A dicséretektől kicsit megijedt

– A legújabb hírek szerint nem játszik a csapatában: csak nincs valami baj?
– Nincs, nincs, mindössze arról van szó, hogy volt egy kisebb sérülésem – válaszolta Gyepes Gábor. – Megsérült a nyakam, kellemetlen dolog volt, szerencsére már túl vagyok rajta. Ezért hiányoztam a csapatból.

– Klubja fél évre vette kölcsön, és a hat hónap hamarosan lejár. Számítanak önre hosszabb távon is? Illetve gondolkozott már azon, mihez kezd, ha nem?
– Nincs okom aggodalomra. Kitűnően érzem magam Angliában, de ha a klubom nem tartana igényt a szolgálataimra, akkor a menedzserem keres nekem másik csapatot. Ha pedig nem találna, a jövő nyárig még él a szerződésem a Ferencvárossal, vagyis biztosan nem maradok együttes nélkül.

– Gyaníthatóan nem az a célja, hogy visszatérjen az Üllői útra. A klubjában elégedettek önnel?
– Szinte minden egyes mérkőzés után megdicsértek, és ez nem holmi szokásos udvariaskodás vagy mellébeszélés volt. Édesapám mesélte, hogy az interneten figyeli az újságokat, és nyolcasnál rosszabb osztályzatot még egyszer sem kaptam. Én magam is olyan jó kritikákkal találkoztam, hogy először – kis túlzással – arra gondoltam, összetévesztettek valakivel.

– Ezt hogy érti?
– Azt írták, Gyepes Gábor úgy kezeli és játssza meg a labdákat, hogy az ritkaság ebben az osztályban. Bár én is érzem, hogy nem megy rosszul a játék, azért ez a vélemény érthetően nagyon jólesett, és önbizalmat adott. Azt tapasztalom, a sajtó munkatársai könnyebben írnak jót a futballisták teljesítményéről, mint rosszat. Visszatérve a kérdésére, az ilyen, és ehhez hasonló dicsérő jelzők mondatják velem, hogy talán nem kell félnem, ha a mostani klubom esetleg nem számítana rám, akkor is találok magamnak csapatot. Úgy érzem – de ezt ne vegye szerénytelenségnek –, egészségesen helyem van a Wolverhampton kezdőcsapatában.

– Szóval akkor szívesen maradna?
– Természetesen. A napokban adták át az edzőpályánkon az új épületkomplexumot, amely 3.3 millió fontba (mintegy 1.150 milliárd forint – a szerző) került. Gyönyörű öltözők, remekül felszerelt konditerem, kényelmes hely minden utánpótláscsapatnak. Nagyon jól néz ki.

– Kedvesével, Póth Diána műkorcsolyázóval milyen gyakran találkozik?
– Amikor csak lehet, Dia kijön hozzám, és persze akkor is láthatjuk egymást, amikor én jövök haza a válogatotthoz. Bár most éppen versenyen van… Nem könynyű ez a helyzet, de próbálunk minél többet együtt lenni.