A csatár ajándékba vitte magát

– Vállalna már idegenvezetést Athénban?
– Legfeljebb a stadion és a szálloda között közlekedő buszon, mert arról szó sem lehet, hogy elvigyem a fiúkat valahová – felelte Torghelle Sándor. – Végtére is futballozni jöttünk ide, nem pedig azért, hogy az amúgy lenyűgöző város nevezetességeiben gyönyörködjünk. Persze, ha nyernénk, szerda este szívesen meghívnám a többieket egy Bambira; kár, hogy erre sincs esély.

– Azt hittem, győzni akarnak.
– Persze, hogy győzni akarunk! A meghívásról azért kell lemondaniuk a srácoknak, mert a lefújást követően indulnak vissza Pestre. Én viszont maradok, hiszen csütörtök délelőtt már edzésre vagyok hivatalos.

– Jó néhány klubtársával már szerda este is összefuthat.
– A Panathinaikoszból összesen nyolc játékos lehet érintve ezen a találkozón, abból heten, ugyebár, a hazai oldalon. Mielőtt elbúcsúztunk volna egymástól, volt zrikálás rendesen, nagyra nőtt védőink figyelmeztettek is: ne ugráljak, mert ők többen vannak…

– Mivel kontrázott?
– Remélem, majd a pályán válaszolok nekik. De szép lenne úgy belépni csütörtökön az öltözőbe, hogy egy nullára nyertünk az én gólommal…

– Megeshet, hogy ebben valamelyik athéni "ismerőse" akarja majd megakadályozni?
– Olyannyira, hogy felkészültem már a Joannisz Gumasszal való párharcra. Az edzéseken gyakorta összecsapunk, hol ő jön ki jobban belőle, hol én. Azért ha választhatnék, inkább lennék vele egy csapatban, mint ellene.

– Szóval, ez nem szimpla barátságos mérkőzés lesz.
– Barátságos mérkőzés kizárólag papíron létezik! Minden meccsnek van tétje. Sajnos egyik válogatott sem jutott ki a világbajnokságra, így most mindkettő azért harcol, hogy szurkolóit maga mellé állítsa. Igaz, mi nem panaszkodhatunk, a drukkerek mindvégig támogattak bennünket, ám győzelemmel csak nőne az értünk szorítók száma.

– Amióta Görögországba szerződött, még nem szerzett gólt.
– Éppen itt volna az ideje, nem? Más kérdés, hogy a Panathinaikosz vezérkara ennek aligha örülne… Komolyra fordítva: a riválisnál szinte mindenkit ismerek, úgyhogy számomra ennek a mérkőzésnek sokkal nagyobb a tétje. Ígérgetni nem szeretnék, az nem kenyerem, így csupán bízom benne, hogy nekem is és a többieknek is kijön a lépés.

– Egyébként megszokta, megszerette már Athént?
– Minden a legnagyobb rendben van. A görögök kifejezetten kedvesek, segítőkészek, így még azt sem kell komolyan venni, ha azzal fenyegetőznek, hogy ne ugráljak…

– Hozott nekik ajándékot?
– Persze, hogy hoztam – magamat!