Új arccal is a régi pozícióban

Vastag, dunyhaszerű hófelhők gyülekeztek az ódon tatabányai sporttelep felett. Hideg volt, fogvacogtató hideg, amikor a két csapat játékosai melegíteni indultak. Ám a szurkolók hangorkánja és lelkesedése serkentőleg hatott a főszereplőkre, hiszen alaposan bekezdett mindkét csapat. Előbb egy Simek Péter-helyzet a hazai, majd egy Tóth Zoltán-szóló a vendégkapu előtt. Akkor úgy tűnt, a csapatok folytatják az őszi hagyományt, s Tatabányán megint gólgazdag, emlékezetes kilencven percet láthatnak a nézők.

Nem így történt.

A semleges szurkolók számára a bajnokság talán két legszimpatikusabb együttese feszült egymásnak ezen a téli vasárnap délelőttön. A Tatabánya, amely "félpénzből" él, a minimális költségvetésből – Török József ügyvezető igazgató irányításával – ütőképes csapatot hozott létre. Ez pedig egyértelműen Sisa Tibor szakmai sikere. És akkor ott van a fehérvári gárda, amely tehetséges fiatalokból áll, s amelyet rajongásig szeret az egyre gyarapodó székesfehérvári publikum.

Minden adva volt tehát a magyaros futballparádéhoz, hogy aztán egyre inkább belenyugodjon mindenki a lelátón és a tévékészülékek előtt: ez bizony egygólos meccs lesz. A villámgyors kezdés után leginkább mezőnyjátékkal teltek a percek, kisebb-nagyobb szabálytalanságok és rossz megoldások borzolták a didergő nézők idegeit. De azért nem volt üresjárat, mindkét csapat tagjai küzdöttek, hajtottak – és nem hagyták kibontakozni az ellenfelet. Csertői Aurél egyébként megpróbálta meglepni kollégáját, a villámgyors Simek rendszerint ékként tűnt fel Sitku Illés mellett, hol a jobb, hol a bal oldalon. A Tatabányából pedig nagyon hiányzott a sérüléssel bajlódó Nagy Tamás.

A látottak alapján tulajdonképpen igazságos döntetlennel zárult az első félidő, a második játékrészbeli produkció azonban már inkább a székesfehérváriakat dicsérte: többet birtokolták a labdát a vendégek, akik közül Lattenstein Norbert, Györök Tamás és Farkas Balázs próbált fazont szabni, és támadásba dobni a meglóduló Simeket, valamint Sitkut, s ezek a kísérletek mind több veszélyt hordoztak magukban. A győztes gólban is Simek vállalt főszerepet: egy jól eltalált lövés be a védők sűrűjébe, némi szerencse, és máris ünnepelhetett a mérkőzés elején látványos koreográfiával előrukkoló, s az övéinek végig lendületesen szurkoló Vidi-tábor.

De még lett volna idő és mód egyenlíteni, hiszen a "Bányász" a hallatlan küzdeni tudásáról ismert, csakhogy ezen a napon, ahogy sokan mondták meccs közben is, ez az egy gól eldöntött mindent.

A Fehérvár új arcát mutatta meg Tatabányán, ezúttal már szó sem volt székesfehérvári bunkerfutballról, nem csupán kontrákra hagyatkoztak a piros-kékek, hanem megpróbálták uralni a játékot, és ez olykor bizony sikerült is nekik.

A mérkőzés összképe alapján a döntetlen talán igazságosabb lett volna, de a vendégcsapat egyebek mellett azért is vezeti a tabellát, mert olyankor is győzni tud, amikor kevésbé megy neki a játék. És bizony a fehérváriak, akik pontosan tudták, milyen nehéz meccs vár rájuk Tatabányán, valóban mindent elkövettek azért, hogy visszavegyék az első helyet. A mérkőzés után érthető módon óriási ünneplést rendezett a Vidi-tábor, miközben Csapó Károly, az egykori válogatott labdarúgó, a tatabányai futball élő legendája, a szurkolók korábbi kedvence, csak annyit mondott: "Bíztam a döntetlenben, elfogadtam volna előre az ikszet, hiszen tudtam, remek csapata van Fehérvárnak. Sajnos, fejet kellett hajtanunk előtte…" ---- Mestermérleg

Sisa Tibor: "Remek ellenféllel találkoztunk"
A találkozó után érthetően bosszúsnak, rosszkedvűnek tűnt a rendszerint száz fokon égő Sisa Tibor.
– A mérkőzés előtt kiegyezett volna a döntetlennel?
– Így utólag azt mondhatnám, igen, hiszen vereséget szenvedtünk, de az az igazság, hogy győzni akartunk, megmutatni, hogy a fehérváriaknak sincs csodacsapatuk, amely ellen nincs ellenszer – mondta Sisa Tibor, a Tatabánya vezetőedzője.
– Mi az oka annak, hogy elmaradt a bravúr?
– Nem szeretek magyarázkodni, de most nagyon hiányzott Nagy Tamás, ráadásul ketten kisebb sérüléssel vállalták a játékot. Ettől függetlenül el kell ismernem, hogy remek ellenféllel találkoztunk, bár az a véleményem, a döntetlen talán igazságosabb lett volna.

