Minőségi csapat, minőségi bor

Aztán a szurkolók rákezdtek, a MiZo-s lányoknak azonban továbbra sem ment a játék, így a nyolcadik percben, amikor sorozatban már a nyolcadik pontot szerezte az ellenfél, a hazaiak mestere kénytelen volt időt kérni. Hiába, csak nem nézhette tétlenül, ahogy az amerikai Rebekkah Brunson keze egyre másra elsül a tiszta dobóhelyzetekben, meg egyáltalán, hogy a vendégek tiszta dobóhelyzetekbe kerültek a pécsi palánk alatt.

Nem is tartott sokáig ez az állapot, habár az első negyed végén még egy ponttal a Namur vezetett. Ám akkor már jött az a 13–0-s sorozat, amelylyel átvette a vezetést és a mérkőzés irányítását a magyar bajnoki címvédő. Főleg Fegyverneky Zsófia találatai rángatták ki a kátyúból a hazaiak szekerét, de ne feledkezzünk meg arról a fontos tényről sem, hogy összeállt a fekete-fehérek védekezése, olyannyira, hogy mindössze hat pontot engedélyeztek a második játékrészben jobb sorsra érdemes vetélytársuknak. Hátul közben zónával próbált megálljt parancsolni nemcsak jobban lepattanózó, hanem jobban is dobó vendéglátója szárnyalásának a belga bajnok, ám máris előkerültek a tarsolyból a baranyai triplák: Bujdosó Nóra és Iványi Dalma sem hibázott a távolból. Szegény Thibaut Petit-nek, a Dexia edzőjének hányszor, de hányszor kellett bosszúsan visszafordulnia kispadja felé Johnsonék klasszis megoldásai láttán…

A női Euroliga legutóbbi negyedikje az első félidőben gyakorlatilag eldöntötte a cseh, litván játékvezető páros által szétfújt mérkőzést, mégsem vett vissza a kissé nehezen felpörgetett tempóból a fordulást követően sem: ezért a különbség hamar elérte a húszpontos lélektani határt, sőt a negyedik negyedben már a harmincat is túllépte, a pécsi közönségnek volt tehát oka vörösre tapsolnia a tenyerét a meccs hajrájában. Fegyverneky Zsófia gyönyörű tempói, Jekatyerina Liszina varázslatos blokkjai, vagy éppen a végjátékban a fiatal Semsei Barbara szép gólpassza, mind-mind olyan látványosság volt, amely megérdemelte a nagyérdemű elismerését.

De az igazi ünneplés a lefújás után következett. Rátgéber László, a MiZo-Pécs vezetőedzője ugyanis ezzel behúzta az 500. strigulát is a tétmeccseken aratott győzelmek rovatba, és ezért valóságos ajándékeső várta a kispadnál – hogy honnan kerülhetett elő hirtelen az a rengeteg ajándék? Kapott 500 üveg minőségi villányi bort a szurkolóktól, egy 500-as számú mezt a csapattól, serleget a szakosztály vezetőitől, a Pécsi Sörgyár is kedveskedett neki, méghozzá külön a képével ellátott címkéjű, Szent László márkájú félbarna habos nedűvel.
Pusztán érdekességképpen: 1993. szeptember 11-én kezdődött a nagy sorozat Szekszárdon…

Mestermérleg

Nagyon megható ez az ötszáz üveg villányi bor, amelyet a szurkolóktól kaptam, meg a többi ajándék. Igazából nekem kellett volna őket megörvendeztetnem valamivel, hogy tizenhárom évig kitartottak melletünk. Az jutott eszembe, hogy hány meccset kellett elveszítenünk ahhoz, hogy eljussunk idáig… (Rátgéber László a Pécs edzője)

Úgy gondolom, hogy az első hét percben egészen jól játszottunk, aztán amikor védekezésben feljavultak a pécsiek, kicsit kijjebb szorítottak bennünket. Főleg fizikailag domináltak a hazaiak, talán csak egy játékosom tudta felvenni velük a versenyt e téren. Szeretnék gratulálni a nagyon jó Pécsnek, mert tényleg gyönyörű kosárlabdát láthattunk tőle! (Thibaut Petit a Namur edzője)