Pimpa a birodalom ellen küzd

Arra már tényleg alig vannak szavak, amit Bedák "Pimpa" művel a kislégsúlyú mezőnnyel ezen a vb-n. Már az első két mérkőzésén is figyelemre méltóan összeszedetten, okosan bokszolt, majd az orosz címvédőt, Szergej Kazakovot iskolázta le a négy közé jutásért, az elődöntőben pedig valósággal szétbombázta a kazahok rendkívül jó mozgású, életveszélyes tehetségét, Birzsan Zsakipovot.

Ilyen hátradőlős, mosolygós, már-már izgalommentes vb-elődöntőt még nem pipált a magyar ökölvívás. A kis Bedák az első másodpercben irtózatos jobbcsapottal köszönt be, az első menet végén három olyan találattal búcsúzott, hogy ha nincs a gong, bizonyosan számolnak a kazahra, és ezután nem is volt miről beszélni. Slusszpoénként éppen a harmadik menet utolsó pillanataiban, 26:6-nál alakult ki a húszpontos különbség, de ezt a bunyót még két percig elnézegettük volna. (A negyedik két percben már nem hirdetnek döntő fölényt, ha össze is jön a húsz pont.)

Ahogyan abban is volt némi túlzás, amit tíz éve az akkori Nemzeti Sport írt a kínai uszonyos és búvárúszó-vb-ről ("Savanya Norbertet ünnepelte Kína"…), engedjenek meg egy hasonló lózungot: vasárnap délután a földkerekség nagyjából minden negyedik embere Bedák Pimpa ellen szurkol majd. A rivális, Cou Si-ming ugyanis nem csupán nemzeti hős Kínában, de az egész versenyt rá szervezték, a nyitányt megelőző sajtótájékoztatón szerényen leendő világbajnokként mutatták be – azaz a magyar bokszolónak minden létező földi és égi erőt le kell majd gyűrni az aranyért.

Kovács István kétszer, Erdei Zsolt egyszer vívhatott vb-döntőt – mindhármat megnyertük, ezüstünk egyáltalán nincs a világbajnokságok 1974 óta íródó történetében. Bedák Pál kadettként elveszített, juniorként azonban megnyert már egy vb-t, mostani formáját látva, ha ezt a meccset nem a mienjangi szorítóban rendeznék, behunyt szemmel azonnal átadhatnánk neki az aranyérmet.

Sok múlik majd a bíráskodáson, és sok a közönségen is – Csötönyi elnök első osztályú logisztikai bravúrral elérte, hogy a kora este Csengduból Pekingbe induló gép mindenképpen megvárja a magyar küldöttséget, így Pimpának is lesznek szurkolói (eredendően úgy volt, hogy senki sem tud ott maradni a finálékra…), még ha a magyar szó a nyilvánvaló őrjöngésben nem is jut majd el a ringig.

A kubaiak azt mondják, Bedák biztosan nyer. A kazahok szintén. Mások is, szinte mindenki. A világ nem kínai része a szívébe zárta ezt az apró, ám a boksz tudományában már most kolosszális magyar fiút. Akinek pontosan nyolc perce van arra, hogy kiharcolja az őt megillető helyet – a mienjangi vb-dobogó legtetején.
A világbajnokság utolsó napján, kell-e ezután leírni, egy magyarért szoríthatunk: az első párban Bedák Pál a kínai Cou Si-ming ellen húz kesztyűt az aranyéremért.


Gedó érme nem eladó
Csütörtöki lapszámunkban nyilatkozott a kínai vb egyik díszvendége, a háromszoros olimpiai bajnok kubai Teófilo Stevenson, aki többek között feltette a kérdést, hogy mi van Gedó Györggyel, tényleg el kellett-e adnia az olimpiai aranyérmét. Ezt követően szerkesztőségünkben jelentkezett a müncheni játékok papírsúlyú győztese, hogy elmondja, a medálián nem adott túl.

