Újra Athénban

"Megrohantak a tévétársaságok, és bizony hihetetlenül jó érzés volt, hogy az Olympiakosznál másfél évtized után is érdeklődnek irántam – mondta Détári Lajos. – Egyedül azt sajnáltam, hogy a vártnál kevesebb néző volt, én azért még másmilyen hangulatban futballozhattam… A találkozó egyébként olyan volt, mint amilyenek a barátságos mérkőzések szoktak lenni…"

Détári azért nem csak szórakozni ment Athénba, munka is várt rá: egyrészt tárgyalt az ügyvédjével, aki a Panszerraikosz ellenében képviseli az érdekeit, másfelől pedig beszélt a menedzserével, aki ismét kiközvetítené egy görög csapathoz. Így elképzelhető, hogy Détári Lajos a jövőben is sokat jár ki Athénba…
"Ahogy sétálgattam a meccs előtt, láttam az Olympiakosz ajándéktárgyait. Szépen ki voltak feszítve a mezek, hátukon a régi nagyok nevével: volt egy Detari is… Majdnem elérzékenyültem, amikor láttam, hogy tizenhat év után is veszik azt a mezt, amelyen az én nevem áll. Még le is fényképeztem, olyan boldog voltam. De én azért nem vásároltam belőle, mert otthon már van egy…"