Csak egy perc boldogság kell

Akár találós kérdés is lehetne: 183 centiméter magas és 82 kilogramm, beceneve Pilu, példaképe Gennaro Gattuso, egyik legjobb barátja Cseri Gergő, imádja a Blöfföt (mármint a filmet) és Caramelt (mármint az énekest), kedvenc könyve pedig – most figyeljenek! – Karl Marxtól a Tőke. Na, tudják, ki ő?

Fentiek alapján – a szerettein kívül – alighanem csak Urbán Flórián, a REAC edzője vágná rá, hogy: Kapcsos Vince. Noha a klub internetes oldalán talált adatlap szerint már évek óta komoly és boldog kapcsolatban él, a rákospalotai középpályás szombaton 13 órakor élete talán legfontosabb találkozójára készült. Mert amíg csapattársai ugyanekkor a Kaposvár ellen viaskodtak a Magyar Kupában, addig a 24 esztendős fiatalember Lothar Matthäus szövetségi kapitánnyal rázhatott kezet.

– Itt ül a válogatott bázisául szolgáló szálloda recepcióján a nemzeti együttes egyenszerelésében, az előbb beszélgetett a csapat rutinos játékosaival. Hitte volna ezt, mondjuk, két hete?
– Két hete?! Még most is nehezen hiszem el, hogy meghívást kaptam – felelte Kapcsos Vince, és valóban nem sok hiányzott ahhoz, hogy elkezdje csipkedni magát. – Amikor Kutasi Róbert klubigazgató felhívott azzal, hogy gratulál, bekerültem a válogatott keretébe, hirtelenében nem tudtam eldönteni: bolondozik-e velem vagy sem. Aztán arra gondoltam, ez nem olyan ügy, hogy szórakozni lehessen vele, úgyhogy a végén hittem neki.

– Még jó… Mire tippel, mikor figyelt fel önre a kapitány?
– Szerencsémre a legjobbkor jött ki REAC-mérkőzésre, először akkor, amikor a Sopron ellen első bajnoki győzelmünket könyvelhettük el, majd rá egy hétre, amikor a Fradi otthonában is nyertünk.

– A Sopron elleni meccset én is láttam, ha meg nem sértem, akkor nem válogatott formában futballozott.
– Elismerem, aznap nem a szép játék volt az elsődleges, hanem az, hogy végre győzzünk. Az Üllői úton viszont nem lehetett panasz a teljesítményünkre, legalábbis szerintem. És úgy fest, Lothar Matthäus szerint sem.

– Mondogatta már magában: "Válogatott vagyok, válogatott vagyok?"
– Egyelőre kerettag vagyok… Ráadásul életemben először, ugyanis eddig még a korosztályos válogatottaknak sem voltam tagja. Hecceltek is a társaim, hogy a szamárlétrát elfelejtettem végigjárni.

– Tény, egyből a csúcson kezdett.
– Ez is csak azt bizonyítja, hogy érdemes nap mint nap küzdeni, mert a kapu mindenki előtt nyitva áll. Még előttem is: a lehetőség most adva van, rajtam a sor, hogy megragadjam. Nyilvánvaló, hiába szállásoltak el minket luxushotelben, nem pihenni jöttünk, hanem azért, hogy minél jobban felkészüljünk a görögök elleni találkozóra.

– A csapat csütörtök hajnalban tér haza Athénból. Megfordult már a fejében, hogy egyszeres válogatottként szállhat le a gépről?
– Egyelőre még azon töprengek, hogy kerültem ide, kit ismerek a fiúk közül, kit nem. De mint mondtam, esélyt kaptam, és élnem kell vele. Remélem, megfelelek majd a kapitány kívánalmainak, és ez esetben legalább egy percig élvezem majd a bizalmát szerdán. Persze minél több időt szeretnék a pályán tölteni, ám én minden apróságnak tudok örülni. Igaz, ha szóhoz jutnék, az nem apróság, hanem hatalmas megtiszteltetés lenne.