Még a gyári menők közül is sokan veszélyesnek nevezték a szakaszt, amelyen az egyes kategóriákban Szalay Balázs (autó), Kátai Péter (motor) és Darázsi Zsolt (kamion) volt a leggyorsabb magyar. Kanyargós etapok, kifelé lejtő utak, szakadékok túlzás lenne azt állítani, hogy a rendezők kímélték volna a mezőnyt az afrikai megpróbáltatások előtt.
Szalay Balázs autójával most nem volt gond – a pilóta sérült meg
Szalay Balázs autójával most nem volt gond – a pilóta sérült meg
Szalay Balázsnak elvileg örülnie kellett volna, hiszen a szombati technikai gondok után (tíz kilométer után tönkrement a kormányszervó, úgyhogy attól kezdve már csak erőlködtek a szakaszon) vasárnap a 113. pozícióból indulva a 37. helyen ért célba az Opel Fronterával. A pilóta nem is az eredmény miatt volt rosszkedvű, hanem azért, mert miközben árkon-bokron keresztül haladtak (no jó, ez csak egyszer fordult elő), a kocsi alját megütötte egy nagy szikla, az ütés kirántotta a pilóta kezéből a kormányt, akinek a jobb hüvelykujja a kétszeresére dagadt. Próbálták ugyan masszírozni, fáslizni a szervizparkban (ahol ezúttal a pilóta szorult segítségre, nem a kocsi), de a fájdalom maradt, úgyhogy Szalay csak reméli, valamelyest rendbe jön az éjszaka folyamán.
A motorcserét tiltják a szigorú szabályok
Kis Sándor és Palik László hasonló gondokkal küszködött – a Nissan Pick-Up túl hosszú volt a kanyargós, technikás, szűk pályákra. Az első napon a leggyorsabb magyarként érkező Kis jó néhányszor megijedt, amikor az autó megindult a szakadék felé (később már nem is sietett annyira, nehogy baj legyen), Palikék rosszabbul jártak, belecsúsztak egy árokba, legalább öt percet veszítettek, amíg érkezett valaki és kihúzta őket.
A folytatás azonban még pocsékabban alakult a számukra. Lapzárta előtt érkezett a hír, hogy az autójuk motorja a Málagába vezető összekötő szakaszon, 80 kilométerrel a kikötő előtt tönkrement. Mivel a szabályok szerint nem lehet motort cserélni, Palikéknak fel kellett adniuk a versenyt.
Liszi László elégedett az első két nap történéseivel (55. az öszszetettben). A Mitsubishi vadonatúj motorját egyelőre kímélő üzemmódban használta, mégsem vallott szégyent. Ha igazán őszinte akar lenni magához, akkor arra számított, hogy ennél rosszabb pozícióból várja az afrikai folytatást. Sikeresen túl van az európai szakaszokon a Dakar-újonc Kristóf Márton is, neki az volt a legmeglepőbb, hogy a pályák szélén több tízezer ember szurkolt mindkét nap. Volt olyan szakasz, amelyen onnan tudta meg, merre kell mennie, hogy melyik irányba nyílt szét az emberfal. Hiába no, az itteni szurkolók ki vannak éhezve az autósportra, hiszen a rali-világbajnokság programjából néhány évvel ezelőtt kikerült a portugál viadal.
Az endurós részek Kátainak kedveztek
,,A szakasz eleje olyan volt, mintha egy kifelé dőlő kanyargós, macskaköves utat vízzel leöntöttek és sárral összekentek volna" – így jellemezte a csúszós, olykor eléggé veszélyes pályát Kátai Péter, a magyar csapat eddigi leggyorsabb motorosa. Nagy és nehéz motorjának nem feküdtek a technikás pályák, azzal vigasztalódhat csupán, hogy övé lesz az eddigi legjobb motoroshelyezés a Dakaron, ha az első napi idejét jóváírják. Történt, hogy az időkártyájára ragasztott nyomtatott matricán 1:01:01 órás idő szerepelt, míg az eredménylistán 1:07:01. Ha az előbbi verzió az igaz (ami könynyen előfordulhat), akkor Kátai remek részidővel büszkélkedhet.
A tavalyi Dakar negyedik legjobb újonca, Varga Ákos pocsék helyzetben volt az új év első napján, mert szilveszterkor defektet kapott, és kénytelen volt kereket cserélni a mért szakaszon, így aztán másnap csak a mezőny második feléből rajtolhatott. Több tucat vetélytársát kellett megelőznie az endurópályának is beillő szakaszon, amelyen mindössze egy malőr történt vele: a 70. kilométer környékén elcsúszott, amikor a sárból egy betonlapokból kirakott útra hajtott. Nem volt nagy esés, alig néhány másodpercet veszített vele – az ilyenek mindennaposak a motorversenyzők életében.
Hermann Henrik és Szilvási Péter mindkét nap a mezőny második felében végzett, ám náluk tudatos volt a visszafogottság, egyetlen apró hibát sem akartak elkövetni a verseny ezen szakaszán. Európában ugyanis megnyerni nem lehet a versenyt (más kérdés, hogy ők egyébként sem győzni jöttek a Dakarra), elveszíteni viszont igen. Ezért nem kockáztattak.
Egy kerékkel kevesebbje volt
Korábban sohasem volt még quados (négykerekű motor) magyar induló, így szokatlanok a gondok is, amelyekkel szembe kell néznie Greff Róbertnek. Például azzal, hogy kitörik a járgány kereke, és szerelni muszáj, mert három keréken néhány métert is nehéz megtenni vele – nemhogy hetven kilométert. Ennyi volt még hátra ugyanis a vasárnapi szakaszból, amikor Greff előtt elesett egy motoros, és ő, hogy el ne üsse, inkább lehajtott az útról. Hermann megállt, hogy adjon neki néhány alkatrészt, de aztán mennie kellett, úgyhogy a quados magyar egyedül dolgozott, amíg annyira összerázta a gépét, hogy elindulhatott vele.
A kamionosaink közül, ahogyan azt várni lehetett, a tavaly csodagyereknek kikiáltott Darázsi Zsolt volt a leggyorsabb mindkét nap, igaz, az újonc Szobi Balázs – becsületére legyen mondva – nem sokkal maradt el mögötte. A kamionoknak nem feküdtek a szűk portugál pályák, Darázsi ennek ellenére jó néhányszor elkápráztatta a közönséget azzal, hogy keresztbe csúsztatta az úton a MAN-t. ---- E ---- 1