Nem repes a boldogságtól

– Sikerült túltennie magát a történéseken?
– Nem repestem a boldogságtól, azonban nincs mit tenni, történt, ami történt… – mondta egykedvűen Lothar Matthäus.

– Érdekelne, most, hogy már nem a magyar válogatott kapitánya, mivel tölti egy napját?
– Úgy gondolom, ez kizárólag rám tartozik, a magánügyem. Ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy mi történik a magyar futballban, illetve körülötte.

– Ön tudja a választ?
– Lassan már nem. Ezt a kérdést sokkal inkább Berzi Sándornak vagy Kisteleki Istvánnak kellene feltenni, hátha ők tudják. A munkám nem ez volt, én próbáltam minél többet kihozni a válogatottból, a játékosokból, és úgy gondolom, azért néhány dologban sikerült előrelépnünk.

– Csalódott?
– Ha megállítanak minket ezen az úton, akkor az leszek. Azt azonban remélem, hogy azok az emberek, akik miatt ez az egész történt, elnyerik méltó büntetésüket, és semmilyen szerep sem jut nekik a magyar futballban.

– Úgy hírlik, a brazil Atlético Paraná szerződtetné edzőnek. Igaz a hír?
– Ez megint olyan dolog, amely kizárólag rám tartozik. Sokan azzal támadnak: mit keresek még mindig itt, amikor már nem is vagyok a válogatott szövetségi kapitánya? Erre kérdem én: akkor az miért érdekes, hogy milyen csapatok érdeklődnek irántam?