"Az utóbbi időben fel-felröppen a hír, hogy áruba bocsátottam az érmemet – mondta az 56 éves Gedó György. – Erről azonban szó sincs, a fegyvereimmel együtt a páncélszekrényben őrzöm. Olykor előveszem, sőt a nyakamba is akasztom. A pletykáknak legfeljebb annyi alapjuk lehet, hogy vevőjelöltekben nincs hiány. Ha most felemelném a telefont, egy pillanat alatt elkelne. Akadt, aki háromszázezer eurót, vagyis hetvenötmillió forintot kínált – ám hiába. Nem vagyok milliárdos, de a rendszerváltás után nem önös érdekből ültem ki cipőt pucolni a Hősök terére. Arra akartam felhívni a figyelmet, és szerencsére eredménnyel tettem, hogy az államnak kötelessége gondoskodni az olimpiai bajnokairól. A boksztól nem szakadtam el, járok edzésekre meg meccsekre, a volt tanítványaim is gyakran felhívnak. Sajnos a balesetem óta bottal járok, de ha összefutok velük, nem állom meg, hogy be ne mutassak nekik egy-két ütést, mozdulatot…" ---- 3 kérdés, 3 válasz

– Hihetetlenül nyugodtnak tűnt ahhoz képest, hogy soha életében nem bokszolt még ilyen nagy tétért. Minek köszönhető e nyugalom?
– Tudtam, mit akarok a szorítóban, és mindent pontosan úgy sikerült végrehajtanom, ahogyan elterveztem. Nem hagytam a kazahot kibontakozni, nyomás alatt tartottam, belül is éreztem, hogy nagyon jól megy a bunyó – mondta Bedák Pál, a 48 kilogrammos súlycsoport magyar döntőse.

– Gyorsan bevitte az első, a mérkőzés képét alapvetően meghatározó ütést. Mondhatjuk ezt már jó szokásának?
– Az csak arra volt jó, hogy lehiggadjak, persze örültem neki. De azért utána is nagyon kellett koncentrálnom, nem fért bele egy pillanatnyi kihagyás sem. Mégiscsak világbajnoki elődöntő volt.

– Belegondolt már, milyen hangulat fogadja majd a fináléban?
– Majd kiderül, de abban biztos vagyok, hogy kissé lejteni fog a kínai felé a mienjangi szorító. Sebaj, megpróbálom kiegyenesíteni!

Aranyálmok nyolc év után
"Bedák Pali meccsére már tényleg majdnem igaz, hogy ezt nem hiszem el. Elsőrangú volt a taktika, megint rengeteget mozgott, őrületbe kergette a kazahot a mi fiunk, ráadásul elképesztően pontosan is ütött. Ízlelgessük bátran és örömmel: vébédöntősünk van! És bár a bokszban minden megtörténhet, és tudom, hogy a kínaiak hegyeket mozgatnak meg majd Cou Si-ming aranyáért, de én így is nagyon bízom abban, hogy nyolc év után ismét lesz világbajnokunk!"

NS szakértő: Csötönyi Sándor, a magyar szövetségi elnöke ----
Igazából sosem volt rá épeszű magyarázat, hogy a csarnokban a nézők, az edzők és az öklözők miért nem tudhatják meccs közben az állást. Rémtörténetek sorát lehetne felidézni, hogy ki miként "drótozott", milyen körmönfont módszerekkel szerezte be a létfontosságú, taktikáról, küzdőmodorról, iramról döntő információkat. Öt éve a tamperei Eb-n a rendezők önkényesen nyílttá tették a pontozást – majdnem felkoncolta őket az európai szövetség vezérkara; de még a tavalyi olimpián is az volt az egyik fő indok Bedák Zsolt vereségénél, hogy félretájékoztatták a magyar szorítósarkot. Na, a ködösítésnek ezennel vége, Mienjangban (és mostantól) legalább mindenki tudja, hányadán áll. Vagy legalábbis majdnem…

A nap csalása
Avagy az ismert film címe után szabadon: egy előre bejelentett csalás krónikája. Már órákkal a kazah Dzsanabergenov és az üzbégek volt világbajnoka, Hajdarov 81 kilós elődöntője előtt elterjed a hír, hogy a kazahok megvették a meccset. Való igaz, mestermunkát láthatunk, a mérkőzésvezetői részrehajlás professzionista tökélyét: Hajdarov első jobbhorgánál figyelmeztetés tenyeresért, ez még vagy háromszor megismétlődik, az üzbég már csak ballal mer ütni, a második menet elején intés, a negyedik legelején még egy, és az is belefér, hogy a már biztos győztes kazah a látszat kedvéért szintén kapjon egy intést. Hajdarov minden létező nemzetközi jellel bemutat ugyan a bírónak a gong után, de az már olyan, mint halottnak a csók. Semmit sem ér.

13. VILÁGBAJNOKSÁG, MIENJANG
Elődöntő. 48 kg: Bedák Pál (magyar)–Zsakipov (kazah) T. d. f. gy. a 3. m-ben
További eredmények a 23. oldalon