A góllövő cipő eltűnt, de azért nincs pánik

Balázs Péter, a fellegeket felülről kémlelő magyar légitársaság kapitánya épp azzal riogatta az Athén felé igyekvő járat utasait, hogy odakinn mínusz ötvenöt Celsius-fok van, ám, hogy megnyugtassunk mindenkit: mire földet ért a gép, 69 fokkal jobb volt a helyzet. A 14 Celsius-fokos – az otthoni viszonyokhoz képest – melegen kívül egy szem görög újságíró fogadta a magyar csapatot, s a kolléga a közelmúlt eseményeit nem feledve, rögvest azt a kérdést szegezte Lothar Matthäusnak: miért is nem fogadta el a PAOK ajánlatát? A kapitány erre mosolyogva azt felelte, hogy azért, mert ő a jövőben is a magyar labdarúgó-válogatottat akarja irányítani, majd buszra szállt, hogy rendőri kíséretet élvező csapatával eljusson a 36 athéni ötcsillagos szálloda egyikébe, a Grand Bretagne-ba.

Bár a kívülről múzeumot, belülről kastélyt idéző, luxushotelként funkcionáló épületet a parlamenttel szemben húzták fel, a helybéliek számára még mindig az utóbbi az inkább tisztelt ház… Az egyedülálló történelmükre felettébb büszke hellének tegnap előkaparták futballmúltjuk ama darabját is, amely a 17 évvel ezelőtti Görögország–Magyarország barátságos találkozót eleveníti fel. A krónikák is rögzítik: 1988. november 15-én Athén, azon belül az Olympiakosz arénája adott otthont a két nemzet csatájának, ugyanakkor a magunk részéről több párhuzamot nem szívesen keresnénk az akkori, illetve a mai meccs között. Hogy miért nem, azt a mindkét mérkőzésen részt vevő Disztl Péter szavai alighanem megmagyarázzák:

"Tizenhét esztendeje volt az a találkozó? Azt hittem, már ezer éve… – mosolygott a bajsza alatt, a szakálla fölött napjaink válogatottjának kapusedzője. – Persze most is előttem van, amint egy nullás félidő után kikapunk három nullára. Nem mentségként mondom, de az összeállításunkba beleszóltak a kezdés előtt: Mezey Györgynek szinte az utolsó pillanatban kellett lemondania a Honvédban játszó labdarúgók szerepeltetéséről, mégpedig a 1988 őszén kirobbant bundabotrány miatt. Tudja, fura idő volt az… Azért van, amire szívesen emlékszem. Például arra, hogy a görögök ellen én viselhettem a csapatkapitányi karszalagot, vagy arra, hogy a vereség ellenére a másnap megjelenő sportújság engem nevezett meg az együttes legjobbjának. Halkan teszem hozzá, a három kapott gól ellenére én is úgy éreztem, hogy jól ment a védés…"

A múltból a jelenbe: amíg 17 éve Máriási Zsolt, Csucsánszky Zoltán és a Disztl Péter helyét a 83. percben elfoglaló Petry Zsolt személyében három újoncot avatott az egy hónappal később a Málta elleni 2–2-t követően lemondó Mezey György, addig ma négy játékos reménykedhet a debütálásban. Mondhatnánk, hogy Rabóczki Balázs, Kapcsos Vince, Tőzsér Dániel és Márkus Tibor közül utóbbi igazán megadná a módját a premiernek, hiszen a görög túra alkalmából új cipőt húzott, azonban ennek csupán a fele igaz: a lábbeli valóban új, ám a Tatabánya támadója azért virít benne, mert a már bevált (lásd még: 10 gól a bajnokságban) stoplist rejtő csomagja elkallódott valahol Ferihegy és Athén között. Illetve… Vagy a magyar, vagy a görög légikikötőben, mert félúton csak nem pottyant ki…

Márkus Tiborhoz hasonló sorsra jutott Éger László és Bodnár László pakkja is, így az uzsonnát követően a futballisták már felkereshették az egyik helyi bevásárlóközpont sportrészlegét. A triót elkísérte Hrutka János is, aki – hogy jobb kedvre derítse a társaságot – bizonyára elmesélte azt a sztorit, amikor nem csapatmenedzserként, hanem a Ferencváros játékosaként járt itt. Sőt, ugyanitt, mivel a zöld-fehérek 1996 őszén az Olympiakosszal mérték össze erejüket az UEFA-kupában. Miután az Üllői úton 3–1-re nyertek, Pireuszban a kikötőnegyedben az sem zavarta meg őket, hogy a visszavágót megelőző utolsó edzésen a görög fanatikusok egy rakétát repítettek be a pályára az utcáról…

A Béke és Barátság Stadion szomszédságából az Olympiakosz létesítményéből örömmel jelentjük: tegnap nem volt szükség a légielhárításra.