Sima – vagy mégsem?

A statisztikák tengerében úszó amerikaiak azzal vannak elfoglalva, hogy a Major League Soccer (MLS) vasárnapi fináléjának résztvevőit az alapszakaszban 14 pont választotta el egymástól, ami a második legnagyobb a profi liga történetében – azaz papíron nem lehet kétséges a kimenetel.

A New England volt a kiegyensúlyozottabb, szinte a kezdetektől vezette a tabellát, míg az ellenfél, a Los Angeles próbálta valahogy összerakni a mozaikokat. A munka neheze hátul adódott, annak ellenére ugyanis, hogy szinte minden meccsen ugyanaz a négyes játszott, sehogy sem akart összecsiszolódni a csapat. Ehhez képest a csoportdöntőben lenullázták a Coloradót. Eközben a Revolution végigverte a mezőnyt, bár éppen a playoffra egy kissé lanyhult a lendülete.

A New Englandnek több a hiányzója. Az alapesetben kezdő jobbszélső Marshall Leonard bizonyosan nem játszhat, helyettese, Khano Smith meg valószínűleg nem… A másik vonalnál a nagy öreg, Steve Ralston ugyancsak messze van a tökéletestől. Rajtuk kívül is akad néhány kérdéses ember, de őket vélhetően összedrótozzák a kezdésig. Avery John ellenben makkegészséges, csak éppen hazáját, Trinidad és Tobagót próbálja kijuttatni a világbajnokságra – a karibi nemzet Bahreinnel vív pótselejtezőt.

A Galaxy eddig négyszer küzdhetett a kupáért, de csak egyszer tért vele haza. Csakhogy: az az egy siker 2002-ből datálódik, amikor éppen a New England volt az ellenfél…

MLS, nagydöntő
Frisco, Texas: New England Revolution–Los Angeles Galaxy