgyors védője a legaktívabb, lő mindenhonnan – mindhiába. "No majd emberelőnyben!" – mondhatja minden egyes Alba Volán-játékos "kizavarásakor". Mondhatja, hiszen szinte mindig a jégen van fórban. Tüzel is rendületlenül, töretlen elszántsággal. A
nívós svájci bajnokságban valamelyik kísérletéből bizonnyal születne is egy gól. De itt nem. Nem, mert a kapuban Budai Krisztián áll, akin képtelen kifogni.

Jégszilánkok

PAT CORTINA, a Volán edzője:
– Büszke vagyok a játékosaimra, remélem, szombaton is így küzdenek. A bírókról annyit, hogy legtöbb esetben jogos volt a kiállításunk, túlságosan is akartak a fiúk.
BUDAI KRISZTIÁN:
– A meccs elején az első négy percben folyamatosan hátrányban játszottunk, már ekkor éreztem, hogy ezen a meccsen sem unatkozom.
KANGYAL BALÁZS:
– Ismét bebizonyítottuk, hogy helyt tudunk állni ilyen erős csapat ellen is. De azért halkan megjegyezném, hogy négy kettős emberhátrányt ítéltek ellenünk.
JUHANI TAMMINEN, a Zürich edzője:
– Láttam a Volán tavalyi meccsét kazettán a Milano ellen, tisztában voltam vele, hogy nem lesz könynyű dolgunk. A jó rajt után viszszaestünk, de az utolsó harmadban sikerült fordítanunk.
ARI SULANDER:
– Főleg mi támadtunk, de a kapuból annyit érzékeltem, hogy remek, jól szervezett csapat a magyar. Persze akadt védenivalóm is. A meccs végén sebességet váltottunk, az ellenfél pedig szerencsénkre elfáradt.
JAN ALSTON:
– Nem játszottunk túl jól. Akartunk, de nehézkes volt a játékunk. Még mindig nincs meg az igazi csapategység. Remélem, kezdünk kilábalni a gödörből.