Hétfőn lábtenisz és fallabda, kedden futás, szerdán paintball csütörtök, péntek, szombat, vasárnap, hétfő: szabad. Meglehet, furcsán hangzik, de ez igenis egy profi futballcsapat programja. A Crystal Palace készül így oldani akarván az egész éves edzésmeccsedzés monotóniáját a következő bajnoki mérkőzésére. Király Gábornak, a magyar válogatott kapusának is ez volt a programja.
Czagány Balázs
Igen kényelmes helyzet: Király Gábor nem kifejezetten ijedôs fajta, de a legjobban mégis akkor érzi magát, ha a labda a kezei között pihen
Czagány Balázs
Igen kényelmes helyzet: Király Gábor nem kifejezetten ijedôs fajta, de a legjobban mégis akkor érzi magát, ha a labda a kezei között pihen
A másodosztályban szereplő angol csapat magyar légiósa mesélte, bizony, a szezon közben jött váratlan szünetet feltöltődésre, pihenőre használják. De ez nem meglepő, a válogatott meccsek miatti kéthetes szünetben – például – a Chelsea menedzsere, José Mourinho is egy hét kimenőt ad azoknak, akikre nem számít hazájuk kapitánya. Miután Király Gábor a múlt csütörtökön hazatért, az új őrületből, a paintballküzdelemből nem maradt ki.
"A nyakamon eltaláltak kétszer, de nem fájt, bár éreztem még a múltkori ütközés nyomait – mondta a 62-szeres válogatott kapus, aki a Crewe Alexandra elleni meccsen egy ütközés során eszméletét veszítette. – Akkor ugyanis olyan nagy erővel, görcsösen próbáltam levegőt venni, hogy érzékennyé vált az a terület. No éppen a nyakam érzékenyebb részét találta el két kedves csapattársam is a festéklövedékkel, de már nem zavart – az sokkal inkább, hogy azokból a háborúkból mint elesett katona, kényszerűen kiszálltam."
Mint ismert, néhány hete egy súlyosnak tűnő sérülést úszott meg Király Gábor, amikor egyik ellenfele páros lábbal csúszott be, és a labda helyett a kapus mellkasát találta el.
"Lepattant rólam – nevet most, néhány héttel a karambolt követően a légiós. – A következő edzésen volt egy kísértetiesen hasonló eset, és én akkor is gondolkodás nélkül vetődtem a felém rohanó támadó elé, nem jutott eszembe félteni magam; neki igen, mert átugrott, vigyázott rám. Ennek örültem, de annak is, hogy nem ijedtem meg, kivetődtem, ahogy szoktam, a fájó ütközés emléke nem fogott vissza."
A kapus örül annak, hogy ismét címeres mezben játszhat majd a görögök ellen, és hasonlót érezhet immár Viktória leánya is – bár ő nem mezt, hanem az Angliában szokásos egyenruhát viseli. Mégpedig az egyik londoni általános iskola címerével ellátott szerelést veszi fel reggelente a kis "Király lány", aki édesapja nagy büszkeségére az angol fővárosban megkezdte a tanulmányait.
"Viki a nyelvet még nem beszéli tökéletesen, de sokat megért, és szenzációs látvány nekem, ahogy a többi, ugyanolyan ruhás kislány közé beül, és figyeli, miről van szó – mondta Király Gábor. – Ha valamit nem ért, rákérdez, és délután, hazaérve a suliból, nagy hévvel magyarázni kezdi Matyi öccsének, miket tanult a suliban. Büszke rá, hogy ő már iskolás, szeret odajárni, és ez a legfontosabb…"