Lassan megértik egymást

Van-e feszültség közöttük?
Teasley: – Nincs, hiszen Natália Hejková nagyszerű edző, és jól bánik minden játékosával. Ráadásul tipikusan olyan tréner, aki a játékosokért van, én pedig nagyra tartom, hogy próbál a mi fejünkkel gondolkodni.

Hejková: – Feszültség kizárólag bennem van, mert nem jönnek az eredmények. Nikkivel szemben semmilyen ellenérzésem sincs.


Tényleg önző játékos Nikki Teasley?
Teasley: – Nem! Mert nem egyedül játszom. Mi itt Sopronban egy nagy család vagyunk, ezért aztán együtt nyerünk, és együtt is veszítünk.

Hejková: – Mi irányítónak hívtuk Nikkit, ő pedig tipikusan amerikai kosárlabdát játszik: a csapatnak még meg kell értenie őt, és neki is a csapatot. Viszont ő nemcsak irányító, hanem olyan ember is, aki bármikor megnyerheti nekünk a mérkőzést, illetve el tudja dönteni, kivel nyeresse meg a meccset.


Miért játszott keveset Gdyniában?
Teasley: – Én sosem kérdezem ilyesmiről az edzőt, mert jogában áll, hogy eldöntse, ki mennyit játszik. Az én dolgom pedig, hogy ezt tudomásul vegyem, és ha pályára küldenek, tegyek meg mindent a győzelemért.

Hejková: – Először is mindenkinek igaza van, aki azt mondja, hogy rossz meccset játszottunk Lengyelországban, és Nikki, aki még mindig csupán alig több mint egy hónapja van itt, szintén rossz napot fogott ki. Én is ideges voltam, a csapat is, Nikki is, és mivel gyenge teljesítményt nyújtott, úgy döntöttem, ezúttal kevesebb lehetőséget adok neki. Különösen azért, mert Gdyniában nem találta az összhangot a társaival, de mindenkinek lehet rossz napja.


Meddig tart a türelem?
Teasley: – Türelemből a részemről nincs hiány, és miért is ne lenne, hiszen Natália jó és eredményes edző, többször is nyert már Euroligát. Ráadásul nagyon jól tud angolul, így mindent meg tudok vele beszélni.

Hejková: – Persze, hogy türelmes vagyok, hiszen Nikki először próbálkozik Európában, és ezért nemcsak a kosárlabda, hanem a mindennapi élet szempontjából is nehéz neki. Emiatt küldtem el például Bécsbe és Budapestre városnézésre, és emiatt beszéltem neki az étkezési szokásokról. Ugyanakkor neki is türelmesnek kell lennie velem, hiszen többször meg kellett már kérnem: ismételje meg, amit mond, hogy megértsem. Mivel én edző vagyok, ő pedig játékos, nem lehet úgy végigjátszani egy teljes idényt, hogy ne legyenek megbeszélendő dolgaink. Olyan ez, mint egy átlagos munkahelyen a főnök és a beosztott viszonya.

Mi lesz a Bourges ellen?
Teasley: – Ez a mérkőzés most nemcsak azért fontos, mert az Euroliga keretein belül játsszuk, hanem amiatt is, mert a kupában háromszor egymás után veszítettünk, így most nagyon nagy szükségünk van a sikerre. Én hiszek a csapatban, és bár problémát jelentenek a sérülések, remélem, a közönség segít minket abban, hogy nyerjünk, hiszen hazai pályán játszunk.

Hejková: – Nyilván a Bourges az esélyes, de menni kell tovább a megkezdett utunkon. Nem vagyunk vesztes csapat, képesek leszünk meglepetést szerezni.