Csertői Aurél: "Továbbra sem számolgatunk"
n Történjék bármi, mindig higgadtan nyilatkozik, és visszafogottan értékel. Csertői Aurél nem csupán sikeres, hanem egyre diplomatikusabb edző, így volt ez Tatabányán is.
– Ezúttal valamelyest visszafogottabb teljesítményt nyújtott a csapata. Egyetért ezzel?
– Természetesen magam is láttam, hogy nem úgy megy a játék a fiúknak, ahogy korábban, s amint azt elterveztük – mondta a Fehérvár FC vezetőedzője.
– Reálisnak tartja az eredményt?
– Az ilyen meccsre mondják, hogy tipikusan egygólos találkozó, ha a Tatabánya talál be a kapunkba, talán most nekem kellene magyarázkodnom, így viszont maradjunk annyiban, sokat tettünk azért, hogy visszaszerezzük az első helyet. De mielőtt megkérdezné, továbbra sem számolgatunk, nehéz meccsek várnak ránk, csupán egy a célunk, győzni, újra és újra győzni.

A játékvezető értékelése
Hanacsek Attila (8): végig kézben tudta tartani az egyébként sportszerű találkozót. A mezőnyben keveset tévedett.

Bizonyítvány
Turi Géza egyszer hárított bravúrral, a gólról nem tehet, a hátvédek a meccs nagy részében jól verték vissza a fehérvári akciókat, a középpályán a Gera Zoltánra emlékeztető, roppant tehetséges Tóth Zoltán igyekezett a legtöbbet, Márkus Tibor pedig ezúttal elrontotta a meccslabdát, kihagyta egyetlen nagy ziccerét. Daniel Tudornak kevés dolga akadt, Kuttor Attila ezúttal is vezéregyéniségnek bizonyult. Dicséret illeti Farkas Balázst, Lattenstein Norbertet, a Márkust kikapcsoló Koller Ákost és a győztes gólban főszerepet vállaló, s ezzel a mezőny legjobbjának választott Simek Pétert is.

Statisztika ---- Hetek, hónapok óta várt erre a pillanatra. Simek Péter a nyáron hosszas tépelődés után döntő lépésre szánta el magát, elment Újpestről, ahol szerették a szurkolók, és ő is remekül érezte magát. Súlyos sérülés után, bizonytalan helyzetben távozott. Azóta arra készült, hogy először is kezdőként léphessen pályára, másodszor jó játékkal, góllal segítse győzelemhez a csapatát. Nos, az ő lövését követően született meg a mindent eldöntő öngól Tatabányán.

– Hány százalékos állapotban van most?
– Hát a száztól még igencsak messze vagyok – mondta Simek Péter a találkozó után. – Meccshiányom van, és meglehetősen hosszú kihagyás van mögöttem, de fogcsikorgatva küzdök, igyekszem utolérni a többieket. Azt hiszem, végül is jó úton járok, sikerülni fog.

– Megszenvedtek a győzelemért.
– Valamennyien tudtuk, hogy irtózatosan nehéz kilencven perc vár ránk Tatabányán, kevés csapat tud itt győzni, ebben biztos vagyok. Egységes, stílusos együttes volt az ellenfelünk, és én bent a pályán úgy éreztem, nem is játszottunk rossz meccset velük. Az meg külön öröm számomra, hogy végül az én lövésem után született meg a gól.

– Furcsa találat volt. Gondolom, nemigen bánja, hogy most ehhez egy kis hazai segítség is kellett.
– Láttam, hogy nagy a kavarodás a kapu előtt, de nem volt sok időm töprengeni, lőttem, és szerencsémre valahogy bepattant az "embererdőből". Örültem, hogy engem ünnepelnek a társak és a szurkolók, de aztán hallottam, a labdába beleért egy védő, úgy ment be. Nyilván örülnék, ha nekem adnák a gólt, de ha öngólként könyvelik el, azt sem bánom, mert lehet, hogy az én lövésem után a labda nem ment volna be a sarokba. Mindazonáltal remek érzés volt, hogy a Vidi mezében – igen, nekem azért mindig is ez lesz ennek a csapatnak a neve… – győzelemnek örülhettünk.

– Sisa Tibor, a Tatabánya edzője azt mondta a meccs után, a Fehérvár van anynyira jó csapat, hogy megnyerje a bajnokságot. Mit szól hozzá?
– Hízelgő, hogy így vélekednek, de írja csak le, messze még a vége, a célunk továbbra is az első öt hely valamelyikének a megszerzése.